Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Gázkitörések a Hold felszínén?

2008.01.14. 12:00
Évszázadok óta ismertek a Hold felszínén hirtelen jelentkező felfénylések, elhalványodások, melyekre még a mai űrkutatási eredmények mellett sincs egyértelmű magyarázat, írja a hírek.csillagászat.hu portál.

A Hold felszínén nagyon ritkán megfigyelhető jelenségeket a tudomány Transient Lunar Phenomena néven ismeri (időszakos holdi jelenség, TLP). A rövid ideig látszó tünemény lehet egy kis terület felfénylése, elszíneződése esetleg elhomályosodása, elsötétülése, illetve ezek kombinációja. Megfigyeléseik több évszázadra nyúlnak vissza: biztosan a XVIII. és XIX. században már dokumentáltak ilyen jelenségeket korabeli csillagászok, de a kora középkorból is vannak utalások.

Mivel a Hold felszínének kis területét érintő, nehezen észlelhető jelenségekről van szó, sok beszámoló nem tekinthető hitelt érdemlőnek. A Holddal foglalkozó szakemberek a megfigyeléseknek ötödét tartják valódi, vagy nagyon valószínű TLP-nek, ugyanakkor vannak, akik a jelenség létezését is vitatják. A legtöbb leírás a holdi napfelkelte és napnyugta megfigyelési geometriájából adódó jelenséget ir le, vagy a földi légkör, esetleg a műszer elégtelen felbontása által előidézett optikai csalódást. Egy minden kétséget kizáróan hiteles TLP-megfigyelés a valóságos Szent Grál a Hold-kutatók számára.

Részletes fizikai megfigyelések hiányában még ma is nagyon nehéz a TLP-k okát megtalálni, amit az is jelez, hogy mennyire változatos magyarázatok jelentek meg, kezdve a holdi vulkánoktól, az árapályhatás következményein át a holdfelszín elektrosztatikus feltöltődése nyomán végbemenő kisülési jelenségekig. Meteorok becsapódása is okozhat TLP-szerű fényjelenséget, ugyanis ma már tudjuk, hogy egyes meteorok a Hold felszínébe csapódása a Földről is megfigyelhető fényfelvillanással jár.

Az Apollo-program mérési eredményeiből már régóta ismert, hogy a Hold legaktívabb TLP-helye, az Aristarchus-plató felett a radon 222-es izotópja nagy mennyiségben fordul elő, továbbá bizonyos holdrengési helyek és TLP előfordulási helyek egybeesnek vagy közel vannak egymáshoz. Egészen a legutóbbi időkig nem végeztek alaposabb vizsgálatokat az egybeeséssel kapcsolatban.

Egy amerikai amatőr csillagász felvétele a Holdról 1953-ból

Arlin P. S. Crotts, a Columbia Egyetem kutatója részletes statisztikai vizsgálatokat végzett a klasszikus TLP-katalógusokra alapozva a jelenségek lehetséges fizikai magyarázatának azonosítására. Crotts szoros összefüggést talált a TLP előfordulási helyek és a holdrengések, valamint azok felett az Apollo és Lunar Prospector holdszonda által mért radon 222-es izotóp jelenléte között. A radon-222 radioaktiv bomlásterméke, a polónium-210 előfordulása is jellemző a TLP-helyekre. Ezek alapján úgy tűnik, statisztikailag jelentős kapcsolat mutatható ki a TLP-k és a Hold felszíni kőzeteiből, illetve a felszín alól kiszivárgó radioaktív anyagok előfordulása között.

Crotts és munkatársai a chilei Andokban található Cerro Tololo Obszervatóriumban egy Hold-megfigyelő távcsövet állítottak üzembe, amivel rendszeres TLP-megfigyeléseket terveznek. A SELENE holdszondával kezdetét vette a Hold kutatásának reneszánsza és a közeljövő többi holdprogramjától is fontos felfedezéseket várunk a TLP-kkel kapcsolatban. Az amatőr csillagászoknak is fontos szerepe lesz a rövid időtartamuk miatt nehezen detektálható TLP-k és általában a Hold megfigyelésében.