Lassabban forog a Vénusz
Az Európai Űrügynökség Venus Express űrszondájának legfrissebb mérései alapján valószínűsíthető, hogy belső bolygószomszédunk valamivel lassabban forog, mint azt eddig gondoltuk. Az ESA szakemberei az űrszonda látható és infravörös tartományban működő spektrométere, a VIRTIS nevű műszer segítségével vizsgálták a bolygó felszínét, amikor észrevették, hogy a felszíni alakzatok nem pontosan ott vannak, ahol az általánosan elfogadott forgási sebesség alapján lenniük kellene.
Ez felveti a NASA Magellan szondája által az 1990-es évek elején mért adatok pontatlanságát, hiszen a Vénusz felszínének jellegzetes formái akár 20 km-rel is távolabb estek a várt pozíciókhoz képest. Az újabb adatok segítségével a kutatók tovább vizsgálhatják majd a bolygó felépítését abból a szempontból, hogy a magja folyékony-e vagy sem.
Amennyiben a Vénusz szilárd maggal rendelkezik, akkor a sűrűsége a középpont felé növekszik. Ebben az esetben a bolygó forgására kisebb hatással lesznek a külső erők, mint például a nagysebességű atmoszférikus szélrendszerek. Ez a jelenség a Földön is megfigyelhető, itt a szelek és az árapály okozzák ezt a hatást: szezonálisan akár egy milliszekundummal is megváltoztathatják a Föld tengelyforgási idejét.
A múlt század 80-as és 90-es éveiben a Venyera és Magellan űrszondák radarképeket készítettek a Vénusz felszínéről, felfedve annak alakzatait. Ez volt az első alkalom, hogy átláttunk a planéta vastag, sűrű és mérgező gázfelhőin. A Magellan négy éves küldetése alatt folyamatosan figyelte a felszíni alakzatok mozgását, ami alapján a kutatók kiszámolták egy vénuszi nap hosszát, ez 243,0185 földi napnak adódott. Ezzel szemben a Venus Express által 16 évvel később végzett megfigyelésekben fellépő eltérések alapján a bolygón egy nap 6,5 perccel hosszabb, mint amit a Magellan mért. Ez megerősíti a legutóbbi, Földről készült radarképek eredményeit is, az eltérés azokon is kivehető volt.
„Amikor láttam, hogy a két térkép nem egyezik meg, azt hittem, hogy hiba csúszott a számításokba, ugyanis a Magellan nagyon pontos méréseket végzett. Azonban alaposabb vizsgálódás után sem találtam ilyet, minden hibaforrást kizártunk" - mondta a kutatás vezetője, Nils Müller (DLR German Aerospace Centre). Több csillagász, köztük Özgür Karatekin (Royal Observatory of Belgium) is megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a vénuszi nap hosszában rövid periódusú véletlenszerű változások léphetnek fel, de azt találták, hogy ezek hosszabb időskálán kiátlagolódnak.
A legújabb légkörmodellek alapján a Vénusz időjárási ciklusai akár évtizedekig is eltarthatnak, ami viszont okozhat hosszú periódusú változásokat a tengelyforgásban. Emellett még más hatások is szerepet játszhatnak, például a Vénusz és a Föld közötti impulzusnyomaték-csere, amikor a két bolygó viszonylag közel van egymáshoz. „A Vénusz forgási idejének pontosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőbeni küldetések leszálló egységeinek megfelelő célterületeket találjunk" - tette hozzá Hakan Svedhem (ESA).
