Bence
11 °C
25 °C

A Nap, ahogy még soha nem láttuk

2010.04.22. 15:02
A NASA legmodernebb műholdja, a Solar Dynamics Observatory (SDO) a napokban megkezdte működését és soha nem látott képeket kezdett küldeni a Napról, amelyeket az űrügynökség a nagyközönség számára is elérhetővé tett.

A szondát a Kennedy Űrközpontból bocsátották fel február 11-én a NASA a Living With a Star (Élet egy csillaggal) programjának részeként. Fő feladata az, hogy a Nap-Föld rendszer működését feltérképezze, és választ keressen olyan kérdésekre, miért és hogyan jött létre a Nap mágneses tere, milyen a szerkezete, és hogyan adja át a mágneses energiát a Naprendszeren belül. "Mindannyian a Nap külső atmoszférájában élünk. A változások hatással vannak a Fölre, a többi bolygóra és az egész Naprendszerre" - mondta el Richard Fisher, a NASA vezető heliofizikusa szerdai sajtótájékoztatóján.

A szonda, amelyet a NASA koronaékszerének becéznek, a legfejlettebb eszköz, amelyet ilyen céllal valaha felbocsátottak. Öt év hosszúságúra tervezett küldetése során minden 0,75 másodpercben nagy felbontású, egy HD televízió képénél tízszer részletesebb felvételeket készít a Napról 12 különböző hullámhosszon, amelyeket aztán visszaküld a földi megfigyelőknek. Naponta 1,5 terabyte adatmennyiséget továbbít, amely 380 mozifilm vagy félmillió zeneszám méretének felel meg.

Az SDO-nak évente kétszer egy számunkra igen egyedi napfogyatkozást is lesz alkalma megfigyelni, amikor a Föld takarja majd ki a műszerek elől a csillagot. A szerkezet működését ugyanonnan irányítják, ahol az építése is zajlott, az amerikai Goddard Űrközpontból. "Rettentően büszke vagyok a Goddardban végzett munkára, amivel újra átírhatjuk a tankönyvket" - mondta el Barbara Mikulski szenátor, a NASA költségvetését meghatározó albizottság elnöke.

A kutatók szerencséjére közvetlenül az után, hogy működésbe hozták a szonda megfigyelőrendszereit, az elmúlt időszakban csendesebb Nap is aktivizálta magát. Az egyik legelső jelenség, amelyet a szonda megfigyelt, egy napkitörés volt. A Nap felszínéből kilövellő anyagáram, amely egyszeresen ionizált héliumrészecskékből (He II) áll, maga is több, mint 50000 Celsius fokos. "Ezek a képek egy olyan dinamikus Napot mutatnak, amilyet 40 évnyi napkutatás során még sohasem láttam. Az SDO segíteni fog minket abban, hogy megértsük a Nap és a benne lezajló folyamatok működését, amelyek az életünkre és a társadalmunkra is hatással vannak. Ennek a küldetésnek óriási hatása lesz a tudományra, hasonló ahhoz, amilyen a Hubble teleszkópé volt a modern asztrofizikára" - nyilatkozta Fisher.

A várakozások szerint az adatok segítségével a jövőben a tudósok nemcsak azt fogják majd jobban érteni, hogyan befolyásolja a Nap az egész Naprendszer működését, de az űridőjárás eseményeit is sokkal pontosabban lesznek majd képesek megjósolni.

A szonda három csúcstechnológiás műszere teszi azt lehetővé, hogy a kutatók eddig elérhetetlen részletességgel vizsgálják meg a Napot. A helioszeizmikus és mágnesestér-képfelvevő (Helioseismic and Magnetic Imager, HMI) a felszín alatti rétegeket vizsgálja meg, azzal a céllal, hogy megfejtse a Nap belső aktivitásának fizikáját. Ehhez a látható fény hullámhosszán fényképez majd vékony sávokban, valamint ultraszonikus felvételek segítségével figyeli meg az aktív régiókat, hasonlóan ahhoz, ahogyan a homokdűnék mozgását tanulmányozzák.

A légkörfigyelő műszeregyüttes (Atmospheric Imaging Assembly, AIA) négy teleszkópot foglal magában, amelyek a felszínt és az atmoszférát fényképezik 10 különböző hullámhosszon, hogy a naptevékenység legfontosabb jelenségeit tanulmányozzák. A harmadik műszer, az úgynevezett Extrém UV-kísérlet (EUV Variability Experiment, EVE) a Nap által kibocsájtott sugárzás változásait figyeli, amelyek erős hatással vannak a Föld légkörére is.

Már a hatvanas évek óta tudják, hogy az űridőjárás felelős sok technológiai problémáért, amelyeket egészen a telegráf XIX. századi feltalálása óta észlelnek. Az űrbéli események zavarokat hoznak létre a földi elektromágneses mezőkben, amelyek extrém töltéseket hozhatnak létre az elektromos kábelekben, így bénítva le egész hálózatokat és eredményezve nagyméretű áramkimaradásokat. A napviharok zavarokat hozhatnak létre a telekommunikációban és az olyan repülőgépek és műholdak irányításában is, amelyek a sarkokhoz közel repülnek, a keletkező interferencia pedig ellehetetlenítheti a mobilkommunikációt.