Siralmas állapotban az ország egyik legfontosabb mauzóleuma

2016.08.16. 09:41
36 hozzászólás

Csövesek elhagyott kacatjai, bandázó kamaszok szétdobált palackjai, részben eltüntetett, kezdetleges graffitik,  fémgyűjtők dézsmálásának jelei és egy ki tudja mikor ottfelejtett, eső áztatta Móricka humorlap az egyik lépcsőfokon. A keleti motívumokkal gazdagított, egykor pazar szecessziós épületen súlyos stigmákat ejtett a kommunizmus rombolása, amit a rendszerváltást követő tehetetlenség csupán néhány sebtapasszal tudott orvosolni. 

Budafokon, a Törley-mauzóleumot jártuk be. Kísérőnk egy fiatal pap és egy idős helytörténész volt.

A firenzei bronzkapu mása

A hatvanas évektől huligánok brahiból pusztítottak, illetve amit ócskavasba el lehetett passzolni, azt meg lomizók ellopták. A firenzei székesegyház mögötti Szent János-keresztelőkápolna kapujának a bronzbetétei mintájára álmodta meg a tervező Ray Rezső a mauzóleum kapuját.

"A nyolcvanas években a bronzbetéteket lefeszítették, szétverték. Az ülőpadok az altemplom szellőzését is biztosították, míg a felső üvegablakok az altemplom világítását. Még 1992-ben a Ráday Mihály-féle városvédő egyesülettől szereztünk másfél millió forintot. Megcsináltattuk teljesen, de azóta újra szétverték" – mesélte el keserűen a mauzóleum megóvásáért rengeteget fáradozó helytörténész.

Az épület eredeti állapotáról itt írtunk bővebben.

"Ennek az épületnek a legnagyobb gondja, hogy eleve nagyon ramaty és nem tudunk vele mit kezdeni, nem készült még el a felújítási terv.

Egy darabig nem is engedték, hogy akárcsak az állagmegóvás érdekében is bárki hozzányúljon, ennek köszönhetően került ilyen állapotba.

Ez már egyébként egy javított állapot." - mondta el Sárhegyi Zoltán plébános, aki öt éve szolgál a budafoki római katolikus egyházközösségben. Maga a mauzóleum és a csöppnyi telek, amin fekszik, egyházi tulajdonban áll.

A zömében a hetvenes években eldurvult pusztulás ellenére a kerubokból még egy aránylag elég jól látható. Az egyetlen – nem rongálás vagy szétlopkodás okozta – természetes pusztulás a kupolát sújtotta, mivel szétcsúsztak az évtizedek alatt az elemek és beázott. Persze megfelelő karbantartással ez is megelőzhető lett volna. 

Homokfúvással mindenféle szeméremsértő falfirkát kellett letisztítani.

- avatott be a részletekbe Garbóci László helytörténész. Nála senki sem tud többet a mauzóleum múltjáról, jelenéről. Önkéntesekkel, társadalmi munkában igyekeznek megóvni az épületet, már amennyire a szűkös lehetőségekből futja. Jelenleg pusztán annyit tudnak tenni, hogy a plébános által felkért önkéntes cserkészekkel évente kétszer lenyírják a füvet.

Milyen volt a mauzóleum egykori pompájában?

Szerkezetileg a klasszikus görög mintát követi az épület, melyet (a többek közt a Bajza utcai iskolát is tervező) Ray Rezső jegyez. Két különálló részből áll: maga a mauzóleum, a kupoladobon körbefutó ablakokkal, art deco festésekkel. A szentély része a felső szegélyen színes ólomüvegekkel, amit a délutáni napfény gyönyörűen megvilágított.

A nyaktag a tornyot köti össze az altemplommal, ami Garbóci szerint az eredeti állapotban: elképesztően szépen nézett ki.

Bővebben itt olvashat a témáról.

