Ambrus
-7 °C
3 °C

Felforrósodik a Tejút közepe

2004.06.28. 15:39
A kutatók meglepetésére az űr adott területe akár több százmillió Celsius fokos is lehet, és nincs magyarázat az ehhez szükséges energia forrására. A gázfelhőnek már régen szét kellett volna oszolnia.
A Naprendszernek otthont adó galaxis magjában csillagászok rendkívül forró gázfelhőt fedeztek fel. A kutatók meglepetésére az űr adott területe akár több százmillió Celsius fokos is lehet, és nincs magyarázat az ehhez szükséges energia forrására.

A felfedezés véletlenül született. A Los Angeles-i California egyetem kutatói Michael Muno csillagász vezetésével a Chandra röntgenteleszkóppal a Tejútrendszer közepe irányában, egy 100 fényévre elhelyezkedő régiót kívántak megvizsgálni.

Ennek során a háttérben húzódó bizonyos neutroncsillagok, fehér törpék és galaxisok sugárzását megkísérelték kiszűrni. Miután a kutatók a zavaró röntgensugárzást kiküszöbölték, meglepve tapasztalták, hogy a vizsgálatokat továbbra is zavarja egyfajta rendszertelen, szétszóródó izzó tömeg.

Gázfelhőről lehet szó

"A Chandra teleszkóp adatainak legésszerűbb magyarázata az, hogy a rendkívüli energiájú röntgensugárzást a térségben elhelyezkedő izzó gázfelhő okozza" - idézte a Der Spiegel Michael Muno szavait.

A gáztömeg hőmérsékletét mintegy tízmillió Celsius fok lehet. A mért spektrum ugyanakkor röntgensugárzásra is utal, ezt viszont jellemzően a százmillió fokos gáztömegek bocsáthatják ki.

Nem elég a tömeg

A Tejútrendszer közepében meghúzódó forró terület több okból is fejtörést okoz a csillagászoknak. A felfedezés egyrészt megmutatja, hogy az emberiség keveset tud még a galaxisok hasonló nagy hőmérsékletű központjairól.

Másrészt a kutatók szerint a Tejút adott térségében létező ismert csillag és fekete lyuk együttes tömege sem elegendő ahhoz, hogy együtt tartsa a sokmillió fokos gázfelhőt.

Minden eddigi elmélet szerint tízezer év leforgása alatt szét kellene oszolnia az űrben. Viszont ez az időtartam csillagászati léptékkel egy szempillantással ér fel, és a felhő hűlt nyomát kellene már csak látni.

Valahonnan utánpótlást kap

A kutatók ezért úgy sejtik, hogy a gázfelhőt folyamatosan tölti és melegíti például hatalmas közeli csillagok napszele. Az ilyen alakzatok folyamatos felmelegedésére a csillagászok korábban már több elméletet felállítottak, viszont a vizsgált esetre igazából egyik sem vonatkoztatható.

Például egyes elképzelések szerint valamely szupernova lökéshulláma mágneses turbulenciákat okozhat, és így energiát juttathat a gázfelhőbe. A szupernova-robbanás alkalmával keletkező nagy energiájú protonok és elektronok lehetnek ennek eszközei. A megfigyelt spektrum viszont ellentmond az ilyen elméletnek.

Nincs ennyi kis röntgenforrás

Mások szerint a megfigyelt röntgensugárzás csak látszólag szétszórt. Valójában sok különálló sugárforrás húzódhat a háttérben, hasonlóan egy nagyváros esti fényeihez.

Muno és kollégáinak számításai szerint mintegy 200 ezer ilyen sugárforrásra volna szükség ahhoz, hogy meg lehessen magyarázni a furcsa jelenséget. A kutatók mégis úgy vélik, hogy a régió harmincmillió csillagából alig húszezer jöhet szóba röntgenforrásként.