Budapest olyan mint Berlin 25 éve. Óriási lehetőség az ideiglenes hasznosítás, aminek zászlóshajója lehet a Nyugati Grund

Közösségi kert Berlinben - ez is lehet egy út. Fotó: Strahlendes Klima on Flickr

Elmentem tegnap, múlt héten, néhány napja a közelmúltban* a Rögtön jövök! galériába a Nyugati Grundról szóló kis összejövetelre, ahol a legfőbb megállapításom az volt, hogy Budapest önkormányzata szuper cool, hozzá képest New York vagy Berlin helyhatósága cilinderes öregurak gyülekezet lehet. 

Elég megnézni, milyen emberek voltak ott hivatalosan fővárosi részről! Egyrészt ugye Finta Sándor főépítész, akinek mindig olyan lazán menő stílusa van, mint az amerikai sztárépítészeknek egy 1934 és 2014 közötti tetszőlegesen választott évben. Másrészt a Bubi projekt vezetője, aki pedig nem más mint Buppa, a futárikon Flaszter Maszter (kinek bringás rapbetétje már itt az Urbanistán is szerepelt). A maga teljes valójában, lifegő bringás kütyükkel, futárszerkóban, szoknyában.

Ám nem csak emiatt érezhette volna egy idecsöppent külföldi, hogy Budapest a világ legklasszabb fővárosa, hanem mert tényleg tök jó dolgok zajlottak civil-önkoris-állami összeborulással, lelkesedéssel, egyetértésben (és ugye szegény külhoni nem gondolta volna, hogy ez nálunk is egészen kivételes dolog).

A Nyugati Grundról volt szó, tudjátok, a nagy üres placcról a Nyugati Pályaudvar mellett, ahova egykor a kormányzati negyedet is tervezték. Néhány hete az Urbanistán is bemutattam a területet és a kialakult helyzetet, ami röviden a következő:

 

A tulajdonos magyar állam (vagyis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) a következő néhány - mondjuk hat - évben nem kívánja beépíteni a jelenleg lezárt területet (mely azért lezárt, mert életveszélyes az omladozó épületek, a roncsok és a lelopott fedelű aknák miatt). Viszont szívesen átengedi azt hasznosításra.

A főváros és Terézváros örömmel venne részt valami értelmes projektben, amibe a civileket is bevonnák. Annál is inkább, mert túl sok pénz nincs a fejlesztésre, sok vállalkozót elriaszthat a bizonytalan jövő, vagyis mindenképp szükség van a civil aktivitásra, lelkesedésre.

 

Nos az elmúlt két hétben több fontos dolog is történt. Először is volt egy nyilvános bejárás, ahol nem csak egy csomó érdeklődő polgár jelent meg, de több újságíró is - szóval a sztori elkezdett nagyobb figyelmet kapni.

A lelkes civilek meg elkezdtek ötletelni, hogy mit is érdemes kezdeni a jókora területtel és a három üresen álló épülettel. Rengeteg elképzelés született, például kerékpártároló, sportszerkölcsönző, termelői piac, szabadtéri színpad, strandröplabda-pálya. 

Ugyanígy vártak ötleteket a nevekre is. Ezek jöttek:

 

• city park
• kormányzati kultúrdomb
• play station
• indo-park
• máv művház
• epicenter/epiccenter/epiccentrum
• pálya-udvar
• west-start
• axis nyugati
• transz-spot
• nyugati grund
• placcc
• bakter
• eiffel park
• istálló
• hodály
• kutyaszarató
• (magyart!)

 

Nem tudom, nekem még mindig a kiinduló Nyugati Grund a legszimpatikusabb (bár meg kell hagyni, például a Play Station aranyos), de ez másodlagos kérdés. Sokkal fontosabb, hogy mit lehet kezdeni végre a területtel. Na meg, hogy mikor!

A legtöbb lelkes jelenlevőt, aki már most ásót-kapát ragadott volna, ugyanis ez az utóbbi kérdés izgatta legjobban. Pedig egyelőre pont ez a legnehezebben megválaszolható mind közül. Ugyanis itt nem úgy megy az egyeztetés, ahogy azt a legtöbb hasonló projektnél megszoktuk.

