Király 40: luxuslakások Hild József-féle homlokzattal

Rákérdeztünk a pletykákra az ingatlanfejlesztőnél

2016.03.04. 18:57
21 hozzászólás

A Király utca 40 az épített örökség óvóinak és az ingatlanfejlesztők egymásnak feszülésének az állatorvosi lova. Másfél évvel ezelőtt, egy sajtóséta során ezzel az épülettel is foglalkoztunk. Csütörtökön sajtótájékoztatón ismertette az ingatlanfejlesztő, hogy milyen is lesz a jövőre elkészülő, belső-terézvárosi, több mint száz lakásos épület. Ott voltunk mi is.

 

A Hild József-tervezte, 1844-ben elkészült épületre az eredeti elképzelés szerint a bontás várt volna, hogy a beruházó az üres telekre építhessen egy teljesen új társasházat. A zsidónegyed építészeti örökségét védő Óvás! Egyesületnek sikerült elérni a bontás leállítását, valamint azt, hogy az eredeti állapotnak megfelelően állítsák helyre a ház homlokzatát.

Igen ám, de melyik eredeti állapothoz nyúljanak vissza?

Az „eredeti-eredeti” Hild-féléhez, vagy a XX. század első felében elvégzett homlokzati átalakításnak megfelelőhöz? Ugyanis a szintén jó nevűnek tartott, Fenyves István és Fried Miksa tervei szerinti, 1935-ben erkélyekkel beépített homlokzatú újjáépítés lehetősége is felmerült.

Időközben a 2008-ban kezdődött válság is megakasztotta az egyről kettőre jutást. A nemrég földszintig visszabontott, dúsan kigraffitizett épületet jogcím nélkül beköltözött, parkettával fűtő kommuna is megjárta. Végül a saroképület homlokzatát mind a Király utcai fronton, mind a Vasvári Pál utcában a Hild-féle, 1844-es állapotnak megfelelően építik újjá.

A csütörtöki sajtótájékoztatót követően az ingatlanfejlesztő részéről Aradi Ferenc elmondta, hogy a ház előreláthatóan a jövő év év végére készül el kulcsrakészre. Természetesen rákérdeztünk arra a pletykára is, mely szerint nekik 

kimondottan jól jött, hogy részben a lakásfoglalóknak köszönhetően életveszélyessé vált az épület

(legalábbis a földszint fölötti része), ergo, könnyebben elérték, hogy a teljes eredeti állapot helyreállítása helyett gyakorlatilag lebonthatták az épületet. 

Ezt két dologgal cáfolom. A minél gyorsabb bontásban nem voltunk érdekeltek, mert a válság alatt az ingatlanpiaci helyzet megkérdőjelezte, hogy mielőbb belevágjunk a projektbe. Nekünk nem volt sürgős.

– mondta Aradi Ferenc, az ingatlanfejlesztőcég projektveztője. – Ellenben ránk így most a legnehezebb feladat vár. A létező legkönnyebb valami újat felépíteni. Ennél már valamivel nehezebb az eredeti állapotnak megfelelően valamit felújítani. Például a Gozsdu Udvart is mi újítottuk fel egyéb környékbéli épületek mellett, nem légből kapottan beszélek erről. Viszont a létező legnehezebb valamit az eredeti állapotnak megfelelően újraépíteni. Nem csupán műszakilag, hanem az engedélyezés szempontjából is. A Király utca 40 esetében ránk ez vár. Az, hogy az épület az enyészetté lett, az szerintem elsősorban a válságnak köszönhető. Rossz gazdasági közegben történtek az események.

Szerinte nem a Király utca 40. az egyetlen épület a zsidónegyedben, Erzsébetváros és Terézváros belső részein, melynek sanyarú a sorsa. Részben a felújításra, illetve korszerűsítésre, ingatlanfejlesztésre kiírt, majd visszavont pályázatoknak is betudható mindez. Elsősorban a VII. kerület belső részére, de a VI. kerületre is gyakorlatilag teljes körű építési tilalom vonatkozott évekig. Nem mert a hatóság felvállalni ezzel járó kockázatokat, hisz rengeteg támadási felület érte őket a közismert ingatlanpanamákat követően.

A Király utca 40. a 2014-es szeptemberi bejáráskor. Akkor még nem bontották vissza a házat a földszintig és látszanak az 1935-ös átalakításkor kiépített erkélyek.
A Király utca 40. a 2014-es szeptemberi bejáráskor. Akkor még nem bontották vissza a házat a földszintig és látszanak az 1935-ös átalakításkor kiépített erkélyek.
Fotó: Dobó Géza/Urbanista

Aradi Ferenc szerint a többi ingatlanfejlesztőnek is kedvezőbb lenne, ha hatósági részről egy szakmai bizottság egyértelműsítené az elvárásokat, hogy ne kerüljön sor menet közbeni változásokra, hiszen a befektetőknek az efféle bizonytalanság többletkockázat és jellemzően többletköltség.

Végső soron egy kompromisszumos, öszvér megoldás születik.

A homlokzat tükrözi az eredeti, Hild-féle tervekben rögzítetteket, a beltér és a hátsó taktusok pedig egy ingatlanfejlesztői szempontból érthetően profitorientált, korszerű, luxuskivitelű társasház, ahol is az átlagos négyzetméterár kilencszázezer forint.

Ami miatt azonban szerintem is véleményes:

az anyaghasználat inkább azt tükrözi, mint ha egy közel kétszáz éves épületnek a díszletéről lenne szó csupán.

A K40-nevet viselő, hét emeletes épület-komplexumban több, mint száz, 28 és 95 négyzetméter közötti méretű lakásból válogathatnak a fizetőképes vevő-jelöltek. Akár tetőkertes luxusapartmanok is megvásárolhatók, illetve a Király utcai fronton két üzlethelyiség is kialakításra kerül.

A beárazásban egyrészt a Király utca körúton belüli részének a felértékelődése is visszaköszön, másrészt az ingatlanfejlesztők szerint még van hová felkúszni az áraknak, hiszen a magyarországi ingatlanárak jelenleg a romániai és a montenegrói szintjén állnak. Prágában 120 százalékkal magasabbak az átlagárak a budapestieknél. Emellett Lengyelországban 60, de még Szlovákiában is 30 százalékkal magasabbak a hazainál az lakásárak.

Vajon mit szólna mindehhez Hild József? Persze azt soha sem fogjuk megtudni. Ő is a megrendelői piacból élt, hasonlóan, mint későbbi kortársai. És hát Hild után néhány évtizeddel, Budapest aranykorában, a XIX-XX. század fordulóján az épített környezet 80 százaléka magánbefektetésként, a korabeli anyaghasználattal és az igényeknek megfelelően került kialakításra.

Szerintem – még ha kissé fanyalogva is –, de ennyi kompromisszum belefér a múlt megőrzése és a jelenkori igények ötvözése érdekében. Azonban az kétség kívül siker, hogy az Óvás! Egyesületnek a teljes bontást sikerült megakadályozni.

De hát az enyém csak egy vélemény, kommentben akár itt, a poszt alatt, akár a Faceboookon más is megoszthatja a sajátját.

Felfedeznéd Portugáliát?

Itt a remek alkalom, hogy megismerd. Beszámolók, fotók - böngéssz!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.