Kifordított bérház lesz a tavasszal nyíló belvárosi hotel, akár két Michelin-csillagos is lehet az étterme
A lipótvárosi Vigyázó Ferenc utcában, a Prestige Hotel Budapestben megszállni még nem lehet, de áprilisra már foglalható szoba - tudtuk meg az első olyan sajtóbejáráson, ahol VIP feliratú sisakot kaptunk. Az új szálloda homlokzatdonorja egy XIX. századi bérház. Az épületet eredetileg Hild József tervezte, korai eklektikus stílusban 1860-ban, vagy '61-ben, neoreneszánsz homlokzattal. A házat később Zofahl Lőrinc áttervezte. A legendás Hild Józsefről mindenki tud, ám a Zofahl család is jelentős építészdinasztia. Több, mint 300 épületet terveztek Budapesten.
Ugorjunk át egy bő évszázadot: 2004-ben a KÉSZ Kft. látott a házban fantáziát. A szomszéd épülettel együtt vonták be egy ingatlanfejlesztésbe. Az utcai front megmaradt, de a belső részeket teljesen lebontották és egy vasbetonszerkezetű felépítménnyel húzták fel újra. Lakásokat építettek volna, ám a válság megakasztotta a projektet.
A jelenlegi, hotelberuházás során a megadott szerkezethez kellett alkalmazkodni
mondta el a tervező, Hegedűs Péter.
Az egykori gangos ház belterét azzal bolondították meg, hogy azt „kifordították”. A belső udvar egy üvegkupola borítást kapott, és a körfolyosókon kapnak helyt a hotelszobák teraszai, míg a szobákba a bejárat egy zárt, belső lépcsőházon át vezet. Természetesen az egyes szobák teraszait elválasztják egymástól, csak még nem tartanak ott a munkálatok. Az utcai fronton megmaradt az eredeti belmagasság, és így négyszintes, míg az udvari fronton az újépítésnek köszönhetően három szintet nyertek. Hat emeleten vendégszobák vannak, a földszinten pedig az étterem épül.
Mind a külső-, mind a belső homlokzati falak fehérre festettek, hogy minél világosabb legyen a belső udvar. Annak ellenére, hogy borús időben jártuk be a házat, az üvegkupolán keresztül kellő fény szüremlett be.
Az eklektikát a belsőépítészek dübörögtetik ezerrel
– vezette fel kollégái hozzáadott értékét Hegedűs Péter főépítész. Egyikük, Sáfrány Csilla alkotta meg a szobák és a lakosztályok enteriőrét. Elmondása szerint arra törekedett, hogy a vintage-bútorok és főképp a kissé merész, kézi készítésű angol selyemtapéták feledhetetlenné tegyék a vendégek számára az itt töltött időt.
Remélem, hogy sokaknak nagyon fog tetszeni, de persze egy csomóan biztosan azt mondják majd, hogy: »Úristen, mi ez a förmedvény?« A lényeg, hogy a szobák hangulata ne legyen olyan tizenkettő, egy tucat, mint a világ sokezer másik szállodájában.
Fotó: Bődey János / Index
A lobbit és a földszintet Vörös Virág tervezte. „Klasszikus-klasszikus”-stílusban gondolkodott és nem a manapság trendi, modern high-tech dizánjt ötvözte a klasszikussal.
Az étterem azonban egészen más lesz. Látszólag ellentmondás, de ott a konyha az, ami megteremti a visszafogott, mégis nagyon elegáns stílust, ahol kényelmesen, otthonosan tudnak fogyasztani a vendégek.
Costes Downtown
A konyhát és egyben az éttermet Gerendai Károlyék üzemelteik. Az étterem Costes Downtown néven nyílik. Kérdésemre, hogy az első magyar Michelin-csillagoshoz, a Ráday utcai Costeshez képest ezt az újat hogyan pozícionálná, Gerendai elmondta, hogy legalább azon a szinten, sőt a fölé lőné be a minőséget, mivel technológiailag a létező legkorszerűbb megoldásokkal operálnak. Az ottani konyhatechnika lassan hét éves, ez meg vadiúj. A mérete is kétszer akkora, így itt lesz séfasztal, és látványkonyha, ez is plusz. A vendégtér hangulata picit visszafogottabb.
Továbbra is fine dining étterem, de nem annyira, hogy valakit már feszengésre késztet, mint pl. a Rádayban a cérnakesztyűs pincérek.
Barátságosabb, letisztultabb, világosabb lesz az új hely. A homlokzat részben látszótégla, ami nem feltétlenül az eleganciát, inkább az oldottabb hangulatot biztosítja.
A bisztró szintig azért nem megyünk el.
A szállodavendégek nem jöhetnek le fürdőköpenyben, hiszen elsősorban az utcáról betérő vendégekre számít a Szigetpápa.
De nem kell sokakat feszélyezve kiöltözni.
A séf ugyanaz lesz, mint a Ráday utcában, és jön még egy, szintén portugál fiú. Az új, tágasabb helyen séfasztalnak is jut hely, ahol látható, hogy mi hogy készül.
Nem a la carte, hanem azt az extrát veszed meg, hogy azt kapod, amit a séf neked csinál. Gasztrofanoknak élmény.
Gerendai azt is elmondta, hogy a Ráday utcai Costest nem félti a Michelin-csillag esetleges elvesztésétől (hiszen az anonim ételkóstolók ahogy adják, el is vehetik, olyan apróságokra is ügyelni kell, hogy mivel a Costesben ételliftet használnak, az ételeket egy átlagember számára érzékelhetlenül, de egy-két fokkal melegebben kell tálalni), mert a személyzettől azt várja el, hogy minden úgy működjön, mint ha nem is egy, hanem már két Michelin-csillaga lenne a helynek.
Sőt, az sem kizárt, hogy megszerzik a két csillagot, és tulajdonképpen az lenne a hatalmas áttörés, hiszen egycsillagosból néhány ezer, de két csillagosból csak néhány száz van a világon. A Ráday utcai Costesnek az adottságaiból kifolyólag azonban ott a két Michelin csillag lehetne a legtöbb, ami elérhető. Ám ennél az újnál a határ a csillagos ég (vagyis a legtöbb, ami adható: a három).
Igaz, azt is elmondta, hogy nem sürgeti a mielőbbi Michelin-csillag megszerzését. Nem lesz csalódott, ha két-három éven belül nem jutnak el odáig, azonban ha öt éven belül sem, akkor már igen.
2020-ban ezek szerint akár a Costes Downtownban is flamózhatnak a Sziget előtt-után-közben a Prodigy tagjai, ha ragaszkodnak a Michelin-csillaghoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon