Rózsa Sándor Káposztásmegyeren. Ebben a lakásban nem fogták volna el a pandúrok

Lehet, hogy pszichológushoz kellene fordulnom, amiért lakáshirdetésekről folyton száz-százötven évvel ezelőtti sorozatgyilkosok jutnak az eszembe, de most mit csináljak? Ez a kétszintes, kétbejáratos, kertkapcsolatos káposztásmegyeri kégli szerintem ideális betyártanya lenne. Amíg a pandúrok (akik megszokták, hogy a panellakásoknak csak egy kijárata van) dühösen nyomnák a kaputelefon melletti Rózsa (vagy Sobri, Vidróczki, Bogár, Angyal stb.) feliratú csengőt, addig a betyár a kertkapcsolatos bejárat mellé kötött sárga szőrű lovára kapna és elszelelne. De ez még mind semmi!

Mert a perzekutor emberei ezek után is hiába állnának lesben a két kijáratnál, hogy hátha visszatér a zsivány. Sőt hiába ismernék a titkos jeleket, amelyeket kútgém helyett függönnyel adnak egymásnak a cinkosok. Ugyanis megszokták, hogy belső kétszintes panellakás csak a legfelsőn szokott lenni tetőtérrel bővítve. Úgyhogy amíg árgus szemekkel figyelik a földszinti muskátlis ablakokat, addig a betyár kedvese (aki az esetek kilencven százalékában Varga Julcsa, esetleg Duli Marcsa) szépen felmegy az első emeleti szobákba (mert olyanok is vannak) és onnan a firhangot félrehúzva figyelmezteti babáját, hogy ne térjen még vissza. Szegény zsandárok meg ott fagyoskodhatnak tovább a káposztásmegyeri éjszakában.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!