Megtévesztő közterület-elnevezések

2014.09.12. 12:52

Ebben a posztban apró, bosszantó, tévedésre és hosszas bogarászásra okot adó elnevezésekről lesz szó. Amelyek viszont olyanok, hogy ha utólag megbolygatnák őket, már többet ártanának vele, mint használnának. Azonban a jövőre nézve érdemes elkerülni a hasonlókat.

Azonos és hasonló nevű közterületek

Az elmúlt száz év

legnagyobb utcanévnyertesei a reformkor és a szabadságharc hősei.

Államhatárok és rendszerek jöttek-mentek és gyakran homlokegyenest ellenkező üzenettel, de mindegyik rezsim politikai elitje követendő példaként hivatkozott rájuk. Azzal nincs gond, hogy a legtöbb magyar településen található Kossuth és Petőfi utca, ám a budapesti halmozásuk cseppet sem felhasználóbarát.

A No 1., V. kerületi Kossuth Lajos utca mellett akad egy-egy Kossuth Lajos utca a II. kerületben, a III. kerületben, a XVI. kerületben, XVII. kerületben, XVIII. kerületben, XIX. kerületben, XX. kerületben, XXI. kerületben valamint a XXII. Kerületben.

Tíz darab.

Legalább azon elv érvényesül, hogy kerületenként nincs több mint egy, ám ez sovány vigasz, ha például GPS-sel kell bénázni vezetés közben. Ha mindehhez hozzászámítjuk a „Lajos” nélküli Kossuth utcákat, Kossuth Lajos tereket stb., akkor viszont már egy-egy kerületen belül is előfordulnak átfedések. Megnehezítik a tájékozódást, potenciális hibaforrás, vagyis nem kimondottan felhasználóbarát.

Mindenszentek

Cseppet sem felhasználóbarát utcát, teret, iskolát, kórházat stb. szentekről elnevezni, hogy böngészés közben elvesszen a tájékozódni vágyó a szentek kavalkádjában, amikor kisezer találatot dob ki az eszköze, avagy offline, papír alapon kell a térkép hátulján az apróbetűs utcanévjegyzéken szenteken szemet kifolyatni.

Nem sírom vissza a múlt rendszer álszent szentségtelenítését, amit egy rendszerváltásközeli poénjával Sándor György frappánsan így figurázott ki:

Én is az I. István gimnáziumba jártam és HÉV-vel jártunk kirándulni Elsőendrére.

Adjuk meg a szenteknek a kellő tiszteletet, de nem attól lesznek értékállóbbak, ha túlszórjuk közterületeinket szentek elnevezéseivel. Például a Pesterzsébeten kezdődő Török Flóris utca soroksári folytatását, ha mindenáron át akarták nevezni (nemrég meg is tették), akkor nem biztos, hogy a leginkább felhasználóbarát megoldást választották, amikor Szent László utcára nevezték át, a „Szent”-kezdetű közterületek számát tovább növelve.

Rendhagyó helyesírású elnevezések

Dessewffy, Batthyány emlékét nem feltétlenül akkor ápoljuk a legalkalmasabb módon, ha minél több közterületet róluk nevezünk el. Batthyány Lajos, mártírhalált halt első felelős miniszterelnökünk érdemei kétség kívül elévülhetetlenek. Több, mint méltó arra, hogy metrómegállós tér, örökmécses, iskola viselje nevét.

No de valóban szükséges közel annyi Batthyány utca Budapest szinte minden kerületében és az ország összes kisebb-nagyobb városában, mint mondjuk a jóval könnyebben leírható Petőfi?

A közterületek neveivel ne kínozzuk a nem magyar anyanyelvűeket és a funkcionális analfabétákat.

„Közterület jellege” – a burjánzó bürokratikus horror

Értem én, hogy egyértelműen meg kell különböztetni az utcát az úttól, a tértől, sétánytól stb., de az idegösszeroppanás határára sodródik az egyszeri felhasználó, amikor a „közterület jellege” bekezdésen fennakad például egy adóhatósági formanyomtatványon. Pláne ha nem számítógépes, aktív menüből lehet választani, hanem csupán annyi a segítség az útmutatóban, hogy: „út, utca, tér stb.”