 

Pillanatnyilag a műemlék teljes körű dokumentációja készül a Forster Gyula örökségvédelmi központnál, ám már jó ideje húzódik az ügy. Legutóbb júniusra ígérték az anyag kiadását. (A Forsterrel kapcsolatos híresztelések alapján egyáltalán nem kizárt, hogy végül nem is ők fejezik be, mert, hogy időközben meg is szűnhet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt alig négy éve felváltó intézet.)

Nem csak restaurálni, használni is kellene

Ami szóba jöhetne: urnatemető (már senkinek sincsenek a földi maradványai a mauzóleumban). Ehhez azonban parkolóhelyet kellene kialakítani harmincöt méteres védősávval, ám a telek önmagában pusztán 30 méter széles. Annak idején Törleyék az egyházra jóval nagyobb telekrészt hagytak. Az államosítás után maradt a jelenlegi 300 a korábbi 1500 négyszögölből.

Az urnatemető helyett egyéb kulturális célú hasznosításra is nyitottak, de a dombtetőn álló épülethez megfelelő parkoló híján kevesen caplatnának fel. Persze az „egyéb kulturális hasznosítást” is ésszerű keretek között képzelnék el. Még a kilencvenes években egy vállalkozó arra tett ajánlatot, hogy

menő diszkót üzemeltetne a mauzóleumban,

amibe kegyeleti okokból azért mégsem mentek bele.

Sárhegyi Zoltán plébános azt is elmondta, hogy az egyház a tulajdonáról ingyen is lemondana, ha az épületet az egykori sírhellyel összeegyeztethető, méltó célra használnák. Nekik helyben nincs anyagi keretük a felújításra, hiszen három másik, szintén műemlék épületet is karban kell tartaniuk. Ráadásul azokat tényleg használják.

A helyi önkormányzat teljes mértékben partner a megoldás fellelésében. A szomszédos, tekintélyes méretű telken maga a Törley-kastély fekszik, ahonnan bőven le lehetne csippenteni egy parkolónyi területet. Igen ám, de a kastélykert nem önkormányzati, hanem állami tulajdonban áll.

A XXII. kerületi polgármester, Karsay Ferenc elmondta, hogy még az elődje megkereste az államot képviselő Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt és cseretelket ajánlottak fel egy megfelelő méretű parkolósáv fejében. Kérésüket azonban elutasították.

Nemzetbiztonsági kutyakennelek?

Nem részletezett nemzetbiztonsági indokra hivatkozva utasították el a területcserét. A Törley-kastélyban immár 60 éve a sugárbiológiai intézet üzemel. Már évek óta téma, hogy az intézet máshová költözik, hiszen a kastély nem kimondottan alkalmas egy modern műszerekkel felszerelt kutatóközpont működtetésére, csak nyilván súlyos összegbe kerülne az áthelyezés.

A sugárbiológián jóval kisebb létszámban dolgoznak, mint fénykorában, amikor a paksi atomerőmű építése előtt folytattak kísérleteket az emberi életet veszélyeztető sugárzásról.

"Valamelyik állami fegyveres szervezet tart fenn néhány kutyakennelt az elvadult kastélykertben, amit bizonyára könnyen át lehetne telepíteni máshová. Gyanítom, hogy valójában 

azért nem megy bele az állam a kastélyhoz tartozó telek méretének a csökkentésébe, mert akkor, mint egészet kedvezőtlenül tudnák értékesíteni

– jegyezte meg Garbóci László helytörténész.

Végül is ez is egy érv. Ellenben az állam, mint a közérdek képviselője talán akkor járna el helyesen mindannyiunk érdekében, ha a Törley-kastélyt, a hozzá tartozó kerttel és a mauzóleummal együtt kezelné, és a régi pompájában visszaállítva találnának értelmes kulturális funkciót ennek a páratlan épületegyüttesnek, mielőtt az végleg az enyészetté válik.

Az idős, aktivista helytörténész nélkül már ennyi sem állna a mauzóleumból. Addig kellene lépni, amíg nem késő.

Akit érdekel a mauzóleum története, és hogy milyen volt fénykorában, itt olvashat róla bővebben. Ha pedig Budapest más pusztuló szépségére is kíváncsi vagy, kövesd az Urbanistát a Facebookon!