Helyére került a Rákóczi-szobor a Kossuth téren. Nézzétek meg milyen színe lett végül!

2014.02.03. 21:17
21 hozzászólás

Messzire utazás, madárles, horgászat. Na meg esetleg disznóvágás. Vannak dolgok, amikért az ember akkor is hajlandó korán kelni, ha az amúgy nagyon nem menő. Máskor viszont egyáltalán nem értjük, miért van erre szükség. Például, miért van nulladik óra az iskolában, miért végzik ki az embert hajnalok hajnalán, vagy miért állítják helyére a Rákóczi-szobrot reggel hétkor a Kossuth téren? Ez utóbbi kifejezetten érdekelt, ezért odamentem és megkérdeztem.

Mint a helyszínen megtudtam, egyszerűen annyira feszes tempóban zajlik a Kossuth tér rendezése, hogy muszáj átadni a következő csapatnak a területet napközben. Így aztán amint megvoltak az előkészületekkel, haladéktalanul helyére emelték. Hogy miért kellett egyáltalán levenni?

Pásztor János 1937-ben emelt Rákóczi szobra talán a legszerencsésebb volt a tér alkotásai közül. A fejedelem elfogadható nemzeti hős volt az előző rendszerben is, így aztán – egyedüliként a háború előtti szobrok közül – maradhatott Rákosiék hatalomra jutása után is. Csak épp a Cum Deo pro Patria et Libertate szöveg első két szavát (magyarul az Istennel kifejezést) kellett levakarni a posztamensről.

Ám az idő nem múlt el felette sem nyomtalanul. A bronz ugyan nem rozsdásodik, de mivel abból ilyen méretű (közel 6 méter magas) lovasszobor nem állna meg a lábán, belül acélszerkezet tartja – ami már korrodálódhat. Emellett felállítása óta nem volt restaurátornál. A háborús golyónyomokat a helyszínen foltozták ugyan rajta, de gyakran csak mint a bádogfazekat: nem mindig a legszebben.

Végül – mint arra Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója, a szoborbizottság elnöke felhívta a figyelmemet a helyszínen – az egykori öntőmesterek sem mindig a legtökéletesebb keverékkel dolgoztak. Magyarul helyenként ki-ki spóroltak az anyagból. A vázra kerülő lemezek néhol el is tértek összetételükben, de a patina aztán elmosta a különbségeket. (Erre a patinára még visszatérünk!)

A lényeg, hogy tavaly tavasszal már elég ramaty állapotban volt (egy nagyobb szél ledönthette volna, ha elválik a ló a farkától), ezért kettévágták az illesztések mentén és elszállították restaurálni egy hatvani csarnokba.

félbevágott

Jó darabig nem hallottunk felőle. Csak annyit láttunk, hogy a téren szépen felépül újra a posztamense. Aztán idén januárban egy tréleren begördült. Még mindig két darabban volt, de gyönyörű lett. Viszont a színe nagyon szokatlan volt még. Szinte kőből készültnek látszott.

Ezt a furcsa, kőszínét azonban hamar elvesztette. Az összeszerelés után eldolgozták az illesztéseket, majd patinázták. Amit akkor láttunk, az a bronz nyers színe volt. Ez természetes úton szépen bezöldül, ahogy azt mondjuk a Millenniumi emlékmű valamennyi alakjánál láthatjuk a Hősök terén. Van ahova ez illik, van, ahova nem. (Én mondjuk gyerekkoromban utáltam a zöld szobrokat és a zöld tetőket is, egyáltalán nem tetszettek, de aztán ezt kinőttem. Mondjuk a csíkos fejekért most sem rajongok.)

Itt úgy döntöttek, hogy nem zöld patinája lesz a bronznak, hanem más. Erre vannak régi jól bevált trükkök. A szobrot kénmájjal kenték be. Első hallásra elég undorító neve van, pedig csak egy egyszerű vegyi anyag:leggyakrabban a  kálium szulfidjainak, poliszulfidjainak, szulfátjainak keverékét jelenti. Hogy mégiscsak méltó legyen a szó hangulatához, korábban lóhússal vagy az öntödések vizeletével turbózták fel a patinzáshoz. Ne kérdjétek, miért volt erre szükség, nem tudom, de az biztos, hogy ma már nem ilyen módszerrel lövik be a kívánt szint.

Jelen esetben káli-kénmájat (kálium-szulfátot) kentek a felforrósított Rákóczi-szoborra, majd erre lakbenzinben oldott méhviasz került. A munka éjjel is folyt így aztán Wachsler Tamásnak - a Steindl Imre Program vezetőjének - remek lehetősége adódott olyan fotókat csinálni, mint ez, ahol az ördög lovát patkolják...


...vagy, ahol Rákóczi jedifejedelem fénykardot ránt:


És hogy milyen lett a szobor? Nagyon mély, sötét, fémes színt kapott. Mondanám, hogy bronzfekete lett, de egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy van ilyen szín, másrészt meg egyáltalán nem fekete. A helyszínen kell megnéznetek, hogy milyen, mert szóban nagyon nehéz elmondani.

Ilyen, amikor csak a farka volt bekenve:

aztán szépen az egész szobor megkapta a bevonatot. (Érdemes megnézni, hogy itt még mennyire látszanak az acélvázra rögzített egyes bronzlemezek.)

Aztán ma reggel végre a helyére lehetett emelni. Hogy egész éjjel dolgoztak-e rajta, azt nem tudom, de mikor reggel hét előtt odaértem, már négy-öt ember igazgatta rajta a hevedereket.

Aztán egészen lassan a helyére emelték. Végül is nem bántam meg a szokatlan időpontot, mert ahogy felkelt a nap a Szabadság tér felől, baromi jól elkapta a fény.

Az igazat megvallva soha nem láttam még ekkora, új(nak tűnő) bronzszobrot ilyen közelről. Olyan valószerűtlenül hatalmas volt, mintha díszlet lett volna egy fantasy filmben. 

Amint lehet, nézzétek meg ti is! Egyelőre a metrómegállóból vagy a minisztérium elől lehet, de ha minden igaz, másfél hónap múlva oda is lehet sétálni hozzá.

Fotók: Wachsler Tamás. Itt van még több fotó a szobor helyére emeléséről és a Kossuth tér megújításáról.