Ambrus
-7 °C
3 °C

Űrlufival szállnak be az űrversenybe

2004.07.12. 17:13
Az X-Prize versenyen induló Wild Fire rakétát gigantikus léggömbbel eresztik fel huszonnégy kilométeres magasságba, majd beindítják a meghajtót, és fellövik az utasszállító kapszulát a világűrbe. Az önkéntes mérnökök segítségével létrehozott rakéta első űrutazása szeptemberben várható.
Most egy autodidakta kanadai mérnök által irányított fejlesztői csoportnak van esélye arra, hogy Burt Rutan és a SpaceShipOne nyomába érjen az első magánfejlesztésű űrrepülőgép létrehozóját díjazó Ansari X-Prize versenyen. A önkéntes mérnökökből álló da Vinci csoport ugyanis körülbelül szeptember közepén lövi fel először a világűrbe Wild Fire névre keresztelt rakétáját, és Brian Feeney, a projekt vezetője úgy véli: Rutan futhat a pénze után, ha sikerrel járnak.

Élesedő verseny

Mint azt már sokszor megírtuk, az X-Prize tízmillió dolláros fődíja annak jár, aki a világon elsőként magánerőből felépített űrrepülőgéppel három embert száz kilométer magasba röpít, biztonságosan visszatér az utasokkal a Földre, és két héten belül ugyanazzal a géppel megismétli a fellövést. Bár a SpaceShipOne egyszer már feljutott az űrbe, a fellövést apróbb hibák miatt nem sikerült megismételniük, és egyelőre nem tudni, hogy mikor próbálkoznak újra. Az X-Prize képviselőinél ugyanis hatvan nappal előre jelezni kell a következő kísérlet időpontját, és Rutan csapata ezt még nem tette meg.

Gyors menet

A Wild Fire rakétája ugyanolyan hibrid meghajtót használ, mint a SpaceShipOne, de ezt leszámítva a két gép teljesen különbözőképpen közelíti meg a világűrt. Például a SpaceShipOne hordozó repülőgéppel jut el az indítási magasságba, és visszaereszkedéskor fékezőszárnyakkal lassítja le magát, ezzel szemben a Wild Fire egy hatalmas léggömb segítségével száll fel, és ejtőernyőkkel meg légzsákokkal gondoskodik a biztonságos földet érésről.

A hatvan méteres hélium léggömb alatt lógó Wild Fire először huszonnégyezer méteres magasságba száll fel, ahol a fedélzeti pilótafülkéből irányító Feeney beindítja a rakétát. A négyezer kilométer per órás sebességre gyorsuló rakéta körülbelül nyolcvan kilométer magasan leválik az utasszállító kapszuláról, és ejtőernyővel visszaereszkedik a Földre. A kapszula körülbelül száztíz kilométer magasra repül, majd visszazuhan a Földre. A légkör alsó rétegében először ejtőernyővel csökkenti sebességét, majd kinyílnak légzsákjai is. Az egész utazás a kilövéstől a földet érésig körülbelül huszonöt percet vesz igénybe.

Nem hivatalos

Robert Zubrin repülőgép-fejlesztő mérnök szerint a da Vinci csoport megoldása túl bonyolult, és a fellövések igen komoly szervezést igényelnek, mivel a léggömb hatalmas felülete miatt egy kisebb szellő is komoly problémát okozhat. Bár Zubrin szerint az űrkapszula kifejezetten jó választás, mivel egyszerű, az irányítása szintén problémás lehet, mivel a pilótának szélsőségesen nagy sebességnél kell helytállnia.

Ráadásul Feeney közel sem olyan tapasztalt, mint Mike Melvill, a SpaceShipOne pilótája, aki 138 különböző repülőgépen több mint hétezer órát repült. Feeney csupán huszonöt órát pilótáskodott, viszont igen sokat gyakorlatozott profi szimulátorokon, írta a Wired. Feeney úgy véli, hogy a szárazföldi gyakorlatozás sokkal fontosabb a hagyományos repülésnél, mivel a ballisztikus rakétát egészen másképp kell irányítani, mint egy repülőgépet.

Feeney egyébként mérnökként sem rendelkezik hivatalos oklevéllel, mivel csak néhány hónapot végzett el a torontói egyetemen, és ezután magától tanult. A kis költségvetéssel dolgozó da Vinci projekt saját fejlesztőgárdával sem rendelkezik, viszont az elmúlt nyolc évben számos önkéntes százötvenezer órányi adományozott munkaórával támogatta a kivitelezőket.