Ma élő emberek arcképei is fel vannak festve a Parlament falára

Nem politikusok és nem híres emberek. Egy izgalmas titok nyomába eredtünk

2016.10.21. 08:02
14 hozzászólás

Az Országház épülete elképesztően sok titkot rejt. Az egyik legizgalmasabbról már régóta hallottam ezt-azt, aztán egyszer megnéztem a saját szememmel is, de mivel a kupolaterem mennyezetéről van szó, nem sokat láttam belőle. Végül néhány hete Wachsler Tamás, a Steindl Imre program vezetője, az épület legnagyobb ismerője kiposztolt róla egy közeli képet a Skyon. Erről van szó:

27895301214 9761a8da2b b
Fotó: Wachsler Tamás / flickr.com/eclipse_chaser

Nem kell művészettörténésznek lenni, hogy megállapítsuk, a két portré utólag került oda. Az a szóbeszéd járja, hogy a hetvenes években az épület falfestményeit restauráló csapat valamennyi tagjának, huszonegynéhány személynek az arcképét megörökítették a mennyezeten. Nagyon apró képekről van szó, és elég nagy belmagasságról, szóval nem csoda, hogy évtizedeken keresztül senkinek nem tűntek fel.

A fórumon persze egyből megindult a vita, hogy "barbár beavatkozásról", vagy "jópofa gegről" van-e szó. Én meg úgy gondoltam, a legjobb, ha az illetékest kérdezzük meg.  Na de kik voltak azok?

A háború utáni években – mint ahogy az minden más szakmával megtörtént – a festő és aranyozó cégeket államosították, és létrehoztak egy nagy állami vállalatot. Ez a negyvenes évek végétől számos névváltozáson és átszervezésen esett át, míg végül 1964-ben megalakult az Országos Szakipari Vállalat (Orszak). Az Orszak felelt számos jelentős műemlék-középület rekonstruálásáért, ők dolgoztak az Országházon is.

A háború utáni években csak a legleromlottabb állapotú dekorációk kijavítására volt kapacitás, de a hatvanas évekre eljutottak odáig, hogy túlléphettek a helyi javítgatásokon: hozzáláthattak teljes épületszakaszok megújításához. Az építésvezető Takáts Ferenc volt, amíg 1971-ben nyugdíjba nem ment, onnantól  Szebeni Nándor építészmérnök, díszítőfestő vette át az irányítást. A díszítőfestő és aranyozó szakemberek munkájának irányítása mellett hozzá tartoztak az épületen dolgozó üvegfestők és a mozaikkészítők is.

Ő így emlékszik vissza a képek születésére (leveléhez a fenti képeket csatolta).

"A kupola körüli körfolyosó megújítása 1977 és 1979 között készült el. Az erősen leromlott állapotú és szennyeződött dekoráció hiteles visszafestésén 20-22 szakember vett részt. A háború előtt is dolgozó, kiváló díszítőfestő segédek, a közelmúltban képesítést szerzett, jó rajzkészséggel rendelkező fiatalabb szakmunkások, és néhányan, akik a Képző és Iparművészeti Gimnázium díszítőfestő szakán végeztek és a Képzőművészeti Főiskolára készülve a vállalatnál helyezkedtek el. Közülük ketten – Czeglédi Zoli és Ilosvay Krisztián –, elhatározták, hogy a dekorációban lévő kis üres motívumokba belepingálják a munkán résztvevők arcképét.

Az engedélyt a Műszaki Osztály részéről ellenőrzéssel megbízott kollégától, Tippanucz Lajostól megkapták. A kis portrék így a körfolyosó nagy étterem felé eső mennyezeti mezőiben folyamatosan készülhettek. 

Egy alkalommal a fiúk elkérték a villamosbérletemet. A kérdésemre „Miért van rá szükségük? ” a válsz egyszerű volt: „Csak”, majd mikor elkészültek, megmutatták a művüket. Az egyik mezőben három portré készült, baloldalon Tippanucz Lajosé, középen jómagam a jobb oldalon pedig Szubota Tiboré, az aranyozó munkák csoportvezetőjéé. A következő mezőben Takács Imre, a díszítőfestő munkák csoportvezetője és Semsegi János, a harmadikban (ami a hivatkozott helyen érhető el), Vincze László és Ráncsik János látható.

A munkák befejezése előtt engedélyt kaptam, hogy a körfolyosó Főlépcsőház felőli oldalán lévő két, egyébként az elődök által üresen hagyott címerpajzs egyikébe a vállalat emblémáját, a másikba pedig a munkában közreműködők névsorát belefessük."

A műemlékvédelemért Forster Gyula-díjjal kitüntetett Szebeni Nándornak amúgy komoly gyűjteménye van restaurátorok kézjegyeiről, mert mint elmondta, hozzátartozik a szakmához, hogy a felújításkor feljegyzik valahol a nevüket egy nehezen beazonosítható ponton. Igaz, arcképekkel még ő sem találkozott máshol a pályafutása után.

Az akkori körülmények között alighanem rejtve is maradnak a képek, sőt a parlamenti turizmus fellendülése óta se nagyon tűnt fel senkinek, hogy milyen apró különlegességek vannak a magasban. 

Többet akarsz tudni a budapesti épületek titkairól? Kövesd az az Urbanistát a Facebookon!