Lebontják a Palotanegyed egyik legöregebb házát

Három épület tűnik el egy rövidke utcából, értékes és értéktelen egyaránt

2016.07.13. 14:38

A VIII. kerület Palotanegyed városrészét egyre inkább úgy ismerjük, mint ami Budapest belső városrészei közül a lehető legkulturáltabb módon veszi ki magát a város fejlődéséből, változásaiból. Nagyrészt elkerülték a bontások és botrányok (amelyekről pl. a zsidónegyed elhíresült), és emellett megújulóban vannak utcái és épületei is. A dzsentrifikáció természetesen itt is érvényesül, de jórészt pozitív értelemben, mivel a beköltözők egy jó része is nyitott arra, hogy élő lakóhelyként tekintsen erre a negyedre. Tény, hogy a kerületvezetés is sokat tesz a Palotanegyed fejlődéséért (a kerület más részeihez képest talán túl sokat is).

Most a Palotanegyed egy olyan utcájáról lesz szó, aminek nagy része már szintén megújult: díszburkolat, fasor, felújított homlokzatok, széles járdák. Egy másik része viszont várhatóan átalakulás előtt van, ami radikálisan változtathatja meg az utca képét. Egy-két éven belül ugyanis három egymáshoz viszonylag közel levő épület tűnhet el, és válthatják fel őket új építésű, egyelőre ismeretlen kinézetű lakóházak.

A három bontandó ház: az egykori Super8 (1.), a Vasas Művészegyüttes székháza (2.), valamint a Bródy és a Kőfaragó utcát összekötő épület (3.). Jól látszik, hogy mennyivel kisebb a léptékük a környék többi, szintén legfeljebb 100 éves házához képest. A kép közepén levő minden oldalról zárt gangos udvar (4.) pl. a Somogyi Béla utca 17. számú házhoz tartozik – ami egyszerűen csak azért alakult így, mert 2-300 évvel ezelőtt így sikerült felosztani a telkeket.
A három bontandó ház: az egykori Super8 (1.), a Vasas Művészegyüttes székháza (2.), valamint a Bródy és a Kőfaragó utcát összekötő épület (3.). Jól látszik, hogy mennyivel kisebb a léptékük a környék többi, szintén legfeljebb 100 éves házához képest. A kép közepén levő minden oldalról zárt gangos udvar (4.) pl. a Somogyi Béla utca 17. számú házhoz tartozik – ami egyszerűen csak azért alakult így, mert 2-300 évvel ezelőtt így sikerült felosztani a telkeket.
Fotó: Google Maps

Amelyikért tényleg kár lenne

Kőfaragó utca 8.

Kezdjük azzal, amelyik talán a legismertebb a három közül. Ez a Kőfaragó utca 8., az utóbbi években Super8 néven volt ismert. Működött itt romkocsma, táncpróbaterem, voltak kiállítások és mindenféle más rendezvények, de igazán nem működött a hely, voltak konfliktusok a környékbeliekkel, és sem közösségi, sem üzleti értelemben nem lett sikeres. Arra viszont jó volt, hogy nyilvános térként az ember bejuthatott ennek a nagyon furcsa alakú teleknek a belső udvarára, amely két hatalmas fájával, a közel 200 éves, szabálytalan szögekkel rendelkező ganggal egy kis játékosságot adott az utca házak diktálta rendjével szemben.

Maga az épület nincs jó állapotban: régóta hiányzik a vakolat, és ki tudja, mikor újították fel utoljára. Éppen a vakolat hiánya árulkodik legjobban a koráról: a mészkő-tégla vegyes falazat inkább a XIX. század közepéig volt divatban (utána már csak az alapozáskor használtak ilyet).

És íme a belső udvar:

Az archívumok szerint 1840 körül épült, ezzel az utca - és a Rókus Kórház után az egész Palotanegyed -  legrégebbi házáról van szó. Ehhez képest semmilyen szintű építészeti védelem nincs rajta - amelyből egyenesen következett, hogy simán megkapta a bontási engedélyt. Az épület tehát bármikor eltűnhet, és mivel épp most váltott tulajdonost, a folyamatok várhatóan hamarosan felgyorsulnak. Nagy kár érte...

Ami még őriz értékeket

Kőfaragó utca 12.

A második áldozat viszonylag friss fejlemény. A Vasas Művészegyüttes székházáról van szó, a 12. szám alatt. Bár nem az utca legszebb háza, a kiszűrődő népzene, az itt próbáló és fellépő kórus, zenekar és tánckarok nagyon sokat tettek hozzá a környék életéhez és hangulatához. Most kiderült, hogy a szakszervezet eladta alóluk az épületet. Mivel az egyik indok az volt, hogy gazdaságosan nem felújítható, kevés esély van arra, hogy az új tulajdonos nem a dózerrel kezdi. 

