A sunyi tulaj, aki lenyúlta a kauciót (is)

2013.09.09. 21:08
20 hozzászólás

hello szomszéd

/Németh Dániel Hello szomszéd című fotója természetesen csak illusztráció/

Vannak szemét tulajok, akikről már a feltételek maghatározásakor láthatod, hogy mire számíthatsz. Vannak, akiket csak lakva ismersz meg és vannak akik csak távozáskor vágják meg az embert. Zoli egy olyan állatorvosi lóba futott bele, aki több bérlőjén mutatta be a legkülönbözőbb módszereket, hogyan lehet átverni embereket egy alapvetően bizalomra építő helyzetben. A levél hosszú, de érdemes végigolvasni!

Albérletek terén sokfelé olvashatók visszaélések a tulajdonosok és az albérlők részéről is. Az én példám (pontosabban: a mi példánk) kaucióvisszafizetéssel kapcsolatos, és ebben az albérletben ezzel a tulajdonossal nem én voltam az egyetlen, akinek problémája volt: a kaució az ember saját pénztárcájában nagy összegnek számíthat, de ha valaki ezt jogi úton szeretné visszakapni, akkor az a költségek mellett eltörpül. Pontosan ez az, amire sok lakástulajdonos alapozhat, amikor úgy dönt, hogy nem fizet: a vele járó kellemetlenségek miatt úgyse jár utána az ember.

Az én lakásbérleti szerződésem még 2010-ben lett megkötve: a kaució csak minimum egy évi ottlakás után jár vissza, az összeg viszonylag kicsi: 40000 Ft. Ahogy más lakótársak, úgy én is azt gondoltam a bérleti viszonynak közel a végéig, hogy a tulajdonos megnyerő modorával adva van a jó atmoszféra mellett a korrektség is. Mindemellett persze magam is láttam, hogy tényleg voltak olyan lakótársak is (nem is kevés), akik egy éven belül költöztek el vagy voltak egyéb fizetési problémák, ezért nem járt vissza nekik semmi a kaucióból. (Pont az ilyen történetek mögött könnyebb volt a tulajdonosnak „elbújtatnia” egy-két síbolást is a bennmaradt lakók előtt, így előttem is. Mindemellett bőven volt, akinek visszaadta a pénzt, eloszlatva a gyanút maga körül: lám, ő korrekt volt, tehát visszakapta. Úgy gondoljuk, hogy a vissza-nem-fizetésből adódó „lehetőségeket” kb. akkor kezdte el „kiaknázni” másoknál, amikor én már egy éve ott laktam, és ezekről bővebben már a kiköltözésem után tudtam meg részleteket.)

Egy évvel a szerződés megkötése után átköltöztem az albérletnek egy nagyobb szobájába, amikor onnan egy volt lakótársam éppen kiköltözött. Ennek fejében a korábbi 40000 Ft mellé további 20000 Ft kauciót kellett odaadnom neki, mert a nagyobb szobában természetesen nagyobb bérleti díjjal lehetett lakni. Az új szobámat az előző lakótárs teljesen felújította, és a tulajdonossal megegyeztek, hogy kiköltözéskor a kaució mellé az anyagköltségeket is visszakapja. Nem így történt, és erre két verzió létezik. A volt lakótársamét mostanában tudtam meg: a tulajdonos kölcsönkérte a volt lakótársamtól az ő szerződéspéldányát nem sokkal a kiköltözés előtt - mondván: le kell fénymásolnia - de visszaadni már „elfelejtette”, és kiköltöztetéskor amúgy is mindig kicseréli a zárat. A volt lakótárs így még csak azt se tudta a szerződésével bizonyítani, hogy egyáltalán ott volt; a kb. 120000 Ft-ra rúgó összeget ügyvédek szerint is hiába próbálná meg behajtani: számolni kell az ügyvédi költségekkel és a pervesztés kockázata is elég nagy, így csak a saját fejére hozott volna bajt. A tulajdonos verziója: a szerződés szerint a lakáson semmilyen átalakítás nem végezhető az ő tudta nélkül. Azt mondta, hogy ővele ez nem lett megbeszélve, így jog szerint nem jár vissza a pénz a volt lakótársamnak. (A fénymásolós kölcsönkéréses húzást természetesen elfelejtette megemlíteni. )

Az említett elsőéves bizalom jegyében előfordult az is, hogy a tulajdonos néha 1-2 hónappal előre kérte az albérletpénzt, amit aztán le is tudtunk lakni - ebből az első évben nem is volt gond. Egy ilyen előre fizetés egy másik volt lakótársammal is meg lett beszélve, de mivel ő talált egy árban előnyösebb albérletet, így egy év előtt kiköltözött. Ő maga is tudta, hogy a kaució nem jár vissza neki, de az előre kifizetett bérleti díj igen - a tulajdonos persze előttem tagadta, hogy lett volna ilyen tartozása.

