Január 18-án a japán űrhivatal fellövi a világűrbe a Furosiki nevű műholdat, amelynek a fedélzetén egy csomó furcsa szerkezet hagyja el a bolygónkat. A kísérlet első részében három apró műhold válik le az anyaűrhajóról, kifeszítenek egy háromszög alakú hálót, és eközben a Földön ragadt tudósok kamerákkal figyelik majd, hogy elég feszes-e, meg hogy a műholdacskák nem gabalyodnak-e bele.
Ezt követően két másik kisebb robot, a RobySpace Junior 1 és 2 mászik ki a nagy anyaűrhajó gyomrából a hálóra, amelyen apró kerekek segítségével közlekednek, így nem szállnak el a világűrben. Amíg a robotok az űrben szöszmötölnek, addig a tudósok utasítást adnak a műholdaknak, hogy szinkronizálják mikrohullámú antennáikat és küldjenek jeleket a Földre.
Abban reménykednek a projektben részt vevő mérnökök, hogy egy napon a robotok segítségével hatalmas napelemeket tudnak majd gyártani, amelyek műholdak segítségével nagyon sok energiát sugároznak vissza a Földre. Most ilyen komoly feladatok elvégezésére nem lesz lehetőségük, mert a szuborbitális pályára álló műholdak tíz perc elteltével zuhanni kezdenek, és szépen lassan elégnek a légkörben, ezért csupán azt figyelik meg, hogy a pókszabásúak miként viselkednek az űrben.
Egy olyan műhold, amely egymilliárd wattnyi napenergiát tudna lesugározni a földre, körülbelül egy négyzetkilométeres napelemet igényel a New Scientist tudományos magazin cikke szerint, és ennek felépítéséhez valószínűleg sokkal nagyobb hálót kell majd szőni, mint amekkorát januárban fellőnek. Szerencsére máshol is bevethetők lesznek a pókrobotok, például nagy kommunikációs antennákat vagy űrpajzsokat építhetnek a műholdakra.