Hilda
16 °C
29 °C

Leszállt a Phoenix a Marson

2008.05.25. 20:33
Magyar idő szerint hétfő hajnalban leszállt a Marsra a Phoenix Mars-szonda. A szerkezet több korábbi sikertelen eszköz kudarcát szépítheti, víz és élet nyomát fogja kutatni a vörös bolygó északi pólusán.

Magyar idő szerint hétfő hajnali 1 óra 53-kor landolt a Marson a NASA szondája, a Phoenix. Tartani lehetett attól, hogy a landolás nem lesz sikeres, ugyanis igen szélsőséges körülményeket kellett elviselnie a szondának (az űrtörténelem eddigi 13 felszíni Mars-szondája közül csak 5 ért le épségben a bolygóra). A leszállóegység több mint 20 ezer kilométer/órás sebességgel lépett be a Mars légkörébe, landoláskor valamivel kevesebb mint 9 kilométer/óra volt a sebessége. A landolás után a Phoenixnek még embertelen hideget is ki kell kibírnia: a három hónaposra tervezett misszió során mínusz 33 és mínusz 73 Celsius-fok között változik majd a hőmérséklet.

A Phoenix leszállt, a NASA örül (képek: NASA)
A Phoenix még a Földön

A landolásban eredetileg a Mars Descent Imager nevű eszköz segített volna azzal, hogy ereszkedés közben 20 nagy látószögű felvételt készít a leszállási hely környékéről. Kiderült azonban, hogy egy áramköri probléma miatt a kamerából érkező adatok blokkolhatnák a Phoenix giroszkópjait, így veszélybe kerülhetne a szerkezet stabilitása. A kamera emiatt csak egy képet készített közvetlenül a felszín közelében, a többit egy másik NASA-szonda, a Mars Reconnaissance Orbiter korábbi felvételei pótolták. Landoláskor a szerkezet 276 millió kilométerre volt a Földtől, a Phoenix rádiójelei több mint negyed óra alatt jutottak el a NASA-hoz.

Fantáziarajz a sima landolásról

Vizet, életet, klímát

A tavaly augusztus 4-én a floridai Kennedy Űrközpontból útnak indított Phoenix a Mars északi pólusához igen közel szállt le, a Földön ez nagyjából Észak-Alaszkának felel meg. Mostanra a bolygón visszavonult a sarkköri jég, így a szonda megvizsgálhatja a sarkvidéki talajt és mélyebb rétegekből is mintákat vehet. A NASA két, jelenleg a Marson levő szondájával, a Spirittel és az Opportunityvel ellentétben a Phoenix nem fog elmozdulni a helyéről.

A leszállóhely a Földön Észak-Alaszka lenne

A szonda elsősorban víz és élet nyomait, valamint éghajlati változások jeleit kutatja majd. A szerkezet megbizonyosodik arról, hogy a talaj alatt, a felszínhez közel vízjég található – ezt már régóta tudni vélik az asztrofizikusok. A Phoenix mélyen lefúr a jégrétegbe, jég- és talajmintákat vesz és a fedélzetén levő műszerekkel elemzi is azokat. A vizsgálatok során a szonda megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy a Marson volt-e valaha élet, és információkat gyűjt egy esetleges emberes Mars-misszióhoz. Ezen kívül a Mars időjárását is tanulmányozza majd, különös tekintettel a klímaváltozás jeleire. A tudósok feltételezései szerint ugyanis a korábban meleg és vízzel teli bolygó súlyos klímaváltozási folyamatok hatására alakult át hideg és száraz planétává.

Így fog kinézni működés közben

A 2,2 méter magas, kiterjesztett napelemeivel együtt 5,5, azok nélkül 1,5 méter széles szerkezet tömege 410 kilogramm – ebből majdnem 60 kilót nyomnak a tudományos célú műszerek. Ezek közül a legnagyobb a 2,3 méteres robotkar, a Phoenix legfontosabb műszere, aminek a végén egy kamera is található. Ezen kívül egy panorámaképeket készítő készülék, a minták elemzésére szolgáló analizátorok és egy meteorológiai állomás találhatók a Phoneixen. A NASA fejlesztéssel, mindennel együtt 420 millió dollárt fordított a misszióra, a kanadai űrügynökség további 37 millió amerikai dollárral támogatta a meteorológiai állomást.

Félelem a landolástól

A Phoenix küldetése három korábbi sikertelen Mars-szonda kudarcát szépítheti. Ezek közül az 1996-ban útnak indított Mars Global Surveyor akár sikeresnek is nevezhető, hiszen pályára állt a bolygó körül és rengeteg fényképet küldött a Marsról, de 2006 novemberében egyszerűen eltűnt. Mint kiderült emberi hiba volt a szonda végzete: egy rossz szoftverfrissítés miatt nem tudta tartani a pályáját.