Ekkor jött el az én időm is: jobb albérlet miatt kiköltöztem. Mivel én is kifizettem előre egy hónapot, azt lelaktam. Egy hónappal a kiköltözés előtt odaadtam neki a lakásbérlet felmondásáról szóló nyilatkozatot. (Igazodva a lakásbérleti szerződésben leírt egyhavi felmondási időhöz.) A kiköltözésre megírtam egy másik papírt is az albérlet átadásáról, leírva benne a visszafizetendő kauciót (össz. 60000 Ft) és az óraállásokat. Az ottlakás utolsó napján viszont nem jött el a kiköltözésre, a találkozásokat pedig rendre lemondta. Hivatkozva persze mindenféle indokra a munkanélküliségtől kezdve számlafizetési gondokig. Egy biztos: a lakást megfelelő állípotban, kitakarítva adtam át, kárt benne nem tettem. A tulajdonos telefonon hangoztatta is: tudja, hogy nekem az a pénz jár, de nem tudja kifizetni. Ekkor fordultam ügyvédhez. Fizetési meghagyás, végrehajtási felszólítás - ezekre nem válaszolt. Az előbbit az albérlet címére küldtük (jogszerűen, mert a szerződésben is szerepel), az utóbbi viszont a lakcímkártyája szerintire ment: végig budapestinek mondta magát, ehhez képest nyíregyházi címe van. Egyik felszólításra se reagált, így a végrehajtók első körben leemeltek a számlájáról akkora összeget, amekkorát találtak rajta: kb. 13000 Ft-ot. Kifutott minden válaszhatáridőből ugyan, de jogilag még mindig volt egy lehetősége: ha igazolni tudja, hogy munka miatt hosszabb ideig nem tartózkodott otthon, akkor fél éven belül ellenjegyzést adhat be a lakcím szerinti jegyzőhöz, mert nem tudta nézni a beérkező leveleit. Ezzel a lehetőséggel élt is, ami azt jelentette, hogy ha erre válaszolva a maradék összegre ácsingózok, akkor perré alakul az ügy - amelyet csakis Nyíregyházán lehet lebonyolítani. Az ügyvéd szerint nincs lehetőség arra, hogy Budapestre lehessen vinni az ügyet. (És persze érdekelne, hogy a jelenlegi lakók előtt énrólam mit hazudhatott.)

Mérlegelve szélsőséges lehetőségeket, hogy mi jöhetne: eddig is fizettem az ügyvédnek a fizetési meghagyásért és a végrehajtói felszólításért (ez is behajtható - lehetne...), erre még a perköltség is rájönne ill. a Pesten felfogadott ügyvéd utiköltsége is, ha nem akarok Nyíregyházára menni emiatt. Körülményes, ugye? Pontosan erre építhetett a tulajdonos. A három károsultból jogilag én mentem a legmesszebb az igazamért. Viszont ha ezt megcsinálta három emberrel, akkor valószínű, hogy meg fogja többel is. Lehet, hogy ez JOGILAG nem csalás, TÉNY szerint viszont hármunknál összesen legalább 200000 Ft-nyi visszaélésnél tart.

Ami tanúkkal igazolható: 1.) a szobát kifestő volt lakótársam nem egyedül újította fel a lakrészt, hanem egy haverjával. Lehet, hogy papíron nem tudja igazolni, hogy ott lakott, de tanúvallomásokkal az ottlakást is lehetne, pl. a haverja és a párja mellett az enyémmel. Az a bizonyos barát pedig hozzá tudná mondani a felújítást is. 2.) A tulajdonos lakásbérleti szerződésen túl semmiről nem írt papírt, SŐT: ha volt erre szándék (havidíjról, előre kifizetett összegekről), azt rendre többünknél elutasította. A mi „hibánk”, hogy ezt hagytuk, de aki lakott már több albérletben, az tudhatja: a „betyárbecsület” jegyében ez megy az albérletek több, mint 90%-ánál - nemcsak itthon, hanem sokszor tőlünk nyugatabbra is. (Ott talán a 90% nem valós szám, de létező jelenség. Mentségnek persze nem mentség: ennyiben vagyunk mi - ha lehet ilyet mondani - „felelősek” a kialakult helyzetért.)

Mit lehetne még tenni, hogy ez ne történjen meg nála még egyszer? Az alábbival kapcsolatban érdekelne egy-két vélemény (ha lehetséges, akár jogászt is megkérdezve), ill. hogy van-e még lehetőség másra is a felsoroltakon kívül.

  • Jegyzői panasz. (Pénz ebből nem járna vissza, de legalább hivatalosan is tudnak róla valahol.)

  • Tudatni a jelenlegi lakókkal, esetleg az épületfenntartóval. (Az ügyvéd szerint ha valaminek a veszélyére papírokkal igazoltam felhívom valaki figyelmét, azért bajosan vagyok perelhető.)

  • Adóhatásági ellenőrzést kérhetek ellene. (Pénz nekem szintén nem járna vissza, és felmerül a kérdés, hogy a „papírmunka” elmaradása miatt én mint volt lakó mennyire üthetem meg a bokámat ezzel.)