Szerelmesek lakatjai: burjánzó rákos daganatok vagy továbbra is jópofaságok?
Ha szerelmesek lakatja, avagy lakatfal, akkor Pécs. Legalábbis Magyarországon, mert a köztéri lakatolás világszerte hódít: Párizstól Moszkván át egészen egy szöuli felhőkarcoló kilátókorlátjáig. Ott figyelmeztető tábla tiltja, hogy a lakatolók az örök hűségüket a kulcs eldobásával nyomatékosítsák, mert még fejbe kólintana valakit a mélybe vetett fémdarab.
Pécs mellett több városunk „ellakatosodik”. Budapesten a jó időben ejtőzésre, piknikszerű borozgatásra egyre népszerűbb Szabadság híd és a Lánchíd vált közkedvelt, spontán lakatolási helyszínné, míg szervezett formában az Erzsébet téren állítottak „lakatfákat.”
Esztergom és Párkány között, a Mária-Valéria hídon, a magyar-szlovák határon pedig köztéri lakatfronton egyenesen nemzetközivé vált a világ. De lakatfák, lakatkerítések, lakatfalak, lakatokkal dúsított hídkorlátok manapság már szinte az összes nagyobb városunkban megtalálhatók.
A pécsi lokálpatrióták azonban saját hungarikumuknak tekintik a szerelmi lakatozást, sőt a kemény mag szerint az egész ötlet Pécsből hódította meg a világot. Amikor a Pécsről rövid kitérő után Szombathelyre hazaköltöző Veres András megyéspüspök három évvel ezelőtt erre a célra Szombathelyen is átadott egy köztéri kerítésszakaszt, egyes pécsiek egyenesen „ötletplágiummal” vádolták.
Mióta lakatolnak a pécsiek és a nagyvilág?
A pécsi lakatolás kezdetét senki se tudja pontosan. A katedrálistól a főtérre, a dzsámi felé vezető Janus Pannonius utca két, egymáshoz közeli rövid, kovácsoltvas kerítésszakaszán az erősen városi legendaszagú történet szerint egy félrelépő pár üzent egymásnak a kihelyezett lakattal, hogy mikor tiszta otthon a levegő.
Jóval életszerűbb eredetlegenda, miszerint a közeli középiskola végzős diákjai kattintották fel az iskolai szekrényeik fölöslegessé vált lakatjaikat a kerítésre, a Wikipedia szerint először 1971-ben.
Olyan verzió is él, hogy egykori ellenzékiek üzenték a múlt rendszer hatalmának a lakattal: a szájukra már nem olyan könnyű lakatot tenni. Évekkel ezelőtt újság is kereste a kezdeti lakatolókat, akkor egy nyugdíjas házaspár jelentkezett.
A lakat mint a párok összetartozását jelképező szimbólum kézenfekvően adta magát a jelenség tömegessé válásához. A nagy lakatbumm az ezredfordulóra tehető és azóta is töretlen. Nem kizárt, hogy valóban Pécs e világhóbort origója, mert a kétezres években erősödött fel mindenfelé ez az őrület.
A pécsi lakatfalra kékvérű (legalábbis egyik oldalról) pár is rákattintotta a saját lakatját. Fülöp - akkor még csak mint spanyol trónörökös - és felesége Letizia 2005-ben, budapesti hivatalos útjukat követően néhány órára Pécsre is leugrottak, és ha már itt jártak, hát lakatoltak. Rá kilenc hónapra gyerekük született, idén pedig Fülöp átvette apjától a királyi koronát, bár amilyen válsággal küzd a spanyol monarchia, a pécsi szerelmi lakat lehet, hogy csak a párkapcsolat megerősítésére jó ómen, a karrierépítésre már kevésbé.
Hány lakat fér még Pécsre?
Pécsett már közel egy évtizeddel ezelőtt sem volt mindenki a köztéri lakatcukiság feltétlen híve. Az RTL Klubnak egy 2007-ben adott interjújában Vargha Dezső, mint a Pécsi Városvédő és Szépítő Egyesület szakosztályvezetője sommásan így foglalta össze fenntartásait: „Ezek a lakatok természetesen szépek, de eléggé önmaguk paródiájába fordultak ma már.” Emellett a rozsdásodás – és az, hogy némelyik lakat az összképből kilógva ormótlanul túlméretezett – , sem felemelő látvány a helyi városvédők szerint.
