A HST ACS műszerével megörökített hatalmas galaxis átmeneti jellegzetességeket mutat a spirális és az elliptikus csillagvárosok között. A déli Indus csillagképben látható óriási csillagsziget az őt övező csillagvárosok alkotta galaxishalmaz legfényesebb, így minden bizonnyal a legöregebbi és a legnagyobb tömegű tagja is egyben. Az ilyen ősi galaxisok kiváló alkalmat nyújtanak az extralaktikus gömbhalmazok - idős csillagok százezrei alkotta, gravitáció által kötött sűrű és kompakt csoportosulásai - tanulmányozásához.
Az NGC 7049 gömbhalmazai a galaxis halójában láthatóak mint apró fénypöttyök. A gömbhalmazok öreg csillagait a gazdagalaxis az elsők között gyárthatta le, de a halmazok a múltban bekebelezett törpegalaxisok részét is képezhették. Az NGC 7049 sokkal kevesebb gömbhalmazt tartalmaz a nagy és gazdag galaxishalmazok hasonlóan fényes és nagy tömegű központi csillagvárosaihoz képest. Ebből a tényből következtetni lehet, hogy a halmazbeli környezet hogyan befolyásolta a galaxishalók kialakulását a korai univerzumban.