Tudtad, hogy van egy műemlékpatika a Nagykörúton?

Egy csomó izgalmas épülettel, lakóval és történettel vár idén is a Budapest100

2016.04.06. 18:34
1 hozzászólás

Az egyik legjelentősebb kortárs budapesti sikertörténet a Budapest100-programsorozat, amit idén már hatodszorra fognak megrendezni.

A nemzetközileg is hájpolt rendezvény (többek között 2013-ban a Guardian a kontinens legérdekesebb programjai közé sorolta) alapkoncepciója szerint minden év egy-egy tavaszi hétvégéjén az abban az évben éppen százéves épületeket járhatják be az érdeklődők részben képzett kutatók, részben lelkes laikus önkéntesek kalauzolása mellett. Valamint ebből az apropóból rendezett kulturális programokat is szerveznek a nagyközönség előtt megnyitott házakban.

Lévén, hogy száz évvel ezelőtt, 1916-ban éppen az első világháború közepénél jártak elődeink, így érthetően nem nagyon épültek bérházak és egyéb nagyobb volumenű épületek, hisz egyre jobban kizsigerelte az országot a háború.

Ám, mint az egyik társszervező, a Kortárs Építészeti Központ részéről a sajtóbejárás végén Kádár Bálint elmondta:

ennek a rendezvénynek továbbra is ünnepnek kell lennie és nem a háborús veszteségek miatti komor sirámnak.

Így esett a választás a 120 éves Nagykörútra. Egyben a múlt mellett annak jövőjéről is szerveznek előadást a jelenlegi és korábbi főépítészek meghívásával. A program ugyanis mind inkább komplex urbanisztikai jellegű.

Olyan témákat szeretnének többek között megvitatni, hogy:

  • Miképp lehetne ismét vonzóvá, a széles járdák apropóján mintegy korzózható sétálóutcává tenni a körutat?
  • A részben üresen álló üzlethelyiségeket miképp kellene újra nyitni, hogy a plázákból visszacsalogassák a vevőket?
  • Hogyan lehetne növelni a zöldterületeket a körút mentén, és miképp serkenthető a kerékpáros forgalom?

Emellett azonban a korábbi, jól bevált recept szerint 50-60 ház is bejárható lesz az április 16-17. hétvégén. A részletes program a rendezvény honlapján is megtekinthető. Néhány épületbe mi is bekukkantottunk, lássuk párat!

Az ostromverte ház, ahol a Tangókirály élt 

Az ismeretlen építész által tervezett Ferenc körút 5 -ben kezdtük a körúti bejárást. Önkéntes kalauzunk Simon Péter történész volt, aki születése óta a ház lakója. Így indította beszámolóját:

Skizofrén pillanat a mostani az életemben. Kellő történészi objektivitással vegyülő szubjektív emlékezés. Ez a ház tulajdonképpen már nem is az a ház, ahol születtem. A gyerekkori emlékképeimhez képest most sokkal szebb. Még a rendszerváltás előtt átesett egy nagy felújításon.

A továbbiakban egy ostromverte házról beszélt, amit egész gyerekkorában arra készítettek fel, hogy túlélje a támadást. A háború alatt a vízmű folyamatosan működött, így kevesebb volt az áldozat a fővárosban, mintha az éhínség mellett szomjazni is kellett volna az itt rekedteknek. Ám a második világháborúban ostromolt nagyvárosok közül így is Budapest az egyike a legnagyobb veszteségeket elszenvedőknek.

1942-ben a fővárosi légóparancsnokság az első komolyabb, Budapestet ért bombázásokat követően a pincerendszerek összekötéséről rendelkezett, hogy menekülő útvonalat biztosítsanak akkor is, ha egy bombatámadás beomlasztaná a bejáratot.

1956-ról , nyolc éves gyerekként személyes emlékei is vannak. A Ferenc körút 5. felkelő forradalmárjai az utcai front üzlethelyiségében tanyáztak és sikeresen elmenekültek november 4-én, amikor ehhez a háztömbhöz is odaértek a szovjet katonák. Az oroszok a pincében a felkelők keresése apropóján kifosztották az ott oltalmat kereső lakókat.

