Az 1965-ben felfedezett Cygnus X-1 objektumnak ez a legújabb meglepetése rámutat, hogy évtizedekig alulbecsülték, mennyi energiát pumpálnak vissza a fekete lyukak az univerzumba. A fekete lyukakat egyszerű anyagnyelőknek tekintették, melyek eltüntetik az eseményhorizontjukon átkerülő anyagot. Régóta ismeretes, hogy a környező porból jelentős tömeget elnyelő fekete lyukak - amelyekből csak a Tejút rendszerben lehet egymillió - hatalmas mennyiségű, fényhez közeli sebességű töltött részecskét szoktak kilövellni a kozmoszba - így viselkednek a galaxisok magjában található szuper nehéz fekete lyukak és a csupán csillag-tömegű, röntgen sugárzásukról felismerhető kisebbek is - de a Cygnus X-1 objektumhoz hasonlóval a csillagászok még nem találkoztak.
A kilövellés eredménye itt egy másodpercenként 100 kilométeres sebességgel táguló, 10 fényév átmérőjű buborék, számol be róla a Nature című brit tudományos folyóiratban az amszterdami egyetem holland csillagásza, Elena Gallo, továbbá az angliai Southampton egyetemen dolgozó Rob Fender és Christian Kaiser.
Extrém fekete
A Cygnus X-1 egyáltalán nem hasonlít a klasszikus fekete lyukakra. A röntgentartományban sugárzó, tőlünk 2,5 kiloparszekre lévő kettős csillagot 40 évvel ezelőtt, 1965-ben fedezték fel. 1986-ban megfigyelték, hogy egy látható szupernova csillag körül 5,6 napos periódusidővel kering egy 5 nap-tömegnél nagyobb, nem látható objektum, valószínűleg egy fekete lyuk. Egy hatalmas csillag közvetlen közelében lévő fekete lyuknak van mit elnyelnie, ezért igen erős röntgen sugárzást bocsát ki: A Cygnus X-1 objektum az égbolt legfényesebb röntgencsillaga.
A körülötte kialakult, most felfedezett, mindössze 1 millió év alatt 10 fényév átmérőjűre nőtt buborékot létrehozó kilövellés százezerszer fényesebb, mint a napunk, és a csillagközi térben található ritka gázban keletkezett buborék gyűrűjében is igen erős a radiosugárzás.