Érdekel a sport? Szereted a sikersztorikat?
Most 184 olimpiai arany történetét olvashatod el féláron!
Káros vagy csak fölösleges lenne olimpiát rendeznünk?
Városfejlesztési konferenciát tartottak ma az Akváriumban a 2024-es budapesti olimpiáról. Hét feltétlen olimpiarendezés-hívő mellé meghívtak engem is, aki kritikával kezelem a rendezést. Mivel egy ötfős kerekasztalban csak néhány mondatban fejthettem ki a véleményemet, összefoglalom nektek, röviden mit is gondolok a budapesti olimpia rendezéséről.
Akárcsak a Liget Projekt esetében itt is rengeteg mindent próbálnak csomagban eladni nekünk, az ellenzők pedig csomagban próbálnak érvelni ellene, ami mindkét fél részéről butaság. Amiről itt szó van (vagyis amiről szónak kellene lennie), az az, hogy jó lenne-e nekünk, ha Budapest olimpiát rendezne 2024-ben. Hántsuk le a kérdésről először a felesleges rétegeket, aztán próbáljuk meg megválaszolni.
1. Ne mossuk egybe a hazaszeretetet az olimpiarendezéssel!
Tisztázzuk gyorsan, hogy a kérdés nem, az hogy
- szeretjük-e Budapestet és Magyarországot (én például nagyon szeretem),
- szívből szurkolunk-e a magyar csapatnak (én például szívből szurkolok),
- szívesen tennénk-e ezt meg hazai pályán (én például szívesen tenném) stb.,
Vagyis nem arról van szó, hogy ha az ölünkbe pottyanna egy olimpia, akkor örülnénk-e neki (én örülnék), hanem hogy jelenlegi adottságainkkal támogatjuk-e, vállaljuk-e annak megrendezését, ismerve minden előnyét és hátulütőjét (én nem támogatom). Biztosan sokan vannak, akik nem azért nem laknak zöldövezeti villában, mert rosszat akarnak maguknak és a családjuknak, hanem mert tisztában vannak vele, hogy nem tudnák rá előteremteni a pénzt, vagy ha igen, belerokkannának.
Na valahogy így van ez az olimpiával is.
Persze ne legyünk igazságtalanok, az olimpiarendezést sem csak az állami ingatlanmaffiózók támogatják, az olimpiarendezés-pártiak többsége alighanem valóban hisz abban, hogy ez használna Budapestnek.
Tehát jelenleg a kérdés nem az hogy jó hazafiak/lokálpatrióták/szurkolók vagyunk-e, csak annyi, hogy jó-e nekünk, ha olimpiát rendezünk.
2. Ne mossuk egybe a terveket a rendezéssel!
Itt megint hasonló a helyzet, mint a Liget Projektnél. Külön kell választanunk két dolgot.
- Egyrészt, hogy egy terv önmagában jó-e, megfelel-e az adott célnak, választ ad-e a feltett kérdésre.
- Másrészt, hogy szükség van-e a megvalósítására a város szempontjából, jól tettük-e fel a kérdést (egyáltalán fel kellett-e tennünk).
A Finta Sándorék jegyezte olimpiaterv egyáltalán nem rossz, sőt: zöldterület-fejlesztés, rozsdaövezetek bevonása, pusztuló ipari műemlékek újrahasznosítása stb. Csupa szimpatikus húzás. Ha olimpiát kell rendezni, akkor ez egy jó elképzelés a megvalósítására.
Szerencsére egyáltalán nem kell. Ez kicsit olyan ez, mint egy
Igaz épp most tervezzük, hogy okozunk magunknak egy ilyen problémát/lehetőséget sok-sok száz milliárd forintért, aminek a megoldására majd szükség lesz egy tervre.
Tehát jelenleg a kérdés nem az, hogy jó-e a terv, hanem csak annyi, hogy jó-e nekünk, ha olimpiát rendezünk.
3. Ne mossuk egybe a halaszthatatlan infrastruktúrafejlesztéseket a rendezéssel!
Nagyon sokan érvelnek azzal, hogy azért lesz jó az olimpia, mert végre befejezünk egy csomó régóta csúszó fejlesztést. Ilyen lehet az új híd Csepelre, a tömegközlekedés fejlesztése, Ferihegy közúti és kötöttpályás kapcsolata, új parkok kialakítása, a Népliget helyrehozása stb.