Kozterulet jellege ut utca ter stb

Változatos a magyar konyha. Hát még a közterület jellege!

Hogyan lehet kormányozni egy olyan országot, ahol sajtból is 246 féle létezik?

tette fel a szónoki kérdést a franciák egykori karizmatikus elnöke, Charles de Gaulle.

Azt az országot se sokkal egyszerűbb kormányozni, ahol közterület jellegéből is 172 féle létezik.

Nem könnyű, ha egy külföldinek kell segíteni ilyenkor űrlapkitöltésben. Főképp, ha egyik fél sem beszéli anyanyelvi szinten a bürokrata hunglisht.

Íme a közterület jellege Ablak-Zsiráfból, jobban mondva Akna-Zsilipből egy kis ízelítő a teljesség igénye nélkül:

akna, árok, átjáró, dűlősor, dűlőút, erdősor, fasor, forduló, gát, határsor, határút, híd, játszótér, kert, körönd, körtér, körút, köz, lakótelep, lejáró, lejtő, lépcső, liget, mélyút, orom, országút, ösvény, park, part, pincesor, rakpart, sétány, sétaút, sor, sugárút, tér, tere, turistaút, udvar, út, útja, utca, üdülőpart, zug, zsilip.

Nem hinném, hogy a magyar nyelv vulgáris megerőszakolása lenne némi egyszerűsítés. Például simán össze lehetne vonni az erdősort a fasorral, a sétányt a sétaúttal, a „tér”-t a „tere”-vel, az utat az útjával stb., hogy végül valahogy csak-csak rá lehessen tuszkolni a választékot egy söralátétnyi felületre.

Hibalehetőséget rejtő elnevezések

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nemrég felépült lágymányosi épületkomplexuma előtt futó közterületnek a Pázmány Péter sétány nevet adták. (A Budai alsó rakpart mögötti, azzal párhuzamos szakasz.) Természetesen megvan a névadásnak a logikája, hiszen az egyetem 1921-től 1950-ig az alapító, Pázmány Péter nevét viselte.

Igen ám, csakhogy immár több, mint két évtizede Budapesten egy másik egyetem működik Pázmány Péter néven. Ráadásul az Eötvös Loránd és a Pázmány Péter karai között meglehetősen nagy az átfedés. Kódolt a hibalehetőség külföldi egyetemek adminisztrátorai számára, amikor hol az egyik, hol a másik egyetemre kell postázni, hogy akkor most

az Eötvös Loránd Pázmány Péter sétányon álló épületei vajon maga a Pázmány?

Nem könnyíti meg ez a peches átfedés Jennifer dolgát a Yale-n, vagy az Indian Institute of Techology Bombay-ről Rajeev postázását.

Melyik a legrövidebb és melyik a leghosszabb budapesti utca-, illetve útnév?

A legrövidebb egy kvízjátékban legfeljebb beugró kérdés lehet, annyira közismert. A (közterület jellege nélkül) mindössze egy karakterből álló terézvérosi Ó utca. A leghoszabb (legalábbis én nem bukkantam hosszabbra) viszont a XVIII. kerületi: Ferihegyi repülőtérre vezető út. Ha a rekordjavítás a cél, akkor tovább fokozható: Liszt Ferenc (egykori Ferihegyi) repülőtérre vezető út.

     

A budapesti utcanévadás története

Kezdetben a városrészek, utcák elnevezése egyáltalán nem olyan intézményesített keretek között zajlott, ahogy ma. A név nem egyéni, hanem közösségi eredetű volt, a település vezetése nem adta, hanem elfogadta a közösség által amúgy is használt és elterjedt nevet. Az elnevezés nem tudatos, hanem inkább ösztönös volt, abban az értelemben, hogy a lakók nem tulajdonnevet akartak adni, hanem csak valahogy megjelölni, megkülönböztetni a település bizonyos, fontosabb részeit. A név mindig kapcsolatban volt a tájjal: az utca méretével (Kis köz), a domborzattal (Hegyalja út)

Az intézményesített budapesti névadás kezdetei

A budapesti utcanevek történetében több korszakot különíthetünk el. A legkorábbi szakasz itt is a spontán, a lakosság által történő elnevezés volt. Pesten az első hivatalos névadásra 1797-ben került sor, és az első hivatalos utcanévjegyzék 1817-ben készült el. Ekkoriban a hivatalos nyelv a német volt, így az utcanevek is németül szerepeltek, bár a magyar lakosság körében mindennek megvolt a magyar megfelelője is. Ebben az időben vált divatossá az utcában található vendéglő, fogadó, bolt, műhely jellegzetes cégtáblájáról való utcaelnevezés (Drei Trommel Gasse – Három Dob utca, Schwarze Bären Gasse – Fekete Medve utca). Ekkortól szerepelhetett személy is az utca névadójaként; ez a manapság olyan bevett szokás előtte szinte ismeretlen volt.

