Hé, budapestiek! Ha nem kellenek a terek, parkok, sétálóutcák, akkor miért nem építitek be őket véglegesen?

2015.06.04. 09:38
28 hozzászólás
USlátvány 001
Fotó: Ultrastruktura

És akkor most a szokásos, nagyjából kéthetente jelentkező kiakadásom következik a város legborzasztóbb mételyéről, a BÓDÉSODÁSRÓL!

Ez alatt azt a jelenséget értem, amikor a köztereket ellepik az árusok, sütödék, jegypénztárak és hasonló szolgáltatások, amelyeknek egy-egy karácsonyi vagy húsvéti vásár erejéig mindenhol örül az ember, de amikor az év legnagyobb részében (ne adj' isten folyamatosan) ott vannak, na az nagyon sok.

Három fiatal építész egy fura fővárosi pályázat kapcsán most egy nagyon fura ötlettel állt elő bódéügyben.

Volt ugyanis egy pályázat, amelyet a főváros írt ki Budapest BOX néven, azért hogy új pavilonrendszer szülessen a Vörösmarty térre, ha már úgyis folytonos vásár van ott (amely egyébként szerves folytatása a Deák utcán sorjázó építményeknek, illetve a Deák és az Erzsébet téren fel-fel bukkanó egységeknek).

Sajnos a pályázatról semmit nem tudni, pedig az eredményhirdetés már hetekkel ezelőtt megvolt. A Facebook-oldalukon semmi információ nincs a nyertes vagy vesztes pályaművekről (csak egy csomó ember, azok is képalá nélkül, csak úgy odaöntve), az ott megadott hivatalos honlap pedig nem él (legalábbis a poszt születése előtti 24 órában többször is próbálgattam hiába)*.

Szóval a fene se tudja mi lesz ott, az biztos, hogy az egyik pályázó csapat megunta a tökörészést, és elküldte nekem a terveit.

Csóka AttilaMolnár Szabolcs és Smiló Dávid  nem vacakolt. Koncepciójuk lényege:

Hé, budapestiek, ha nem kellenek nektek a terek, parkok, sétálóutcák, akkor miért nem építitek be őket véglegesen kereskedelmi egységekkel?**

Mert hiába kérnénk ezt ki magunknak önérzetes fővárosiak, nézzetek csak körül, mivé tettük a várost. Az összes használható közterületünket gyakorlatilag egyszintes plázákká alakítottuk. S ha már így van, akkor miért ne egy prémium bevásárlóközpont legyen az egykori köztér? Miért maradjon egy kínai piac igénytelen összevisszasága?

A népszerű szökőkút és néhány fa a pavilonrendszerbe illesztve
A népszerű szökőkút és néhány fa a pavilonrendszerbe illesztve
Fotó: Ultrastruktura

Át is adom a szót nekik (ha egy színes szagos kiadványban olvasgatnátok inkább, katt ide):

 A városi vásárok építményeire rendszerint ideiglenes építményekként tekintünk.

Ez magában hordozza azt az állítást is, hogy a városi köztéri létre, a városi köztéri fogyasztásra átmeneti eseményként gondolunk, amely időben nem terjedhet ki a város mindennapjaira. A Vörösmarty tér erre az állításra évek óta rácáfol, az egymást érintő ünnepek és kulturális események folyamatosan veszik használatba a teret miközben a megjelenő épített környezet és infrastruktúra továbbra is ideiglenes.

A történelmi városfejlődés során ezek az események hosszú idő alatt pontosan tudtak definiálódni a térben ezzel teremtve meg a (köz)térhasználatot és a számukra szükséges közös vagy köztes tereket. A vásárok / piacok működésének alapvető attribútuma, hogy szigorú szabályok és hierarchia alapján rendeződik térben és időben is – ez a hatékony működés alapja. A város saját belső rendjén belül egy újabb, kisebb léptékű rendszer lép életbe, amely így városi szövetben is kifejti hatását. Átmenetet képez a köztér és a ház, csarnok-piac és a vándorkereskedő valamint a kereskedelem és a fogyasztás között. Ezen viselkedés materializálódásai az olyan épített térsorok, amelyek képesek ezt az átmenetet megteremteni és azt fenntartani valamint az események időbeli változékonyságát flexibilisen kezelni.