Azt a konferencia összes résztvevője – Fürjes Balázs kormánybiztostól Tarlós István főpolgármesterig – elismerte, hogy ezeket a fontos beruházásokat az olimpiától függetlenül is meg kellene csinálni. Sőt Demján Sándor azt is hangsúlyozta, hogy ha elbukjuk a pályázatot, ezeket a beruházásokat akkor is be kell fejezni. Sőt
különben nagyon lemaradunk a fejlesztésekkel.
Tehát ezeket a beruházásokat érvként felhozni az olimpia mellett nem igazán lehet. Igaz, több felszólaló szerint épp azért kell az olimpia, hogy legyen egy külső kényszerítőerő, hogy meg is valósítsuk a vállalásokat – vagyis az évek óta húzódó tartozásokat.
Ez azért elég furcsa kishitűségnek tűnik nekem, vagy nyílt elismerése annak, hogy a kormányzat/önkormányzat kitáncol egy fejlesztés mögül, hacsak nemzetközi kényszerítőerő nem tartja vissza ettől.
Az olimpia költségvetése mindenesetre nem tartalmazza az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyeket olimpia nélkül is el kellene végezni. Vagyis a kérdés nem az, hogy kell-e új gyorsforgalmi Ferihegyre vagy gyorsvillamos Csepelre, hanem csak annyi, hogy jó-e nekünk, ha olimpiát rendezünk?
Na akkor most, hogy a tisztáztuk a kérdést, próbáljuk meg megválaszolni.
Mitől lehet jó nekünk egy olimpia?
- Anyagilag,
- az imázsépítés miatt,
- a fejlesztések miatt,
- az élmény miatt.
a) Jól járnánk anyagilag? Nem
Az olimpiák ellen népszerű érv, hogy az újkori nyári és téli olimpiák történetében mindössze egyetlen egy volt nyereséges (Los Angeles) és kettő olyan, amelyik inkább pozitívan jött ki a buliból (Salt Lake City, Barcelona).
Ez az érvelés azonban már nem igazán állja meg a helyét, amióta Agenda 2020 néven új előírásokat vezetett be a NOB. Ezek sokkal kevesebbet követelnek ugyanis meg a rendező országoktól, mint korábban. Tarlós István beszédében úgy fogalmazott, hogy az Agenda 2020 előtti feltételekkel nem is támogatta volna a pályázatot. Szóval a korábbi veszteségekkel példálózni most nem igazán korrekt.
Ugyanakkor a nyereségtől függetlenül is igaz, hogy
Még a nyereséges Los Angeles-i is. Kizárt dolog, hogy a történelemben először az a város mutatna példát takarékosságból a világnak, ahol az elmúlt években gyakorlatilag az összes nagy állami beruházás – Várkert Bazártól a vizes vb-ig – többe került végül, mint amivel eredetileg számoltak.
Főleg úgy hogy a pályázati anyagunk már a rajtkőnél is veszteséges: papíron ugyan kevesebb a költség, mint a bevétel, de ezt csak úgy sikerült kibűvészkedni, hogy a pályázat nem számol a biztonsági költségekkel. Ha hozzácsapnánk azt az összeget, amit mondjuk Athén költött erre, máris veszteséges lenne az olimpia.
b) Erősödne a Budapest-imázs? Talán
A konferencián is elhangzott többektől az érv, hogy lehet, hogy veszteséges anyagilag, de olyan hosszú távú hatásai lehetnek, amelyeket nehéz pénzben kifejezni.
Például, ha sikerül megerősíteni egy város arculatát, akkor az fellendítheti a turizmust és ezzel felpörgetheti a város gazdaságát. A szép példa erre Barcelona.
A katalán város elég speciális (és az olimpiák történetében egyedülálló) sikertörténete mellett azonban rengeteget ronthatunk is a megítélésünkön. Elég ha csak Rióra, Szocsira vagy Athénra gondolunk.
Itt a város egyszerűen kiemelt figyelmet kap, a tudósítók pedig egyszerűen arról számolnak be, amit látnak.
Az, hogy Athénban pocsék helyzetben van a gazdaság, vagy Rióban irtózatos a korrupció, az olimpiai felkészülés előtt a világon senkit nem érdekelt, legfeljebb a gazdasági rovatokban ért meg egy rövidhírt. Mint napfényes turisztikai úti célok éltek az emberek fejében. Onnantól kezdve, hogy megkezdték az olimpiai felkészülést, minden hozzájuk kapcsolód hír a címoldalra került. Ezt a dicsőséget senki nem irigyli tőlük.
