További Űrkutatás cikkek
Az elsõ hipersebességû csillagot 2004-ben fedezték fel. Ezek az égitestek olyan csillagok, amelyek szokatlanul nagy sebességgel mozognak a Tejútrendszeren belül. A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint valaha a galaxis zsúfolt, belsõ területein keletkezett kettõs csillagrendszerek tagjai voltak. Amikor a csillagpár megfelelõ távolságban haladt el a több millió naptömegnyi központi fekete lyuk közelében, a pár egyik tagját a fekete lyuk elnyelte, míg a másikat kifelé lendítette, mintegy 4000 kilométeres másodpercenkénti sebességgel.
Warren Brown (Smithsonian Astrophysical Observatory) és csoportja az ismert 16 hipersebességû csillag közül 14-et vizsgált meg. Eredményeik szerint ezek közül 8 található az Oroszlán csillagkép irányában vagy annak közelében. Ez jóval több annál, amit a véletlenszerû eloszlás alapján várhatnánk, és érdekes kérdés, hogyan magyarázható meg az eloszlás a fent említett modellel.
Mario Abadi (Cordoba University, Argentína) és társai ugyanakkor összeolvadó galaxisok számítógépes szimulációit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az összes eddig megfigyelt hipersebességû csillag egy idõben lökõdhetett ki egy, a Tejútrendszerbe éppen beolvadó törpegalaxisból. A törpegalaxis ebben a modellben majdnem sugárirányú pályán mozgott a Tejútrendszer központja felé, így a mozgás során egy ideig a központ felé, majd attól távolodva mozgott. Amikor a törpegalaxis a legközelebb tartózkodott a Tejútrendszer középpontjához, a nagy tömeget képviselõ központi területek hatalmas gravitációs hatást fejtettek ki rá, melynek során némely csillag akkora energiára tett szert, hogy kiszakadt szülõgalaxisából. A kiszakított csillagok hosszú uszályt alkottak. Mivel mindegyik csillag kissé eltérõ mozgási energiával szakadt ki, útjuk során mára jelentõsen eltávolodtak egymástól. Jelenleg az Oroszlán csillagképben és környékén megfigyelhetõ csillagok a legnagyobb energiájú, leggyorsabban mozgó égitestek, amelyek a legmesszebbre jutottak. A vizsgált csillagok sebesség- és távolságadataiból következtetve az esemény mintegy 100-200 millió évvel ezelõtt történhetett meg.
Az új modellnek is vannak gyenge pontjai. A legtöbb ismert hipersebességû csillag viszonylag nagy tömegû, fiatal égitest, ami arra utal, hogy a csillagkeletkezéshez számára szükséges gázanyag bõségesen állt rendelkezésre a szülõgalaxisban. Ezzel szemben a legtöbb ismert törpegalaxis igen szegény gázanyagban. Emiatt nem világos, honnan származhatott a Tejútrendszerbe olvadó, gázanyagban gazdag törpegalaxis.
A közeljövõ megfigyelései azonban segíthetnek eldönteni a kérdést. A törpegalaxisokban levõ csillagok általában viszonylag idõs, és héliumtól nehezebb kémiai elemekben szegényebb égitestek, míg a saját Tejútrendszerünk központi vidékén születõ csillagok igen gazdagok fémekben.
Mi is történik a jövõben majd ezekkel a csillagokkal? Egyes vélemények szerint hatalmas sebességük ellenére többségük sosem fogja elhagyni a Tejútrendszert. A saját galaxisunkban levõ anyag tömegét ugyanis csak a középponttól kb. a Nap távolságánál néhányszor nagyobb tartományban lehet megbízhatóan mérni. E határon túl a különféle modellek eltérnek egymástól abban, hogy mennyi sötét anyagot tartalmazhat a külsõ térrészeiben a galaxis. Így a Tejútrendszer tömege akár háromszorosa is lehet a jelenleg használt modellekhez képest. Egy viszonylag nagy tömegû Tejútrendszerrel dolgozó modell szerint a vizsgált csillagok közül legalább egy mégis képes lesz végleg elhagyni a galaxist.