Kinek Moszkva, kinek Széll – Mindent a Kalefről

A Moszkva tér Török Ferenc kultfilmjének is köszönhetően a főváros talán leginkább ikonikus köztere. A tér jelentős felújításának apropóján a Kiscelli Múzeumban Május 19-től #moszkvater - A Széll Kálmán tér története címmel nyílik időszakos kiállítás.

Még a kiállítás megnyitója előtt egy POP-UP kiállítás megnyitóján vettünk részt a Kossuth Lajos utcai Budapest Projekt Galériában.

Simonovics Ildikó, a kiscellis kiállítás kurátora elmondta, hogy két szálon zajlott az anyaggyűjtés. Egyrészt a konzervatívabb vonal Maczó Balázs helytörténész vezetésével, aki a levéltárakban, könyvtárakban ásta bele magát a tér múltjába egészen a XVII. századig visszamenően, 1686-tól.

Gyakorlatilag a téren korábban nem volt semmi. A török dúlását követően, amikor elkezdték a budai palota rekonstrukcióját itt agyagbányákat létesítettek, ezért egy hatalmas gödör tátongott. Amikor a gödör megtelt vízzel és az telente befagyott, azon korcsolyáztak a környék lakói.

Budapest második világháborús ostromának is az egyik legdurvábban legyalult helyszíne ez a tér, amikor is a kitörő ostromlottakkal vívott csatában szinte porig rombolták.

Míg a másik szál, jóval inkább a hétköznapi emberek térhez fűzött kapcsolatára épül.

Oral History és tárgygyűjtés

Tavaly decemberben indult a városlakók bevonásával a kiállítást előkészítő kampány. Meséljék el a helybéliek a térhez kötődő emlékeiket, hozzanak el egy-egy tárgyat.

A korcsolyát például a 95 éves Kovács Lászlóné Marika néni bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Ő a harmincas években aktívan korcsolyázott. Sőt, egy igazi sportlady, hiszen a korizás mellett teniszezett, pingpongozott, evezett, valamint versenyhorgászott.

40 interjú készült a visszaemlékezésekből, egyikük Marika néni története.

A szintén a tárlatba beválogatott női metrós egyenruhát Horváth Csabáné szolgáltatta. Ő ajánlotta fel a kiállítás számára az egykori szolgálati kosztüm felsőjét. 1972-ben, amikor megnyílt a Moszkva téri metróállomás, ő volt az első diszpécseres. Fotó is készült róla, ami annak idején megjelent a Magyar Hírlapban.

Annak ellenére, hogy a sárga vonalas, kéregvasút kisföldalatti már közel egy évszázada üzemelt, annyira új volt a metrózás (pláne a hosszú mozgólépcsők), hogy a nagyközönséget szórólapokon tájékoztattak a metró helyes használatáról.

Az interaktív kiállításba beválogatott videóanyag egyrészt átlagemberekkel készült rövid interjúkat tartalmaz, emellett közszereplők is elmondták a Moszkva térhez kapcsolódó élményeiket.

A Moszkva három budai elitnegyed határán fekvő, egyfajta senki földje. A legszegényebb, hajléktalan koldusoktól a leggazdagabb polgárokig napi szinten használják a teret az emberek. 

A rendszerváltás környékén a tér emberpiacként is működött. Itt gyülekeztek az alkalmi munkások, akik ha megalkudtak, akkor aznapra elszegődtek napszámra; jellemzően építkezésekhez vagy mezőgazdasági munkára és persze: pénz a zsebbe, feketén.

A magyar társadalom teljes spektrumának a találkozóhelye, amit egy, a kiállítás keretében bemutatott fotósorozat is dokumentál.

A tárlathoz tartozó könyvespolcon a térrel kapcsolatos irodalmi és tudományos művek sorakoznak. Csak a Kalef-galeriről két könyv is született. Az egyik egy történész alkotása  az ávósok levéltárából kutatott anyaggal.

Emellett interaktív módon, virtuálisan is bebarangolható az átépítést követő állapotában az új tér. Az oral historys vonalat erősítve az anyaggyűjtés során begyűjtött, térrel kapcsolatos, néhány mondatos történeteket pedig egy-egy vekkerórához rögzítve olvashatjuk el.

Ráadásul a tárlat anyaga még a megnyitást követően is bővülhet, hiszen a saját történeteiket a látogatók is leírhatják.

Akinek a Moszkva tér tényleg megváltoztatta az életét

A POP-UP megnyitón egy rövid, sztorizgatós beszédet a Moszkva tér Royalja, Szabó Simon is tartott.

Elmondta, hogy apja metróvezetőként kezdett dolgozni. Ám neki nem lett nyugdíjas állás a metrózás: mivel énekeltek a reggeli műszakban és nem hordta a  metróvezetős sapkát, így annak ellenére kirúgták, hogy három-négy életmentő oklevelet is kapott. Ellenben a fater, talán bosszúból hazahozta a BKV-s, ellenzős sapkát, mert Szabó Simon az egyik kiállítási tárgyban ráismert a szülői szekrény felső polcán tárolt tányérsapka mására.

16-18 éves korában már a Moszkván is bandázott, gyerekkori törzshelye azonban belvárosi gyerekként a Szabadság tér volt. Ő, mint reppergyerek a szkinhedekkel balhézott. A bulizós időszakában pedig alap volt a Moszkva téri talizás a spanokkal.

Az ottani

Ellenben mindez nem gátolta őket abban, hogy részegen a Macskás hambijait flamózzák.

Majd jött Török Ferenc filmjének, a Moszkva térnek a castingja. Őt is beválogatták a szereplők közé és e film lényegében megváltoztatta az életét.

Napjainkban, az édesapa Szabó Simon, amikor kisgyerekeivel a Moszkva téren jár-kel, immár új kihívásokkal szembesül:

Apa, de ez most, hogy van, ha ez a Moszkva tér, akkor miért nem azt mondják be, hanem ezt a Széll Kálmán teret?

Erre csupán azt tudta válaszolni, hogy:

Majd egyszer megtudod, de lehet, hogy mire felnősz, újra Moszkva tér lesz.