Ma egy átlag turista fejében Budapest egy kedves és gyönyörű történelmi város, ahol jókat lehet bulizni. Ha a felkészüléssel ránk szegeződik a figyelem, akkor mit írnak majd rólunk? Még többen felfedezik a város szépségeit, vagy hirtelen nemzetközi figyelmet kapnak a negatív „belső ügyeink”? Nehéz lenne megjósolni, maradjunk abban, hogy kétesélyes.
Főleg, hogy a rendezés visszhangjával még el sem játszottunk gondolatban.
c) Jól járnák a fejlesztésekkel? Nem valószínű
Osszuk kétfelé azokat a fejlesztéseket, amik egy sikeres olimpiai pályázat esetén megvalósulnának:
- Amit csak az olimpia miatt kell megépítenünk, azokat nehéz az olimpia javára írnunk. Gyakorlatilag ugyanolyan problémával találjuk magunkat szemben, mint a rendszerváltás után: hirtelen ránk szakadnak ingatlanok, amelyek újrahasznosításával nem nagyon tudunk mit kezdeni.
- Amit az olimpiai nélkül is meg kell építeni, ahhoz meg ugye minek az olimpia (lásd fenn).
Érdemes pár szót ejteni a már említett katalizátorhatásról is: a konferencia több felszólalója szerint vannak beruházások, amiknek ugyen olimpiától függetlenül is meg kellene épülniük, de megépülni csak az olimpia kényszerítőhatására fognak.
Fogadjuk el. A nagy kérdés, hogy megéri-e ilyen áron megkapnunk ezeket a fejlesztéseket. Ha optimistán azzal számolunk, hogy annyi bevételünk lesz, amennyit az előkészítő anyag tervez, és a betervezett költségnek csak annyiszorosával szárnyaljuk túl a költségeket, mint mondjuk London, akkor is közel 1000 milliárd forintba kerülne, hogy előbbre hozzunk pár fejlesztést.
d) Megéri a buli? Nem
A mai egy városfejlesztéssel foglalkozó konferencia volt, ez pedig egy városfejlesztéssel foglalkozó blog, de azért mégse menjünk el szó nélkül amellett, ami az olimpiai lényege. Egy olyan esemény, amit élveznek az emberek.
Volt aki ezzel érvelt mellette, hogy azt az élményt nem lehet megfizetni. Hát, szerintem is csak nehezen. Ha azt vesszük, hogy eddig 40 milliárd forint közpénz ment el stadionépítésre, akkor az 1-2 ezer milliárd kicsit rosszul hangzik egy pár napos eseményre – ha amúgy mint láthattuk, más érvek nem nagyon szólnak mellette.
Ahogy a közönségből egy felszólaló felhívta a figyelmet, Barcelona fellendülését nem az olimpia hozta el, az csak megkoronázta azt. Több sikeres nagyváros azért rendezett olimpiát, hogy megünnepelje a fejlődést. Ahogy fogalmazott, mi most előre bulizunk egy nagyot, és nem nagyon tudjuk, utána honnan lesz itt fellendülés. Fürjes Balázs kormánybiztos szerint viszont épphogy fejlődik Budapest, pont itt az ideje megkoronázni ezt. Hogy kinek van igaza, az majd kiderül.
Már csak az lenne a jó – ahogy egy másik felszólaló nyilatkozott a közönség soraiból –, ha tényleg elindulna egy társadalmi párbeszéd az egészről, hogy azután minden magyar és minden budapesti magáénak érezze. Jelenleg ugyanis csak egy kormányzati ötletnek tűnik az egész valahonnan fentről, ahol a többi nagyberuházás ötlete is ki szokott pattanni.
A jelenlegi konferencia, ahol csupa fejlesztésben érdekelt személy, állami és önkormányzati ember mellett néhány mondat erejéig egy bloggert is megszólaltattak, tök jó kezdeményezés volt, ezúton is kösz a meghívást, de ez még nagyon-nagyon messze van még a társadalmi párbeszédtől.
Reméljük annak is eljön az ideje. Arra mindenesetre jó volt, hogy elkezdtem alaposabban foglalkozni a témával, ígérem a későbbiekben is visszatérek még rá - például a kifejezetten izgalmas tervek elemzésével. Tartsatok velem akkor is!
Érdekel Budapest jövője? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!
Rovataink a Facebookon