Dizájnsörsátor lehelne életet a Kapisztrán térbe

Hogy melyik az a Kapisztrán tér? Na erről van szó

2014.09.22. 11:16
5 hozzászólás

Alig mutatta be Bálint az Urbanistán a főváros arculati javaslatait a kerthelyiségekről, máris egy levelet kaptam. Mégpedig arról, hogy egy új kerthelyiség nyílik hamarosan, amelyik ugyan pont azt fogja csinálni, amit nem javasol a főváros, de higgyem el, klassz lesz. Vegyes érzésekkel mentem fel végül a múlt héten a Várba, elmesélem, hogy tetszett.

A fővárosi önkormányzat ugyanis egy aranyos videót rakott össze a csiricsáré, környezetidegen és útban álló teraszokról, melyben hoznak néhány példát is. Itt van emlékeztetőül azoknak, akik nem akarják újraolvasni legutóbbi cikkünket.

Azok kedvéért, akik a videót sem akarják újranézni, gyorsan elmondom, az egyik példa az benne a stílusos kerthelyiségre, hogy

a Várba nem illik a sörpad.

Zsidai Roy pedig épp a Várban, a Kapisztrán téren nyitott egy sörkertet, amiben történetesen pár sörpad is helyet kapott.

A magam részéről szeretem, amit Zsidai művel a városban. Újabban már-már évente nyit egy-két klassz helyet, és akkor most az ételekről, italokról ne is beszéljünk (pedig lehetne, csak ugye az egy másik blog), csak a dizájnról. Kellemes, pont még szerethetően merész, karakteresen kinéző éttermei vannak, mindegyiknek egyedi a stílusa, de mégis van bennük közös vonás. Tök jó, ha ilyenek húzzák fel a város átlagát. És akkor még mindig csak a kinézetről beszélek.

Nekem azzal lopta be igazán magát a szívembe, mikor a Kapisztrán tér sarkán egy szépen helyrepofozott klasszicista épület földszintjén kialakította a Baltazárt,

ő meg fölé költözött feleségestül, négy gyerekestül az emeletre.

Egyrészt tetszett ez a múlt század eleji hozzáállás, hogy lenn a bolt/műhely/vendéglátóhely, fenn a lakás, másrészt így nem nagyon lehet mondani, hogy másokat zargat a vendégeivel. Saját bevallása szerint olykor a 16-os busszal ruccan le a városba, vagy csak egyszerűen lesétál. (Amúgy meg robogózik, de azt mindenki látja.)

Szóval egyrészt már-már pr-cikkbe illően pozitív előítéleteim vannak vele kapcsolatban, másrészt, aki rég Urbanista-olvasó, tudja, hogy fenntartással kezelek minden ideiglenes létesítményt. És ami legjobban zavar Budapesten, az talán épp a bódésodás.

Nos, ennek fényében kezdjük a helyszínnel!

A Kapisztrán tér egy holt tér, amivel muszáj kezdeni valamit. Nyugatról és nagyrészt északról is a Hadtörténeti Múzeum hátulja határolja. Mivel arról nincs működő bejárata, valódi pangó öböl, az amúgy sem túl élettel teli téren. Ott van még a polgármesteri hivatal, szemben vele pedig a legmeghatározóbb épület, a Mária Magdolna-templom, vagyis hát annak a romja.

A csonka templom

A középkori Mária Magdolna-templom ugyan javítható sérülésekkel túlélte a világháborút, Rákosi a – tornyát kivéve – leromboltatta.

Most is csak egy rom, amivel nem nagyon tud mit kezdeni senki, csak úgy van.

A hasznosítására, visszaépítésére, átalakítására számos ötlet született, nekem a kedvencem Szende Andrisé, aki a blogján egy londoni romtemplom parkosítását hozta fel követendő példaként.

Nem lenne rossz.

Na most Zsidai Roynak nagy álma, hogy

gasztronómiai negyeddé fejleszti a várat. 

Van ott ugye négy éttermük, a Pest-Buda, a Pierrot, a 21, a Baltazár, meg most már a Spíler Biergarten is, amiről mindjárt szó lesz, de mások is nyomulnak színvonalasabb gasztronómiával, mint az Alabárdos, a Vár: a Speiz, a domboldalban meg az Arany Kaviár – hogy csak a jegyzettebbeket említsem.

Azért nem mondom, hogy a konkurencia, mert persze azok, de valójában a sok jó étterem húzni tudja egymást, mint egykor a kávézók a Liszt Ferenc téren vagy később a romkocsmák a bulinegyedben.

