Gondolnátok, hogy ez a ház a budapesti agglomerációban van?

2015.12.30. 11:26
57 hozzászólás
nappali

A „heló, áruljuk a lakásunkat, belefér-e az Urbanistába típusú levelek mindig elszomorítanak, mert utálom azt megírni, hogy nem. Pedig az esetek többségében az égvilágon semmi izgalmas nincs abban, ha egy ház  jól végig van fotózva, klasszul ki van festve és be van rendezve. Illetve tényleg üdítő a szemnek, meg persze öröm, hogy egyre több ilyen hirdetésbe is botlani, de azért szerencsére ez nem számít ma már extrém példának.

Kicsit hasonló volt az érzésem, amikor megkaptam ezt a hirdetést, meg a levelet, hogy:

A szélmalmos cikkeden buzdultam fel, hogy mennyire örültél, hogy szépen meg van fotózva, arra jutottam, hogy küldök neked a házunkról fotókat, hátha érdekesnek találod. Mag Ildi és Csontos Aladár dolgozott rajta, szerettük nagyon, de most eladósorba került.

Nos az a helyzet, hogy tényleg nagyon klassz ház, jól is van fotózva, mégsem az olyan tipikus nyálcsorgatós/parasztvakítós/dizájntumblis részletek miatt érdekes nekem, mint a kiülős terasz szép kilátással vagy a kültéri medence. (Nem mintha nem örülnék ilyennek, hanem mert ilyennel azért elég gyakran találkozunk.)

alkony

Ami igazán izgalmassá teszi az az elhelyezkedés: ez a ház ugyanis Ürömön van. Ez a Budapesttel szorosan egybenőtt agglomerációs település nekem soha nem a meredélyeket jelenti, pedig már nem ez az első sziklaszirtre épült ottani kecó, amit bemutatunk az Urbanistán. Volt már egy ürömi korábban is, amit ugyan csillaghegyinek írtak, de kicsire nem adunk (itt a hirdetés), meg egy hasonló szakadékszéli villa valamivel odébb, Budaörsön.

Szóval már a sziklaszirti fekvése is megtetszett, de legalább ilyen penge a belső kialakítás is, például a betonlépcsők. Oké, tudom a látszóbetontól sokan kiakadnak, de itt tényleg okosan van használva.

Még több fotót a hirdetésben találtok a házról.