Natália
-3 °C
7 °C

Meghatározták az ősrobbanás hangját

2003.10.31. 15:46
Egy amerikai kutató az univerzum mikrohullámú háttérsugárzásából kiszámította, milyen hangja lehetett az ősrobbanásnak. Szerinte az egyáltalán nem valamiféle durranás vagy csattanás volt, inkább egy nagyon mély robaj.
John Cramer, a washingtoni egyetem fizikusa egy száz másodperces hangfájlt is készített a robajról, írta a New Scientist. Szerinte az olyan, mint amikor egy hatalmas sugárhajtású repülőgép húz el az ember háza felett az éjszaka közepén. Cramer egy 11 éves diák kérésére kezdett el a kérdéssel foglalkozni, aki egy iskolai feladathoz szerette volna megtudni, milyen hangja volt az ősrobbanásnak.

Lenyomat

A hang meghatározásához a kutató a NASA mikrohullámú megfigyeléseket végző műholdja (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP) adatait használta fel. A műhold képes érzékelni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, az ősrobbanás "lenyomatát", így képet tud alkotni arról, hogyan nézhetett ki szinte születése pillanatában a világegyetem.

Az elméletek szerint röviddel az ősrobbanás után hatalmas hanghullámok kezdtek terjedni az univerzum forró anyagában. Ezek sűrítették össze és ritkították az anyagot, egyúttal felmelegítve az összenyomott területeket és lehűtve a ritkábbakat.

Eredetiben nem hallható

A világegyetem azóta is tágul és hűl, de az ősi hanghullámok "lenyomata" megmaradt a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban.

A háttérsugárzás változásaiból Cramer ki tudta számolni azoknak a hanghullámoknak a frekvenciáit, melyek az első 760 ezer évben terjedtek a világegyetemben, amikor az még csak 18 millió fényév átmérőjű volt. Ez a hang természetesen emberi fül számára nem hallható, hiszen ezek a hanghullámok nagyon alacsony frekvenciájúak voltak. A felvételt ezért Cramernek jócskán magasabbra kellett állítania.