A becsapódás ellenére az ESA elégedett, a küldetés legfőbb célja, az ionmotor tesztje ugyanis sikerrel zárult. Az ügynökség az ionmeghajtású technológiát szeretné használni a jövőben a bolygóközi utazásokra, például a Japán Űrhivatallal közös 2013-as, BepiColombo Merkúr-expedíció során is, írja a CNN.
Ionmeghajtás
"Hatékony megoldást találtunk arra, hogy egy űrhajót nagy távolságra küldjük kis tömegű üzemanyaggal" - mondta Gerhard Schwehm, a SMART1-projekt menedzsere. A francia Snecma cég PPS-1350-es ionmotorja hajtotta a SMART1-et, ami 100 millió kilométert tett meg hatvan liter üzemanyaggal. 2003 szeptember 27-én indult a francia guinea-i Kourouból, 2004 novemberében állt Hold körüli pályára, és tavaly márciusban kezdte a tudományos megfigyeléseket.
Az egy köbméteres kockához hasonlatos, 290 kilós szonda óránként 7200 kilométeres (másodpercenként 2 km) sebességgel ütközik a Hold felszínével, a Kiválóság tava néven ismert területen, ahol 3-10 méter átmérőjű krátert váj a becsapódás következtében.
Mahinálták lentről
Ahhoz, hogy a szonda az előre kijelölt, a Földről látható területen érjen Holdat, a szonda pályáján több módosítást hajtottak végre a németországi Darmstadtban lévő irányító központból. A becsapódást akarják látni a kutatók, hogy az általa kivetett anyag elemzésével megállapítsák a talaj fizikai és vegyi tulajdonságait.
A SMART1 eddig is tett már felfedezéseket. Mérései alapján a tudósok észlelték kalcium és magnézium jelenlétét a Holdon, kimutatták a holdkráterek csúcsainak, vulkanikus síkságainak és a hatalmas becsapódási medencéinek eltérő anyagi összetételét és pontosan feltérképezték a Hold egész felszínét, beleértve annak a Földről nem látható részét is.