A hangot rádióhullámként fogták az amerikai és az európai űrkutatási ügynökség által közösen útnak indított Cassini űrszonda érzékelői. Don Gurnett, az Iowa egyetem professzora és kutatócsoportja az érzékelt hangot átalakította, hogy az emberi fül által hallható tartományba essen.
Rövid, szaggatott hangok
Az észlelt hangok rövidek, egy-három másodpercig hallatszanak, és más, kozmikus folyamatok közben képződő hangoktól eltérően nem folyamatos, elnyúló és egybefüggő hangzásról, hanem szaggatott, egymástól távoli hangokról van szó. A kutatók feltételezése szerint ez azt bizonyítja, hogy minden egyes hang a gyűrűhez csapódó meteoroktól származik.
Gurnett szerint minden ütközés egy olyan energiaimpulzust hoz létre, ami kúpszerűen terjed a becsapódás helyétől. Az energiamennyiségekből a kutató arra következtet, hogy az ütköző objektumok átmérője körülbelül egy centiméter lehet.
Mindenkit megdöbbentett
Carolyn Porco, a Cassinit irányító csoport egyik vezetője elmondta, a csillagászok már korábban feltételezték, hogy a Szaturnusz gyűrűjéhez rendszeresen meteorok csapódnak, és azt is gondolták, hogy ez állhat a Voyager 2 űrszondáról, a gyűrűn észlelt küllő formájú jelenség hátterében. De azt senki sem feltételezte, hogy azok közvetlenül a becsapódástól származnak.