Máté, Mirella
11 °C
13 °C

Először mérték az ősi csillagközi sugárzást a Voyager űrszondák

2011.12.02. 20:45
A Voyager ikerszondák mostanra értek el akkora távolságra, hogy a Nap fényétől zavartalan képet mutathassanak a Tejútról. Az új nézőpont sokat segíthet abban, hogy megértsük a csillagok születését és a távolabbi, ősi galaxisok keletkezését.

A már veteránnak számító Voyager szondákat 1977-ben indították útnak, és 2004-ben, majd 2007-ben elsőként lépték át a Naprendszer peremét. A Nap hatásától függetlenül most mérhettek először egy speciális hullámhosszú ultraibolya fényt, az úgynevezett Lyman-alfa sugárzást.

A csillagászok 1993-ban kezdték ultraibolya spektométerrel pásztázni a világegyetemet. A Voyager–1 ekkor negyven csillagászati egységre (CSE) volt a Naptól, a méréseket így nem tette lehetővé a csillag fénye. (Egy CSE a Nap és a Föld átlagos távolsága.)

Fantáziarajz az egyik Voyagerről
Fantáziarajz az egyik Voyagerről
Fotó: Jet Propulsion Laboratory /

A Lyman-alfa sugárzás a más galaxisokban születő csillagokból származik. A fiatal, forró csillagok robbanásai leválasztják a környező hidrogénatomok elektronjait. Amikor ezek a hidrogénatomok újabb elektronokkal egyesülnek, foton részecskéket bocsátanak ki: H-alfát és Lyman-alfát – írja a New Scientist.

Korlátolt fotonok

A H-alfa fotonok az elektromágneses spektrum látható tartományában vannak, és a szabad csillagközi gázok szállítják őket. Ezekből is nyerünk információt, de csak a nyolcmilliárd fényévnél közelebbi csillagokról. A távolabbi H-alfa fotonok hulllámhossza a világegyetem tágulása miatt túl nagyra nyúlik ahhoz, hogy a teleszkópjaink érzékeljék  őket.

Út a Naprendszerben
Út a Naprendszerben
Fotó: Ames Research Center /

A Lyman-alfa fotonok ezzel szemben az alacsonyabb hullámhosszú ultraibolya tartományba tartoznak, ezért nagy távolságokból is láthatók. „Ez az egyetlen módja, hogy megismerjük a legősibb galaxisokat és az univerzum legelső csillagait” – mondta Rosine Lallement, a Párizsi Csillagvizsgáló Intézet munkatársa. Lallement és kollégái a Voyager–1 tízévnyi és a Voyager–2 ötévnyi anyagát vizsgálták.

Fotonszennyezés

Bár a Lyman-alfa sugárzást nagy távolságokból is lehet észlelni, számunkra eddig láthatatlan volt, mert a Nap UV-sugárzása elnyomta. A napfény a Földön nappal elnyomja a csillagok fényét, és hasonló fényszennyezést okoznak a naprendszerünk gázai is a Lyman-alfa sugárzás észlelésében. Lallement és a kollégái bejelentése szerint azonban az egyik Voyager szonda már kilépett ebből a szennyező fotonködből.

A Voyager részei
A Voyager részei
Fotó: Ames Research Center /

Bár a Voyagerek nagy felfedezést tettek, és végre többet tudhatnánk meg az univerzum keletkezéséről, a szondák Lyman-alfa sugárzást mérő műszereit le fogják állítani. Az ok egyszerű: spórolni kell az energiával, a szondákra ugyanis új küldetés vár. 119 és 97 csillagászati egység távolsággal a két Voyager közel áll ahhoz, hogy kilépjen a Nap tömegvonzásából. A spektométereket kikapcsolva 2020-ig lesz elég energiájuk, hogy adatokat küldjenek a Földre. Ez lesz az első olyan alkalom, hogy úgy kapunk majd a csillagközi térből információkat, mintha ott utaznánk.