Azt hiszem mindannyian ismerjük a bevett szokást: az illetékesek kitalálnak valamit, aztán tartanak róla egy lakossági fórumot, ahol elmondják, mi van, meghallgatják az ellenérveket és egyéb javaslatokat, megértően bólogatnak, aztán kipipálják a pályázatban megkövetelt társadalmi egyeztetés rubrikát, végül megcsinálnak mindent a saját elképzelésük szerint.

Na most úgy tűnik, itt nem ez van!

A Kortárs Építészeti Központ nem csak az állami és önkormányzati szereplőkkel kezdett közös munkát, de egy csomó civil szervezettel is. Sőt, aki akarja, magánszemélyként is részt vehet a munkában. Azért nincsenek pontos határidők, mert még nem tudjuk, miből mi lesz, és addig nehéz kalkulálni. Persze így jóval lassabban megy minden - lássuk be, a diktatúráknak is megvannak az előnyei -, de valószínűleg olyan megoldás születik majd, aminek igazán sokan örülnek majd.

Kézműves urbanisztika Madridban: El campo de cebada - fotó: elcampodecebada.org

Hogy működni fog-e? Reméljük igen. Néhány éve a közösségi kertekben sem hitt senki, most már azt lehet mondani, hogy divattá váltak és egyre több önkormányzat is beszáll a kezdeményezésbe. Azt hiszem ez volt a legfontosabb üzenet Finta Sándor főépítész előadásának, aki rengeteg külföldi példát hozott a barnamezős hasznosításokra - zömmel Berlinből (lásd alább), de például Madridból is.

Szerinte természetes, hogy a legtöbben parkot szeretnének, ám a hagyományos parkok fenntartása rendkívül drága. Nem csak nálunk figyelhető meg ez a probléma, de a világ számos nagyvárosában. A civileket bevonó ideiglenes hasznosítás - legyen az például közösségi kertészet mobil virágágyásokban, amiket akár tovább is lehet vinni - egyre népszerűbbek. Ezeknél ugyanis a park (vagy nevezhetjük bárminek) fenntartásának költsége csak részben terheli az önkorit.

Ehhez persze társadalmi egyeztetés is szükséges, amibe az örök példaképnek tekinthető New York-i High Line esetében még az óvodákat is bevonták! 

Na de itt most a Nyugati melletti placcról van szó. ezzel kapcsolatban a főépítész elmondta, hogy a főváros is fontosnak tartja, hiszen annak tartja az egész zöld gyűrűt. Ebben a gyűrűben pedig kiemelt szerepe lehet ennek a megújuló Városligethez kapcsolódó területnek, főleg ha a Rákosrendezőt is sikerül bevonni a láncba.

Erre annál is nagyobb szükség lenne, mert nem ártana tehermentesíteni az Erzsébet tér környékét és a Zsidónegyedet a szabadidős forgalomtól. De fontos lenne ez Terézvárosnak is, ahol az egy főre jutó zöldfelület aránya a WHO által előírt minimumot sem éri el.

Persze azt, hogy Terézvárosnak mi fontos, azt legjobban a kerületi főépítész mondhatta el. Matus István először egy villám helytöri órát tartott, ugyanis tulajdonképpen ennek a rendező-pályaudvarnak köszönheti a létét. Nem csak közvetve járult hozzá forgalmával a kerület kiépülésével, de szó szerint is, hiszen minden építőanyag vasúton érkezett ide. Szerepét betöltötte, kérdés mi lesz vele ezután?

Épp olyan nyitottan állt a kérdéshez, mint az előtte szólók. Az eredeti tervekben például a Podmaniczky utca felőli épületek lebontása szerepelt, hogy még nagyobb teret kapjon a zöld, ám most már hajlanak a megtartásukra. Már csak azért is, mert hangszigetelnek az utca irányába, ráadásul falként zárják le a teret abba az irányba. AZ ideiglenes hasznosításhoz pedig sokkal kevesebb előírásnak kell megfelelni.

Másfelől az elképzelésük, hogy például egy kisebb szánkózódombot építsenek, nem nagyon keltette fel az ott élők érdeklődését. Pedig szerintem pompás ötlet. Még ha nem is szánkóznának arra. Nem csak azért mert például csúszdákat lehet rajta vezetni, meg mert egyből megoldaná egy csomó törmelék és sitt hasznosítását (igen, ilyen adják az efféle dombok tömegét), hanem mert jót tesz egy ilyen szabadídős park képének a szintkülönbség.

