További Űrkutatás cikkek
A szakember, aki a Pille elnevezésű sugárdózismérő mérnöke a Szojuz TMA-14 űrhajó csütörtöki startjával kapcsolatban nyilatkozott, aminek a fedélzetén második űrturista-útjára indul Charles Simonyi.
A Pille kapcsán Apáthy István az ionizáló sugárzásról elmondta, hogy ezek elektromágneses (röntgen-, gamma-, rádió- stb.) vagy részecskesugarak, melyek ha más anyagokkal, így a testszövettel találkoznak, azokban ionizációt hoznak létre.
Káros emberre, műszerre
"Ez káros az emberi egészségre, de sokszor az elektronikai műszerekre is. A Földön két forrásból ér minket ilyen sugárzás. Az egyik a földkéregből származik, ahol állandóan radioaktív bomlás megy végbe, radioaktív gázok szabadulnak fel, a másik forrás a kozmikus sugárzás. Illetve van olyan ionizáló sugárzás, amit mi magunk állítunk elő: jelenleg az orvosi vizsgálatokból és terápiából származó sugárzás a lakosság átlagos dózisterhelésének majd 15 százalékát adja" - magyarázta.
A kozmikus sugárzás a Napból és a csillagközi térből érkezik, amely ellen a Földön védve vagyunk. Egyrészt a Föld mágneses tere eltéríti a töltött részecskéket, másrészt a levegő is visszatartja nagy részüket. A kozmikus sugárzásból ugyan lejut a Földre valamennyi, de ehhez hozzászokott az emberi szervezet az évmilliók során. Bolygónktól távolodva a földi sugárzás megszűnik ugyan, de növekszik a kozmikus sugárzás dózisa. Az űrállomáson tartózkodókat már nem védi a légkör, de 500 kilométer magasságig még óvja a mágneses tér.
Sugárdózis
"Efölött megszűnik a védelem, sőt, a mágneses tér által befogott részecskék miatt a sugárzási övezetekben a sugárzási szint a bolygóközi térben mérhetőnél is nagyságrendekkel nagyobb. Ezért van az, hogy az űrállomások 500 kilométer magasság alatt keringenek" - magyarázta Apáthy.
Tájékoztatása szerint az űrhajósok így is 50-100-szor nagyobb sugárdózist kapnak, mint a Földön. A sugárzás bizonyos mennyiségig nem okoz betegséget, de fokozza a rák kockázatát. Az életünk folyamán a szervezetünket terhelő sugárdózis összegeződik, ezért korlátozzák azt az időt, amelyet az űrhajósok az űrben tölthetnek.
"A megengedhető össz-dózis sok mindentől, így a kortól és nemtől is függ (ez az úgynevezett karrierdózis), de összességében 2-2,5 évre korlátozzák az űrben való teljes tartózkodási időt." Ezért nagyon fontos mérni a sugárterhelést, mert ennek alapján határozzák meg az adott űrhajós űrben tartózkodásának megengedett időtartamát Az űrállomáson nem egyenletes a sugárzás, ha egyenletes lenne, akkor ki lehetne számítani a dózisterhelést, nem lenne szükség folyamatos mérésre - hangoztatta Apáthy István.
Gyűjtöget a Pille
A Pille működéséről elmondta, hogy ez egy úgynevezett termolumineszcens dózismérő: tollszerű tokba helyeznek kalciumszulfát-kristályt, amelynek, ha azt sugárzás éri, megváltozik a belső energiaállapota. "Ugyanúgy gyűjti, kumulálja a dózist, mint a mi szervezetünk, s ha felmelegítjük 300 Celsius fokra, a dózissal arányos fény formájában adja le az elnyelt energiát. Ezt a fénymennyiséget mérjük és számoljuk át dózisba" - magyarázta a szakember.
A Pille rendszer tetszés szerinti számú dózismérőből áll, (ezek tartalmazzák a passzív kristályokat), amelyeket bárhová el lehet helyezni, és egy kiértékelő készülékből, mellyel a fenti módon a bennük elnyelt dózis tetszőleges időpontban kiolvasható.
Apáthy István emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt Charles Simonyi a saját személyi dózisát mérte, naponta leolvasva az adatokat. Mérte a hálózsákjában is a dózist, valamint az ISS-en lévő dózismérőket tette át olyan helyekre, ahol egyébként nem szokták a sugárterhelést mérni. Ezúttal elsődleges feladata 4 új Pille dózismérő feljuttatása az űrállomásra, majd ezek segítségével az immár öt éve fent működő 10 dózismérő újrakalibrálása.
A négy új dózismérő közül az egyik Charles Simonyi ruhájában lesz. Eddig még soha nem mérték meg, hogy a kétnapos út során, melynek végén az űrhajós dokkol az űrállomáson, mekkora sugárdózist kap. Az ISS fedélzetén az új és a régi dózismérők különböző csoportosításával és ismételt kiolvasásával elvégzi azok keresztkalibrációját. Ezen felül méri és naponta kiértékeli saját személyi dózisát, valamint a hálóhelyén lévő dózist is. Igazán nagy jelentősége a dózismérők kalibrációjának van, a Pille 2003-as felbocsátása óta érzékenységük megváltozhatott, némelyikükkel már ezres, tízezres nagyságrendű mérést végeztek.
"Az ISS fedélzetén drága az élőmunka, korlátozott a mérésekre, a műszerek karbantartására fordítható idő. Az orosz űrhajósok elvégzik a Pillével a rutinméréseket, de +finommunkára+, így kalibrálásra nincs idejük, s alig kapunk visszajelzést a rendszer állapotáról, az esetleges problémákról. Ezért különösen nagy segítség számunkra, hogy Charles Simonyi ezt az időigényes és nem mindennapi méréssorozatot elvégzi" - hangsúlyozta Apáthy István.