A komplex gyűrűrendszerről eddig a legrészletesebb adatokat a NASA CAssini szondája szolgáltatta, az úgynevezett radio-okkultációs (átvilágításos) eljárással. Ennek során a szonda rádiójeleket küld át a gyűrűkön, a jelerősség változásaiból pedig az érintett szakasz sűrűségére és összetételére lehet következtetni. Ez volt az első alkalom, hogy egyszerre három frekvenciát használtak a letapogatásnál.
Hússzor sűrűbb
Az eredmények szerint valamennyi gyűrű széles spektrumban tartalmaz különféle részecskéket. A jég- és szikladarabok átmérője az öt centimétertől kisebbtől a sok méteresig terjed. Míg a B-gyűrűben és a belső A-gyűrűben a kisebb részecskék ritkábbak, a C-gyűrűben és a külső A-gyűrűben gyakran fordulnak elő.
A Cassini ezen kívül megmutatta, hogy a B-gyűrű belső és külső szakaszai között külön gyűrűk húzódnak, amelyek egyenként több száz kilométer szélesek és heterogén az összetételük. A gyűrű ötezer kilométeres központi része több szalagból áll, amelyek anyagsűrűsége négyszeresen haladja meg az A-gyűrűnél, illetve hússzorosan a C-gyűrűnél regisztrált értéket.
A NASA szerint az egyenlőtlen összetétele alapján a B-gyűrű lényegesen különbözik a lapos A-gyűrűtől és a hullámos C-gyűrűtől.