Salamon
7 °C
14 °C

Áprilisban újabb becsapódásos űrkísérlet lesz a Holdon

2009.03.13. 12:19 Módosítva: 2009-03-13 12:20:42
Jövő hónapban a Nasa LCROSS űrkísérlete során két próbatest csapódik be a Hold déli pólusvidékén. Magyarországról nem lesz látható az esemény.

A Hold felszínének, illetve felszín alatti rétegeinek eddigi legrészletesebb vizsgálatára a NASA ez év tavaszán két űreszközzel tér vissza: az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) keringő űrszondával, valamint egy igazi űrkísérlettel, a Hold felszínébe becsapódásokat végrehajtó LCROSS (Lunar CRater Observation and Sensing Satellite) programmal, írta meg a Hírek.csillagászat.hu. A két űreszköz egy hordozórakétával indul útnak a tervek szerint 2009. április 24-én, magyar idő szerint 13:59-kor Cape Canaveralról. Az űrkísérlet már az elején nagyon izgalmas lesz, ugyanis az LCROSS két próbatestje a ma ismert tervek szerint irányítottan fog becsapódni a Hold déli pólusvidékén, mégpedig a 40 kilométer átmérőjű és ma még ismeretlen mélységű Faustini-kráter belsejében.

Óriási porfelhő

Elsőként az Atlas V Centaur rakéta EDUS (Earth Departure Upper Stage) nevű, mintegy két tonna tömegű utolsó fokozata éri el a holdfelszínt. Ezt követően maga az LCROSS szonda (S-S/C) végez méréseket a becsapódás nyomán kidobott anyagfelhőn áthaladva. Célja a hipotetikus felszín alatti vízjégből származó hidroxil gyök (OH) kimutatása. Röviddel ezután, az EDUS pályáját követve a szonda 700 kilogrammos teste is becsapódik, nem messze az EDUS útjának végpontjától. A két holdfelszíni robbanás fényfelvillanásai, valamint a kidobott anyagfelhők az előzetes számítások szerint Földről is megfigyelhetők lesznek.

Fotók: Csillagászat.hu
Fotók: Csillagászat.hu

Előzetesen modellezték az LCROSS becsapódásainak következményeit. Ezek szerint másodpercek alatt néhányszor tíz méteres kiterjedésű forró plazmafelhő és anyagtörmelék keletkezik. Tíz perc múlva 1-10 kilométeres por- és gázfelhő alakul ki, amelyben ha volt víz is, akkor a Nap ultraibolya sugarai hatására hidroxil keletkezik, amit UV és rádiósugárzása alapján meg lehet figyelni. Egy órával később már 100 kilométeres kiterjedésűre ritkul a becsapódási felhő. Amennyiben egy átmeneti hidroxil exoszféra is kialakul a becsapódás helye felett, az tíz percig lesz megfigyelhető a Hubble Űrtávcsővel, illetve a Föld körüli pályán keringő Odin rádiócsillagászati mesterséges holddal.

A Földről is megfigyelhető

A becsapódás felvillanása, illetve a kidobott anyagfelhő az előzetes számítások szerint már egy 25-30 centiméteres távcsővel is megfigyelhető, sőt, nagy sebességgel sorozatfelvételeket készítő érzékeny kamerákkal elektronikusan is rögzíthető lesz. Olyan műszerek például tökéletesen alkalmasak erre, mint amilyenekkel a holdfelszíni meteorbecsapódások fényfelvillanásait megfigyelik.

hold2

A becsapódásokat úgy időzítik, hogy a Hold déli pólusa minél jobb rálátással legyen megfigyelhető az amerikai kontinensen, valamint a Hawaii-szigetek Mauna Kea csúcsán levő nagy távcsövekkel. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chile-i nagy távcsövei is követhetik az eseményt, azonban az európai tervek részletei még nem ismeretesek.