Ingatlanos csalás vagy kispályás lakáskupectrükk?

2015.06.08. 12:29
82 hozzászólás

Már beszámoltunk Csorba Dániel ingatlanos egy korábbi fogásáról. Akkor egy kispályás albérletcsalót buktatott le. Most viszont nem egy köztörvényes kívülálló, hanem egy szakmabeli ingatlanos sunyi trükközését tárta fel:

Miért ciki, ha lelopod egy eladott ingatlanról a képeket, és felteszel egy fals hirdetést?

Dániel úgy véli, hogy a Google a delikvenst így is, úgy is lebuktatja, ráadásul a saját irodáját is lejáratja a trükköző ingatlancsiszár.

A konkrét ügyben egy ingatlanos „kollégája” ugyanis egy olyan lakás képével hirdetett egy kitalált, VI. kerületi, külső-terézvárosi ingatlant, amit már eladtak a VII. kerületben.

Dániel szerint az alábbiak motiválhatják a lopott hirdetési képekkel visszaélő ingatlanost:

1.

Ha a megbízás szerint az ingatlan húsz százalékkal túl van árazva, és a kutya sem hívja az ingatlanost. Ekkor ahelyett, hogy a közvetítő meggyőzné a tulajdonost; így reménytelen eladni a lakását, feltesz egy hirdetést a nem létező ingatlanról, ami ugye

sajnos pont most kelt el.

Majd az érdeklődőknek megmutatja annak a valós lakásnak a hirdetését, amit rajta keresztül árulnak, azzal a szöveggel, hogy:

szerintem ezt is odaadnák annyiért.

2.

A másik két eset arról szól, amikor is egy valós lakáshirdetést ad fel az ingatlanközvetítő, ám a tulajdonos tudta nélkül. Ha a tulajdonos megtiltja az ingatlanközvetítőnek, hogy ő is meghirdesse a lakást:

maga nem hirdethet, csak én

indokkal, majd az ingatlanos nem veszi a fáradságot, hogy elmagyarázza: nem ez a célravezető módszer, hanem a tulaj tudta nélkül meghirdeti a lakást.

3.

A harmadik példában Dániel hasonló morális dilemmákat feszeget, mint az a viccbéli szatócsboltos, akinél egy vevő sietve vásárol egy doboz gyufát, és húszezressel fizet, ám egyértelmű, hogy a vásárló azt hiszi: csak egy tízezrest adott.

És most jön az üzleti etika: a kereskedő tartsa meg maga az „extraprofit” tízezer forintot, vagy ossza meg az üzlettársával?

Szó szerint idézem Dánielt:

 

Van egy megbízás, aminek a tulaját nem tudtad meggyőzni szakmaiságodról, „maj' ha hoz vevőt, akkor szerződünk" mondatra, válaszként nem a legjobb kollégádat vitted ki, hanem felteszel egy falsot „oszt hadd mennyen".

Vagyis az én szerény értelmezésem szerint: az alapszituáció az, hogy az ingatlan tulajdonosa csak akkor hajlandó megbízási szerződést kötni, ha a közvetítő hoz egy komolyan érdeklődő vevőjelöltet.

Ilyenkor a tisztességtelen ingatlanközvetítő a tulaj tudta nélkül meghirdeti a lakást, majd ha befut egy érdeklődő, akkor elhozza ezt a vevőjelöltet (hogy világos legyen: akinek a tulajdonos beleegyezése nélkül keltette fel az érdeklődését az ingatlan).

Ellenben a „tisztességes” ingatlanközvetítő ilyenkor a legjobb kollégájával játszatja el a vevőjelöltet, hogy leszerződhessen a tulajdonossal.

Természetesen az sem kizárt, hogy én értettem rosszul a szöveget, és a „legjobb kolléga odavitele” alatt az értendő, hogy az ingatlanközvetítő egy munkatársával jelenik meg (és nem titkolják el a tulaj elől, hogy a munkatárs is ingatlanközvetítő, nem pedig egy potenciális vevő), akivel karöltve meggyőzi szakmaiságáról a tulajt, aki ezek után anélkül megköti a megbízási szerződést, hogy az ingatlanos elhozta volna az első vevőjelöltet.

Köszönjük szépen Dánielnek az ismételt szemfülességét. Várjuk olvasóink véleményét, hasonló sztorijait itt vagy a Facebookon:

Lopott képek, kamu vevőjelöltek? Tényleg erről szól az ingatlanszakma? Egy ingatlanos most megmondja a frankót

Posted by Urbanista on 2015. június 8.