A Mars Polar Lander még pechesebb volt. A szonda 1999. december 3-án szállt volna le a Marsra, de röviddel azután, hogy megkezdte az ereszkedést, megszakadt a kapcsolata a Földdel. Máig nem tudni pontosan, mi történt vele, hiába próbálta a NASA megtalálni a szonda roncsait.

A Mars Climate Orbiter

A legemlékezetesebb kudarc azonban a Mars Climate Orbiter 1999-es esete: a 125 millió dolláros szonda a Mars klímáját tanulmányozta volna, de ahelyett, hogy 150 kilométerre közelítette volna meg a vörös bolygó felszínét, csak 60 kilométernyi távolságot tartott, és elégett. A fiaskót szintén emberi hiba okozta: a NASA két fejlesztőcsoportja különböző mértékegységeket használt. Az űrhivatal azóta áttért a metrikus rendszerre. A Phoenix neve egyébként onnan jön, hogy a NASA korábbi próbálkozásai főnixként élednek újra a most sikeresen landoló szondában.

Mindenki a Marsra tör

A Mars űrszondás kutatása a hatvanas években kezdődött meg, az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt célba vette a vörös bolygót. Míg az amerikai vállalkozások kimenetele felemásra sikeredett, addig az oroszok nem tudták meghódítani a Marsot. A hatvanas években amerikai szondáknak sikerült először megközelíteniük bolygószomszédunkat, majd később néhány űreszközük Mars körüli pályára állt. Az ezekről a szondákról érkezett fényképek nyomán vált egyértelművé: a Mars lakatlan, rideg bolygó.

A szovjetek a hetvenes évek elejére eljutottak addig, hogy Marsra szállással próbálkozzanak. Marsz-2 szondájuk 1971 novemberében azonban nem tudott puha leszállást végrehajtani, a felszínbe csapódott. Egy hónappal később a Marsz-3 ugyan biztonságban elérte a felszínt - vagyis tulajdonképpen szovjet űreszköz szállt le először a Marsra -, de a talajfogás után két perccel megszakadt a kapcsolat a szondával, amely értékelhető adatokat nem továbbított a földi irányítóközpontba.

Később az oroszok még többször próbálkoztak, sikertelenül. Legutóbb a kilencvenes évek második felében indították útnak a Marsz-96-os jelzésű szondát, ami már az indítás után felrobbant. Az amerikaiakat is sok kudarc érte, de ők figyelemreméltó eredményeket is fel tudnak mutatni. A Mars űrszondás kutatásában átütő siker volt a Viking-1 és Viking-2 leszállása az égitestre 1976 nyarán. Ez a két amerikai szonda küldött először fényképeket közvetlenül a bolygó felszínéről, és a színes felvételek feltárták az emberiség előtt a Mars rozsdavörös, homokos, kövekkel, sziklákkal teleszórt táj képét és a marsi vidékre boruló rózsaszín égboltot. A két Viking emellett talajmintákat is vett és elemzett.

A Sojourner a Marson

Ezt követően több mint két évtized telt el az újabb amerikai sikerig: 1997. július 4-én gond nélkül leszállt a Marsra a Pathfinder űrszonda, amely egy játékdömper méretű önjáró robotot is magával vitt. A Sojourner nevet viselő kisautó az első szerkezet, amely helyváltoztatásra volt képes a Mars felszínén. Az 1999-es év azonban szomorú esztendő volt az amerikai Mars-kutatók számára: szeptemberben elvesztették a Mars Climate Orbiter keringő egységüket, amely a vörös bolygó első meteorológiai műholdja lett volna, majd decemberben a Mars Polar Lander leszálló szonda zuhant le.

A következő sikerre 2004 januárjáig kellett várni. Ekkor egy hónapon belül két amerikai önjáró robot érte el épségben a Mars felszínét. A Spirit és az Opportunity azóta is járja a bolygó tájait, síkságokon vág át, hegyoldalakat mászik meg, vagy éppen kráterek mélyére ereszkedik le, miközben fényképek ezreit ontja a Földre. Az Európai Űrügynökség (ESA) is megpróbálkozott a Mars meghódításával. Mars Express keringő szondája ugyan rendben a bolygó körüli pályára állt, de a Beagle-2 nevű leszállóegységük 2003 karácsonyán eltűnt, és azóta sem tudni, hogy mi történt vele.

Autóbérlés világszerte

Kedvező árak, kimagasló színvonal. Autókölcsönzés Magyarországon, autókölcsönzés külföldön.

Őszi szünet akciók

Töltse az őszi szünetet és az ünnepi hétvégét itthon!