 (További érdekességek ennek a kiváló Nyest.hu-s cikknek a folytatásában.)

Fölösleges átnevezések

Nyilván érthető, hogy a Körönd már nem Adolf Hitler tér, az Oktogon pedig nem Mussolini tér és az Erzsébet tér sem Sztálin tér többé, ám cseppet sem felhasználóbarát olyan, elmúlt rendszerek C-kategóriás, lejárt szavatosságú közszereplőiről elnevezett közterületeket átnevezni, akikre amúgy már a kutya sem emlékszik.

Tavaly év elejétől mégis egy e tekintetben nem túl felhasználóbarát törvény kötelezte az önkormányzatokat ara, hogy a XX. századi önkényuralmi rendszerekre emlékeztető utcaneveket le kell cserélni.

Egy kis település egyik utcája esetében azonban némi szerencsének és leleménynek köszönhetően a helyben lakók józan esze győzött, így megúszván az utcanévcserével járó okiratcsere-macerát. A kunhegyesi Füleki Sándor utcát kellett volna átnevezni, mivel a kommunista névadó a Tanácsköztársaság idején Kenderesen volt a helyi községi direktórium elnöke. Ám kiderült, hogy annak idején az utcakeresztelők eltévesztették Füleki elvtárs keresztnevét, lévén az nem Sándor, hanem András. A szemfüles helyi lakók viszont azzal érveltek az utcaátnevező bizottságnak a cserére kiszemelt kunhegyesi '48-as szabadságharcos, Bödök István ellenében, hogy élt egyszer Kunhegyesen egy megbecsült tanár, akit viszont valóban Füleki Sándornak hívtak. Hadd maradjon hát az utcájuk neve Füleki Sándor, ezentúl majd a néhai pedagógus emlékét ápolják vele.

No, de akkor milyenek a leginkább felhasználóbarát utcanevek?

Lehetőleg rövidek, könnyen kiejthetőek, ékezetmentesek, nincs bennük „ly,” és ha vezetéknév, akkor nem végződnek pontos i helyett ipszilonra. Egy időben egy Paulay Ede utcai címre kellett számlát kérnem és kétféle emberrel találkoztam. Az egyik típus, aki kikérte magának, amikor mondtam, hogy ipszilonra végződik, mondván: miféle műveletlennek nézem, tudja ő azt jól! A másik, akinek nem mondtam, és pontos i-vel írta. A híres emberekről elnevezést egyébként is célszerű kerülni, mert

az emberekkel csak a baj van.

Sose lehet tudni, kinek mi derül ki a múltjáról...

A fenti szabályok megtartása mellett színek, minták, állatok, növények, keresztnevek, égitestek stb. az ideális, időtálló és felhasználóbarát utcanevek. Például: Piros utca, Pepita utca, Lehel utca, Vilma utca, Levendula utca, Vakond utca (pláne egy zsákutcának), Nap utca, Hold utca stb. Az égitestek ritkán veszítenek jelentőségükből, bár szerencsétlen, lúzer Plútó nyilván e tárgyban különvéleménnyel élne.

A számozott közterületekkel az a gond, hogy ha nem követ egy logikus rendszert, akkor nehéz megjegyezni, és egyébként is meglehetősen tájidegen, nálunk jellemzően csupán ideiglenesen számozottak az új utcák. Más a helyzet mondjuk az USA-ban, ahol a logikus számozású utcák megkönnyítik a tájékozódást. Persze egy új lakópark esetén a következetes, logikus számozású utcaelnevezés-rendszernek is meg lehet a létjogosultsága.

Ti milyen közterület elnevezésektől másztok falra és milyeneket kedveltek?