Na de vissza a Kapisztrán térre. A most nyíló kerthelyiség egyrészt tovább erősítené ezt a Vár szintű fejlődést, másrészt kisebb léptékben életet lehelne a térbe. Zsiday Roy szeretne mellé

karácsonyi vásárt, a romok közt koncertekkel vagy esetleg kiállítással. 

Amolyan kicsi ékszerdobozt bécsi mintára, mert ott sem a városháza előtti nagy vásár a legjobb, hanem a bécsiek által látogatott kicsik. Vagy akár heti termelői piacot is, majd elválik.

A közönség pedig elsősorban nem a külföldi turisták, hanem a helyiek lennének.

Helyiek alatt pedig elsősorban tényleg a helyieket érti, mármint a Várnegyedben élőket. Minek átmenni Pestre egy sört meginni vagy enni egy jó hamburgert, amikor itt is lehet. Ezért lett a neve Spíler, annak ellenére, hogy fizikailag sokkal inkább a Baltazár kerthelyisége. Ám az előbbi inkább a streetfoodos, „valamit bekapós”, könnyedebb és határozottan olcsóbb vonalat képviseli. A Baltazárba menni inkább program.

Tetszik az ötlet, vigyünk életet a város kis szerethető, elfeledett szegleteibe. Itt a lakókat sem zavarja, hisz mint láthattuk, alig lakik itt valaki, aki meg igen, na az pont a tulaj.

A sörsátor koncepció klassz.

A dizájn azért itt nem olyan mélyen átgondolt, mint az éttermeknél – vannak itt székek a Baltazárból, sörpadok a Spílerből, talponállórész a Spíler Sanghaiból –, de az ilyen keresetlenség csak jól áll az egésznek. Ilyen egy jó kerthelyiség.

Mondjuk a tiroli mintás felszolgálópóló nekem kicsit sok, azt nem erőltettem volna. Viszont klassz a gesztenyefa mellette, kicsit odébb sétálva akár egy

ágyúra ülve is elmajszolhatunk egy hamburgert,

és végre a tér névadójának szobrát is észreveszi valaki. 

És persze itt vannak az emblematikus színek és fények, amiket megszokhattunk a Gozsduból.

Igaz, a színt elsőre nehezen fogadtam be, mert egy ekkora vörös felület azért mellbevágó tud lenni – főleg, hogy nem messziről közeledve szokhatott hozzá a szemem, hanem a Hadtörténeti felől fordultam rá egyből.

Roynak abban viszont igaza van, hogy

az összes szomszédos utca tele van színes házakkal, csak épp ide nem jutott a színekből. Legalább visz bele egy kis életet.

És a tér is elég nagy ahhoz, hogy „fel tudjon oldódni” benne egy ekkora felület. Szóval oké.

Az elhelyezésével amúgy nem vett el semmit a térből. Két egykori földalatti vécélejárat közé került – az egyik ma is működik, ez lett a vendéglátóhely vécéje is, igaz egyelőre még nem olyan menő, mint az anya-Spíleré.

A két lejárat közét ugyanis valamikor 30-40 éve rejtélyes okból ledíszburkolták egy járdaszigetté. (Ha valaki tudja miért, árulja már el.) Vagyis olyan, mint egy pódium, amit az Isten is vendéglátóhelynek teremtett.

Alapvetően tetszik a kialakítás, egyedül azzal nem tudok megbékélni, hogy ez egész évben itt fog állni. A poszt elején idézett videóban nem csak a vári sörpadokra van megjegyzés (mely persze sokkal inkább az éttermek előtti járdákra kicsűrt felületnövelésekre vonatkozik, semmint az ilyen átgondolt koncepciókra). Hanem elhangzik egy olyan is, hogy 

ahogy feleslegessé válik, nyomtalanul el is tűnik.

Épp ez veheti elejét a bódésodásnak.

Elhiszem, hogy egy heti piacnak vagy egy adventi vásárnak éke lehet egy ilyen klasszul megtervezett, ideiglenes(nek tűnő) építmény. De hogy

milyen lesz téliesítve, a kopasz gesztenye tövében egy novemberi esős napon vagy a februári locspocsban,

azt nem tudom. 

De erre majd visszatérünk akkor. Addig is örülök a koncepciónak, hogy élettel telhet meg a Kapisztrán tér, és tovább erősödik a Vár gasztrovonala.

Még több, hasonlóan csapnivaló telefonos kép a galériában.