Mindenesetre Pécs továbbra is a szerelemlakatolás Mekkája. Mister Minitben, vagy más gravírozónál az alkalmazottak nem néznek furcsán a kuncsaftra, ha lakatra vésetik a kedvesük és a saját nevüket, esetleg évszámot, avagy egy-egy kisebb lakatra szerelmük gyümölcseiét, a gyerekekét. A „hagyományos” főlakatkerítéseknél pedig kétnyelvű, magyar-angol felirat tájékoztatja a lakatnélküli lakatolni vágyókat, hogy a közeli szuvenírboltban lakatot is vehetnek.
A két, eredeti lakatfal népszerűsége továbbra is töretlen, bár a katedrálishoz közelebbire már szinte fizikai képtelenség újabb lakatot kattintani, próbálkozók mégis vannak. Négy éve az egyik, túlterhelt lakatfalat felújították. A kevésbé tájékozottak körében terjedt is a para, hogy netán ellopták, amíg csak a hűlt helye volt látható, de szerencsére lakatokkal együtt visszakerült. A városvezetés tavaly nyáron a katedrális felé vezető sétányon állított fel néhány lakatfalat, csak valahogy oda (legalábbis egyelőre) kevésbé sikkes lakatolni.
Ellenben az orvostanhallgatók vagy kényelmi megfontolásból, hogy vizsgaidőszakban ne kelljen a központba becaplatni, vagy hipszterségből, hogy ne vegyüljenek lakatjaik a tömeglakatokkal, az egyetem kapuján lakatolnak.
Van, ahol már zérótolerancia dívik lakatfronton
Velencében már hatóságilag tilos a gyaloghidak korlátjait lakatokkal terhelni. Nem csak a lakatokat vágják le a közterületesek, hanem a tetten ért lakatolót 50 euróval bírságolják. Már Magyarországon is van a tilalomra precedens: a szolnoki könnyűszerkezetes Tiszavirág gyaloghíd acélsodronyait féltve onnan is levágják a lakatokat. Párizsban is kezd betelni a pohár. Az idén nyáron egy Szajnán átívelő gyaloghíd egyik korlátrésze is leszakadt a jelentős lakattehertől.
Már több ezren aláírtak egy köztéri lakatellenes petíciót egyrészt biztonsági megfontolásból, másrészt a városképet féltve. Az ezredforduló óta tomboló lakatdili következtében a párizsi közterületi szerelemlakatok számát több, mint 700 ezerre becslik.
Cukiság vagy giccs?
A közterületek egy-egy kis szeletének a különös, személyes kidekorálása mára lassan annyira megosztja a közvéleményt, mint a graffitik. Talán az vele a fő gond, hogy egy XX. századi, sőt még régebbi technológiára épült rá nem túl szerencsésen egy XXI. századi attitűd. Megszoktuk, hogy teleszórjuk a virtuális teret apró, személyes biszbasszal. Ám, amíg a közösségi oldalainkra pakoljuk nyakló nélkül az újabbnál újabb képeket és videókat, azzal legfeljebb azt kockáztatjuk, hogy ismerőseink törölnek, de ha a valós teret szórjuk meg személyes ereklyéinkkel, azt vadidegenek is kénytelenek eltűrni. A lakatolás úgy tűnik, lassan túlterheli a környezetet.
A pécsivel kapcsolatban érzelmeim vegyesek. Egyrészt egy szép, alulról szerveződő hagyomány, másrészt, ha napjainkban ránézünk a két „ősi” lakatkerítésre, azok inkább emlékeztetnek egy félelmetesen burjánzó daganatra, mintsem az apró lakatok pofás kavalkádjára. Avagy egy olyan orgiára, amit nem, hogy résztvevőként hagyna ki az ember, de még csak oda se nézne, mert nem csupán modellalkatú testek fonódnak össze, hanem torz gnómok gabalyodnak kétszáz kilós, szőrös, izzadt hónaljú bálnákkal.
Persze, ha már így alakult, most már maradjon. De hát az enyém csak egy vélemény a sok közül. Ti hogyan gondoljátok?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon