Előd
9 °C
9 °C

Űrflottát épít az USA

2006.10.21. 19:44
| Módosítva: 2009.04.02. 18:24
Bejelentette űrstratégiáját az Egyesült Államok, melynek lényege a környék teljes ellenőrzése. Az űrszondák elsősorban a hírszerzés érdekeit szolgálnák, a távolabbi világűrbe meg csak azok juthatnak el, akik jól viselkednek. Közben az oroszok és az európaiak a Marsra vágynak.

Nyilvánosságra került az Egyesült Államok új űrstratégiája. A dokumentumot Bush elnök írta alá, és kiderül belőle, hogy most már nem a kutatás, a távoli galaxisok megismerése az elsődleges cél, hanem földi célpontok megfigyelése az űrből.

Űrháború

A dokumentumban az USA kinyilvánítja, hogy a gravitáción túl lényegében bármihez joga van, egyetlen ország sem korlátozhatja a szuperhatalom terjeszkedését. Az alapelvet némileg árnyalja, hogy a dokumentumból kiderül: az Egyesült Államoknak jogában áll megakadályozni az antipatikus nemzetek galaktikus terjeszkedését.


Klikk a galériára!

Az új stratégia lényegében Reagan elnök űrháborús elképzelését eleveníti fel, földkörüli pályán keringő fegyverekkel, ugyanakkor az nem derül ki, hogy milyen ellenség ellen tudnának védelmet nyújtani az űrfegyverek. Bár az Egyesült Államok szerint az új vezérelv csak egy kinyilatkoztatás arról, hogy az országnak biztonsági és gazdasági szempontból is egyre fontosabb a világűr, szakértők úgy látják, megkezdődhet a valódi űrháborús korszak, új fegyverekkel, melyeket már földkörüli pályán építenek meg.

A dokumentum szerint az Egyesült Államok elkötelezett az új felfedezések mellett, támogatja, hogy bármely nemzet békés célokra használja a pontosan nem tisztázott birtokviszonyú világűrt, ugyanakkor a Bush-adminisztráció kinyilvánítja jogát amellett, hogy védelmi és hírszerző tevékenységet folytasson odafent.

Rossz utakon

Az Egyesült Államok többször vált űrpolitikát, mint ahány csillag van az égen. Legutóbb még arról volt szó, hogy a Lockheed Martin legyártja az űrrepülőgép utódját, aztán azzal embereket küldenek majd a Holdra, meg a Marsra. Ugyanakkor a mostani űrpolitika fényében veszélybe kerülhet ez a két projekt.

Pedig ezek sem tekintenek vissza évtizedes múltra, sőt. A marsutazásos ötlet alig két éve váltotta fel a korábbi űrstratégiát, amelynek még a világűr jobb megismerése lett volna a célja. Ezt a célt szolgálta a Space Shuttle-flotta, a Hubble-űrteleszkóp, számos műhold és robot.

Aztán Michael Griffin, a NASA igazgatója 2004-ben úgy nyilatkozott, hogy az amerikai űrkutatási hivatal rosszul döntött az 1970-es években, amikor programjait az űrsiklóra és az űrállomásra összpontosította. Szerinte elhibázott volt az egész projekt, az űrrepülő túl sokba kerül, nem megbízható, és alkalmatlan látványos eredmények elérésére: nem lehetett vele a Holdra, pláne a Marsra repülni. Az igazgató az űrsiklóprogramot korábban "rendkívül agresszívnek és alig kivitelezhetőnek", ezért hibásnak nevezte.

Elveszett célok?

Griffin 2005 őszén jelentette be, hogy az Egyesült Államok négy űrhajóst kíván küldeni a Holdra 2018-ban, de már akkor is jelezte, hogy ehhez már egy új űrhajóra lesz szükség. A pályázatra a Northrop Grumman, a Boeing és a Lockheed Martin küldte be pályaművét, végül ez utóbbi nyert. A holdutazás tervezett dátuma akkor 2020-ra módosult.

Arról egyelőre nincs hír, hogy az új stratégia mennyiben módosít a határidőkön. Mindenesetre a Lockheed Martin katonai megoldásokat is szállít az amerikai kormánynak, például az újgenerációs F-22-es és F-35-ös vadászgépet is a Lockheed gyártja.

Együtt Európával

A világ többi nemzetét annyira nem izgatta fel az űrháború, inkább néma szondákat, meg békés tudósokat küldenek a környező bolygókra kavicsokat nézegetni.

Oroszország például most jelentette be, hogy továbbfejleszti a Szojuzt. Ezek az űrhajók évtizedek óta olcsón, áldozatok nélkül működnek. Az új verziót is az Enyergija fejleszti. Az innovációt elsősorban a bonyolultabb elektronikai berendezések jelentik, új vezérlést kap a Szojuz, ráadásul a későbbiekben már nemcsak Bajkonurból, hanem az Európai Űrügynökség Francia Guyanán található kilövőállásáról is fel lehet majd lőni az űrhajót. Mivel az ESA-nak jelenleg nincsen személyszállításra is alkalmas eszköze, ezért a későbbiekben Európa és Oroszország közösen finanszírozhatja a repüléseket.

Az európai államok is próbálkoztak, amikor kidobtak hárommilliárd dollárt az ablakon a Hermes-programra, az ESA saját űrrepülő-projektjére, de ezt másfél évtizednyi töketlenkedés után végül eredmény nélkül lezárták 1995-ben, úgyhogy maradt az együttműködés, meg a Szojuz.

A Kliper él

A kapszula elvileg eljuthat majd a Holdra is, de az Enyergija nem adja fel, és tovább folytatja a Kliper fejlesztését is. Pedig sokáig úgy tűnt, kénytelenek lesznek leállítani a projektet. Az apró űrrepülőt a Szojuz utódjának szánta a cég. A tervek alapján készült modellt már körbecipelték a fél világon, valamint elmondták, hogy a kész típus hat személy szállítására lesz alkalmas, ráadásul a Kliper képes lesz egy retúr Föld-Mars utazás lebonyolítására is.

Amikor az Európai Unió és az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz kiszállt a projekt finanszírozásából, úgy tűnt, el kell temetni az űrrepülőt, az Enyergija a Szojuz megújítása mellett azonban a közelmúltban azt is bejelentette, hogy befejezi a tervezést, és önerőből legyártja a modellt.