USgif01 800.gif

Az építészeti alapelem egy klasszikus primer térforma – a dongaboltozat, amely mátrixba állítva számos struktúrát képes alkotni; az egyoldalú árkádtól a keretes piazzán keresztül a paloták és vásárcsarnokok térbeli rendjéig. Ezek a térsorok a városi események narratívájának hátterei és aktív formálói is egyben.

USgif02 800.gif
Fotó: Ultrastruktura

Az ULTRASTRUKTÚRA [US] nem ideiglenes berendezése, kelléke, díszlete bizonyos városi eseményeknek. Az US sejtjei nem szétszedhetőek, nem lapra-szerelhetőek, nem rakásolhatóak, így nem lehet valahol a várostól elzárva raktározni. Nem lehet, mert az US nem berendezés a városban, hanem maga a város, a várost pedig nem lehet elrakni.

USlátvány 003
Fotó: Ultrastruktura

Az US helye mindenkor a város tereiben van, léte nem értelmezhető azon kívül. Ennek köszönhetően persze tetszőleges helyre szállítható, áthelyezhető, de nem eldugható. Ugyanúgy tűnhet fel a Széll Kálmán téren, akár a Vörösmarty tér vásári kavalkádjában. 

USlátvény 004
Fotó: Ultrastruktura

A város infrastruktúrája láthatatlan. A várostest rejti magában és csak olyan csatlakozási-pontokon bukkan elő ahol nagyobb léptékű rendszerekhez kapcsolódik. Ezzel ellentétben a bódé-vásárok esetében láthatóvá válik ez a rejtett rendszer. Az ultrastruktúra homogén, nyomtatott sejtje már magában foglalja a működéshez szükséges rendszerek hálózatát, azokat minden elem csatlakozásánál folytonosítani tudja. Az anyagában színezett, monolit elemek sorolása így végtelenített, önmagában is zárt rendszert tud alkotni - egy elem cseréjével a rendszer javítható, elavulása esetén darálható, anyagában újrahasznosítható.

USplakat01
Fotó: Ultrastruktura

A jelenlegi bódék az árusított áruk ára és/vagy a bennük létrejövő kulturális programok minősége miatt bár a középosztály tagjait – és ezen belül (vagy kívül) az értelmiségieket – szolgálják ki, esztétikai megjelenésük nem képes reprezentálni ezt a társadalmi réteget.

A karácsonyi Vörösmarty téri vásár egy vidéki vurstli felhozatalával gazdagítja a város karácsonyi hangulatát. Egyedül az árak reprezentálják, hogy a célközönség az a módos, a pénz költésére és kultúrafogyasztásra sokat adó, de a minőséggel már kevésbé törődő osztálytudatlanok lehetnek.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a vásár nélkülözi azokat a márkákat – a közép- és felsőkategóriás design termékeket valamint a középkategóriás éttermek kihelyezett falatozóit és más kultúrák konyháit – amelyek számára marketing szempontból nem engedhető meg a bódék miliőjében való megjelenés.

USlátvány 002
Fotó: Ultrastruktura

Hiszünk abban, hogy bizonyos építészeti formák bizonyos kulturális magatartásformákat testesíthetnek meg. Nem kívánunk ítéletet mondani semmilyen kulturális és társadalmi közösség felett (mint ahogy a jelenlegi bódék hangulata felett sem), de számon kérjük e közösségek öntudatosságát, reflexivitását.

Hogy szeretném-e a ha megvalósulnának ezek a struktúrák?

Dehogy szeretném!

De ennél szebben talán még senki nem hívta fel a figyelmet egy nagyon is létező problémára. Ha semmi esélyünk nincs az „ideiglenes” bódék kiszorítására, akkor jöjjön, amit megérdemlünk.

(Ja és külön felhívnám a figyelmet a zseniális látványtervekre, szánkós nénivel, fotózkodó athéni iskolával, s más csodákkal.)

Neked mi a véleményed róla? Szólj hozzá itt vagy az Urbanista Twitter-profilján, amit biztos te is követsz!

*Ha a bódésodást nem is állítja meg egy ilyen poszt, arra legalább jó volt, hogy helyreállították a pályázat honlapját. Így mindenki láthatja, milyenek is a győztes tervek.

**A művész nem ezt akarta mondani. Most szólt, hogy

ezek a cuccok mobilak, átrendezhető az egész, csak nem lehet szétszerelni. Szóval hogy ez az egyik lényeg, hogy variálható