Így készült csodajátszótér egy budai kórház udvarára

2015.07.29. 10:21
1 hozzászólás

Egy csapat hippi nagy színes dolgokat fest egy tisztáson a reggeli napfényben. Valami acid fesztivál? Dehogyis, egy katolikus kórház meglepő projektje, ahol kedvenc játszótérszobrászunk és csapata végzi épp az utolsó simításokat.

Kő Boldizsárral tavaly készítettünk interjút, akkor elmesélte, hogy két izgalmas játszótéren dolgozik épp. Az egyik télen készült el Barcelonában, le is hoztunk róla egy kis összeállítást az Urbanistán. A másik nincs ilyen messze, Budapesten, egy kuruclesi szívkórház udvarára került, de szerintem sokkal izgalmasabb a témája, és sokkal izgalmasabb megvalósítása is.

Most például a Szent Ferenc Kórháznak készítünk egy különleges játszóteret. Az igazgató találta ki, hogy tegyük a parkjuk aljába, mert hiába van a nagy kert, ha a szívbetegek nem sétálnak benne. Így viszont lesz miért elmenniük a végéig, és ott megpihenni. Szóval ez nemcsak azoknak a gyerekeknek készül, akik játszani fognak rajta, hanem a szívbetegeknek is, akik majd nézik őket. 

– mesélt az akkor még csak tervezett parkról tavaly az alkotó, szóval nem sokkal a mű elkészülte előtt elmentünk megnézni, milyen lesz (aztán persze én szokás szerint aludtam két-három hetet a poszt megírásával, de remélem ezt megbocsátjátok nekem).

A Szent Ferenc kórház udvara tényleg igen meredek, nem csoda, ha a betegeknek nem akaródzik lesétálni az aljába, akármilyen szép is. Viszont az alján kisimul, épp egy játszótérnyi területen.

Ha van szent, akinek az életéből mesejátszóteret lehet írni, akkor Assisi Ferenc mindenképpen az, annyi csoda és kaland, na meg állat van a legendájában, hogy csak na.

Ezek mind megjelennek itt, de nem ám csak úgy odavetve, hanem több rendező elv szerint elhelyezve. A felső rész a felnőtteké, a betegeké. Ide kerültek a pihenők, a meseismertetők, amiről a nagyok mesélhetnek a kicsiknek, meg a kevésbé viháncolós játékok.

Például golyógurító, amelyben szépen végiggörög egy kis fémlabda, közben cseng-bong, libikókázik, megforgat ezt-azt. 

Amikor elkészült, kiderült, hogy a golyó megakad benne néha. Ezért tettünk bele egy másikat is. Nem volt szándékos, de szép szimbólum lett: egyedül nem juthatunk végig a pályán, csak, ha segítünk egymásnak.

Lejjebb a játszótér hagyományosabb fele van, ahol a terep kizárólag a gyerekeké. Itt már korábban is állt egy lepukkant játszótér, amit – amit zöld szívemnek kedvesen – nem bontottak el teljesen. Az egykori váras mászókat csak felújították, kiegészítették, átfestették. Na meg meglepő módon az EU-előírásokhoz igazították, mert ezek a kereskedelemben is kapható egységek azoknak nem feleltek meg.

Ezen a részen a park fáihoz igazodott a tematika.

A napsütötte fele lett a világi életé. Az a kor, amikor Szent Ferenc még nem volt szent, a mulatozás, na meg főként a vitézkedés kora. A fák árnyékába kerültek az elvonulósabb, istenesebb életszakaszt megidéző játékok. Persze nehogy azt higgye valaki, hogy egy gyerek ebből bármit tudatosan felfog, nem is azért lett ilyen: pörögni, lengedezni és vadul kurjongatni természetesen mindkét oldalon lehet.

Assisi Ferenc az állatok védőszentje, így aztán egy csomó klassz állatos játék került a parkba: természetesen ott a farkas, meg a madarak is, akikkel a legendák szerint szóba elegyedett.

Mint szinte minden játszóterén, itt is kitalált valami egyedit Kő Boldizsár. A templom például több apró játékot rejt magába. Az egyik irányból egy kukucskáló van benne, melynek lencséin át a feje tetejére állt valóságban gyönyörködhetünk (az külön izgalmas, hogy a szembe levő furcsa társasház egy középkori épületnek tetszik benne). A harangtornyába pedig kavicsot ejthetünk, mely kong, míg leér.

Persze a működéshez kellenek a gyerekek is. Igaz, mint Boldizsár mesélte, egyik este a nővérkék is kipróbálták a játékokat

úgy röpködtek vele, mint az angyalok,

de azért elsősorban mégsem nekik épült a kert. Mivel egy kórház zárt parkjáról van szó, ezt úgy oldották meg, hogy a környéken lakók kisgyerekes családok egy mágneskártyát kaphatnak, amellyel bejöhetnek a játszótérre. Hogy ez a gyakorlatban hogy fog működni, az egyelőre rejtély számomra, de valahogy csak bejutnak.

Hiszen a környéken nem nagyon van játszótér, szóval szükségük van rá, ahogy a bennt gyógyulóknak is szükségük van a gyerekekre.