Felépült a Lepkeház az Erzsébet téren. Nem néz ki rosszul, de nem vagyok oda érte. Elmondom mi a baj vele

Rég nem kapott már pop-up építmény akkora hájpot, mint az Erzsébet térre épülő Lepkeház, ami tulajdonképpen a Tavaszi Fesztivál egyik helyszíne lesz. PR-osnak tűnő civilek és civileknek tűnő PR-osok hada keresett meg vele, hogy mi épül ott, folyamatosan ott villogott a szemem előtt a Facebook-hirdetése és nagyon gyorsan kiderült, hogy az a sok ezer lepke, amit a környéken ragasztottak ki, szintén ezt reklámozta. Mindig is csíptem, amit a HelloWood csinált és ez az installáció is rendben van: első ránézésre klassz, ötletes, funkcionális, könnyed stb. Mégsem tudok maradéktalanul lelkesedni érte.

Egyrészt a túl nagy reklámfelhajtás nálam mindig kicsit fordítva sül el. Meg aztán ez nem ház, csak egy színpad. Vagyis egy színpad teteje. Oké, egyáltalán nem szokványos, de azért fú de különlegesnek nem mondanám. De persze ettől még oda lehetnék érte. 

Az már zavaróbb, hogy a Lepkeház szó foglalt, ráadásul egy elég nagy vihart kavaró terv foglalta le (amint azt Kerültkialakításra Dávid szépen idedühöngte).

De egy fene az építészetet. Nem vagyok én fekete garbós tervező, miért nem tudok gyermeki lélekkel örülni egy nagy színes lepketetőnek a ragyogó tavaszi napsütésben?

Nos elsősorban azért nem, mert mielőtt lezárták volna az Erzsébet teret, őszintén tajtékoztam azon, hogy mit tettek Budapest közepén egy menő közparkkal, ahol egymást érik a bódék, reklámsátrak, ideiglenes pavilonok, miniszínpadok, marketinginstallációk. Nagyon bíztam benne, hogy a felújítás után nem ez lesz.

Annak, hogy a teret még meg sem nyitották, de már kerítésekkel, székekkel, színpadokkal és bódékkal van tele, számomra nagyon rossz üzenete van. Nagyon úgy tűnik, minden ott folytatódik, ahol abbamaradt: folyik a pénztermelés a parkban.

Micsoda? Hogy károgó, rigolyás Poldi bácsi lennék, aki szerint a fűre lépni tilos, és aki szerint a park egy kiállítási tárgy, amire riasztót kellene szerelni, nehogy kárt tegyenek benn? Ó nem! Én örülök, ha lehet piknikezni a fűben, olvasni, sörözni, enyelegni, iskola után világot megváltani, szóval, ha él a park. Annak is örülök, ha vannak alkalmi építmények, legyen az óriáskerék, tetszőleges alkoholosital-fesztivál, vagy tőlem akár Lepkeház is. 

A hangsúly az alkalmin van.

De az elmúlt években szó sem volt ideiglenességről. Az építmények egy része tavasztól őszig ott pöffeszkedett a téren, míg a másik hétről hétre cserélődő díszlet volt, de valami folyamatosan ott volt.

Lehet, hogy a Lepkeház eltűnik a Tavaszi Fesztivál végén és magával viszi a bódésort is, aztán hónapokig fellélegezhet a terület. Akkor természetesen bocsánatot kérek a rosszindulatú feltételezésért, hogy minden marad a régiben. Ám ennek kicsi az esélye.

A Lepkeház nekem azt üzeni, hogy ne reménykedjek benne, hogy valaha visszakapjuk az Erzsébet teret, az örökre fesztiválhelyszín marad bódékkal, pavilonokkal, pultokkal, sátrakkal és marketinginstallációkkal.

Igaz, szegény tervezőknek ehhez semmi köze.