Szóval a lényeg, hogy minél több dolgot tudjunk újrahasznosítani (például a régi kerítést), mert túl sok pénz nincs az építésre.

Na vajon mi lesz itt? Fotó: Schanz Judit - KÉK 

Na de mégis mi legyen ezen az újrahasznosított területen (az esetleges dombon kívül)? Elsősorban sportpályákban gondolkodnak a döntéshozók. Akár egy nagy focipálya is elférne a területen, ami persze jól mutatna, de előnyösebb lenne több kisebb, hiszen így több ember jutna játékhoz.

Épp ilyen érdekes kérdés, hogy vajon műfüves legyen-e a pálya vagy valódi gyep legyen rajta. Az utóbbi határozottan tetszetősebb, az előbbi tartósabb - és fenntartani is olcsóbb. 

Az ötletelésbe természetesen a civilek is beszálltak (az ő elképzeléseiket Szőllőssy Balázs tolmácsolta), a legerősebbnek a bringás lobbi bizonyult. Itt Csikai Mária, a Kerékpáros Magyarország Szövetség elnöke vitte a szót.

Muszáj megjegyeznem, hogy bármennyire is klassz volt a lelkesedése, meg szimpatikus dolgokat mondott, végtelenül rühellem, amikor közösségi ugráltatásra kényszerítik a hallgatóságot egy megbeszélésen úgy, hogy megszégyenítve érzi magát, aki kimarad a nagy felugrálásából. Ezen a fotón - amit a Városépítési főosztály blogja posztolt ki - elég jól beazonosítható vagyok a közönségben:

 

 Fővárosi Rögtön Jövök! Galéria - fotó: Dorkó Dániel

Na de nem a nagypapás savanyúságomról akarok fanyalogni nektek, hanem bemutatni az ötleteket. Túl azon, hogy szeretnék, ha egy bringaút köthetné össze végre a Ferdinánd hidat és a Nagykörutat, felmerült egy csomó más kerékpáros elképzelés.

Az egyik szerint középen egy BMX-es akadálypálya lenne (itt épp úgy fel lehetne használni a területen található törmeléket, mint a szánkózódombhoz), köré egy bringapálya gyerekeknek, legkívül meg mondjuk futókör.

A legéletrevalóbb és legizgalmasabb javaslat szerint nem csak egy kerékpárszerelő-műhely és egy hatalmas kerékpártároló kaphatna helyt az egyik jelenleg üresen álló épületben, hanem a BUBI központja is. Épp ezért volt jelen Buppa a megbeszélésen. Így valódi kerékpáros centrum jöhetne létre, amelyben ráadásul éjjel nappal lenne valaki.  Az idő eléggé szorít, szóval a fene se tudja lesz e belőle valami (ráadásul ugye a megbeszélés ót is eltelt néhány hét khm khm).

Szóval tartsátok fél szemet a Nyugati Grundon, mert valami klassz dolog lesz ott úgy érzem.

Csak még azt nem tudjuk, mi.

 

*Ne haragudjatok, de már olyan rég kotlom ezen a poszton, hogy csak na (a nyilvános beszélgetés február 6-án volt).

Ennek annyi előnye azért mindenképp volt, hogy elmentem Moszkvába közben a Futurológus Kongresszusra (ahogy arról írtam is már) és ott elbeszélgettem egy német professzorral, aki szintén a városok jövőjéről adott elő.

Mikor meséltem Christopher Dellnek a nálunk folyó lakatlan projektekről nagyon tetszett neki a dolog. Szerinte Budapest olyan, mint Berlin volt vagy 25-30 éve. A beépítetlen területek szerinte nem problémák, hanem lehetőségek. A tulajdonosoknak pedig már csak azért is érdemes lenne támogatniuk az ilyen kezdeményezéseket, mert az növeli az ingatlan értékét.

Persze ebben, mint mondta benne is van az ilyen projektek végzete: ha nagyon sikeresek, olyannyira felértékelődnek az ingatlanok, hogy már megéri értékesíteni őket, esetleg "hagyományosabb" módon hasznosítani.

Más kérdés, hogy ő valószínűleg magántulajdonú helyekre értette ezt, míg például esetünkben is köztulajdonról van szó.