Kívülről nem túl érdekes, legfeljebb a kórus és a tánccsoport kiszűrődő hangjai színesítették az épületet
Kívülről nem túl érdekes, legfeljebb a kórus és a tánccsoport kiszűrődő hangjai színesítették az épületet
Fotó: Erdős Zoltán / Városi Metamorfózisok

De mit is rejt ez az épület valójában? Kívülről viszonylag egyszerű stílusú, engem már csak funkciója okán is a (szintén lebontott) Kultiplexre emlékeztet. Ha viszont bemegyünk az épületbe, megcsap minket a 60-as évek hangulata.

Továbbmenve a belső udvarba pedig az éles szeműek egyből kiszúrhatják, hogy bizony azok a gerébtokos ablakok minimum 150 évesek és minden bizonnyal annak a háznak a maradványa, amit  a levéltári adatok szerint 1860-ban Schwab György építtetett a telekre.

Itt válik tehát egyértelművé, hogy ez a ház folyamatos átalakítások eredménye, és még ma is őriz valamit a környék régmúltjából, amikor még Steinmetz-gasse néven emlegették az utcát.

De mikor történhetett az átépítés? Háborús találatot kapott a ház? A Fortepan gyűjtemény egy 1948-ból származó fotóján ha elmosódottan is, de még látható ez a homlokzat: a környéken ritkaságnak számító timpanonos kis városi kúria köszön vissza a képről. E szerint tehát az átalakítás az 50-es, 60-as években történhetett.

Amit nem sokan fognak sajnálni

Kőfaragó utca 13., Bródy Sándor utca 44. 

Erre rögtön két utcában is felkaphatjuk majd a fejünket: a Kőfaragó utca 13. ugyanis a másik oldalon Bródy Sándor utca 44. névre is hallgat, és az a fajta épület, ami valószínűleg legtöbbünk mentális térképén nincs rajta: jelentéktelen és funkció nélküli, legfeljebb azért értékelhetjük, mert délben is beengedi a napfényt a Kőfaragó utcába.

Elvileg, és a belmagasságból is erre következtethetünk, ez egy századfordulós épület, de túl sok minden nem emlékeztet eredeti formájára.

A Bródy Sándor utcai oldalról viszont fennmaradt egy fotó: e szerint Ecker Károly Az öreg kéményseprőhöz címzett vendéglője állt itt - szinte biztos, hogy ugyanebben az épületben, mivel az ablakkiosztás és az épületmagasság is megegyezik a maival. A homlokzatot valószínűleg a háború után leegyszerűsítették. Az utóbbi évtizedben a házikó a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában állt, tőlük bérelte egy könyvesbolt, innen a Könyv Klub felirat, majd az is megszűnt és üresen pusztult az épület.

A Bródy Sándor utcai homlokzat egy korabeli képeslapon: Ecker Károly vendéglője az Öreg kéményseprőhöz. Nagyobb felbontásért és a képeslap másik oldaláért kattints a képre!
A Bródy Sándor utcai homlokzat egy korabeli képeslapon: Ecker Károly vendéglője az Öreg kéményseprőhöz. Nagyobb felbontásért és a képeslap másik oldaláért kattints a képre!

Ezt a házacskát sokan nem fogjuk sajnálni, hiszen történeti értéke nincs, és kevesen kötődnek hozzá. Nekem volt szerencsém járni mindkét szárnyában. Szegény elég lepusztult, építési ideje szinte meghatározhatatlan.

Egyetlen hangulatos eleme a Kőfaragó utca felőli rész üveggel fedett kapubejárója. Ez adja az ötletet ahhoz, hogy átjáróházként is ki lehetne alakítani az új beépítést, hiszen a környék szabálytalan utcaszerkezete igényli az ilyen rövidítéseket. Erre azonban valószínűleg nem fog sor kerülni: az ide tervezett 31 lakásos épület földszintjén egy galéria és más kiszolgáló helyiségek lesznek. 

Az is felmerülhet bennünk, hogy ha nem értékesíti a minisztérium a telket, ideális helyszín lett volna ez egy zsebparknak: egy átjáró a két utca között sok zölddel. Párizsban például rengeteg ilyen van.

Az önkormányzat honlapja szerint július 11-étől kapott közterület-foglalási engedélyt az építkezés megkezdéséhez a tulajdonos: a Kőfaragó utcai oldalt már körbekordonozták.  A tervek szerint jövőre készülhet el az új épület.

A szerző a Városi Metamorfózisok bloggere. 

Érdekel a régi pesti házak sorsa? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!