Egyébként

a magyar felkelők oldalán harcolt egy akkor húsz év körüli orosz srác, akit árva fiúként egy Don-kanyarból hazatért magyar honvéd hozott magával.

Mi több, ez a fiú még egy nehézgéppuskát is felcipelt az első emeleti lakásukba.

Egy, az 1910-es évek elején hozott fővárosi rendelet határozott arról, hogy a korábban kétemeletes házat az összes nagykörútihoz hasonlóan négyemeletesre kell bővíteni. Ennek a megvalósítására végül a két világháború között került sor. A háztulajdonosi lakás az egyetlen erkélyes a második emeleten.

Ami a lakólat illeti: a legmenőbb két világháború közötti nótaénekes, Kalmár Pál - a háztulajdonos lányának második férje - is a házban lakott.

Akkora sztár volt, hogy csak nagyzenekari kísérettel volt hajlandó fellépni,

mert nem érte be annyival, ha csupán három muzsikus cigány húzta és csakis a kor két legelőkelőbb helyszínén: a Liliomban a pesti oldalon, a Mester utca - Liliom utca sarkán, valamint a budai Márványmenyasszonyban énekelt. Ez alól kivételt csupán a közeli Kispipa képzett, ugyanis a súlyosan alkoholista Seress Rezső ott volt bárzongorista, mert máshonnan nem is tudott volna hazabotorkálni, lévén abban az épületben is lakott. Seress világsikerét: a Szomorú vasárnapot pedig mégis csak elénekelte a szerző kisfüstösében.

Azután Simon Péter egyszer arra ébredt, hogy beázik a plafonja és felment a felette lakó Kalmár Pali bácsihoz, aki eláztatta a fürdőszobáját. Az akkor még fiatalember Simon felajánlotta a segítségét az idős énekesnek, ám ő büszkén hárította, mondván, hogy ő maga is boldogul a víz feltakarításával. Majd Pali bácsi tüdőgyulladást kapott és meghalt.

A műemlékpatika épülete

A következő állomásunk a József körút 64. szám alatti bérház volt. Az épület Pecz Samu tervei alapján 1889-1892 között épült fel a szomszédjával együtt. Egyik firenzei, neoreneszánsz stílusban épült, a másik – struktúrájában lényegében azonos ház   neogótikus. Pecz a pazar középületeiről ismert: a Vámház körúti Vásárcsarnokot és a Magyar Országos Levéltárat is ő tervezte.

Érdekesség, hogy maga 

az építész sem emlékezett pontosan a memoárjában

 az általa tervezett szomszédos házak számozására:

A központi vásárcsarnok befejezése előtt egynéhány bérház épületet is terveztem és felépítettem; nevezetesen Budapesten a József köruton a Wirnhardt-féle két bérházat (66. és 68. sz) az egyiket gót modorban faragott kő homlokzattal, a másikat florenci reneszánsz stílusban vakolt homlokzattal.

Valójában a 62-es és a 64-es számú épületekről van szó.

A házban lakó Kováts Ildikó közös képviselő vezetett minket körbe. Az utcai fronton lévő gyógyszertárat többször átalakították. A múlt század harmincas éveiben modern stílusban építették át. Az egyik tartóoszlopot is kivették az átalakítás során, ám a patika mára ismét autentikus műemlékként védett, igaz egy lebontott budai gyógyszertár bútorzatával rendezték be.

Ellenben a ház komoly átalakításokon nem esett át a népköztársasági korszak alatt sem. Annak idején ügyvédek, orvosok, főszabásznő, tanácsnokok voltak az utcai front nagypolgári lakásainak a lakói.

A bejáráskor az egyik üresen álló harmadik emeleti lakásba is bemehetnek a program látogatói, valamint a gyógyszerkészítés hagyományos eszközeit is bemutatja a patika főgyógyszerésze, illetve a házban élő fiatal fotóművészek kiállítása is megtekinthető.

Nem csak ebben a két épületben jártunk, cikkünk hamarosan folytatódik.  Érdekelnek a régi budapesti házak? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!