Ház volt, parkoló lett. Vagy játszótér, romkocsma

Mázli, hogy tele van foghíjakkal a város. Utolsó mentsvárként, mikor már a harmadik kör után is csak egy majdnem helyet találunk, nyugodtan be lehet hajtani mondjuk a Rumbach Sebestyén utcai parkolóba. A tűzfalak között otthagyhatjuk a kocsit, és örülhetünk, hogy már nincs a helyén semmi. Vagy mégsem?

Így vagy úgy, akarva vagy akaratlanul jó pár értékes, de legalábbis érdekes házat vesztettünk el. A romok után parkoló, építési terület és játszótér is maradt. Most viszont azt néztük meg, hogy mi volt ott korábban. Összeszedtünk pár ismert és ismeretlenebb foghíjat, amiket annyira megszoktunk, mintha mindig ott lettek volna.

Ráday utca 12.

Ma romkocsma, de egykor szálló volt, azelőtt pedig egy 1861-ben engedélyezett földszintes toldaléképület. Számunkra azonban érdekesebb a szálló meséje. Az lesz a legjobb, ha a telek hangulatát egy Ferencvárost bemutató könyv írja le, hatásosabb:

Helyén régen az 1908-ban épült Két Korona Szálló állt, mely onnan kapta a nevét, hogy benne az éjjeli szállás két koronába került. Egyúttal bordélyház is volt, bizonyos emeleteken a szobákhoz hölgyek is tartoztak.

A kupit a Kálvin téri metróberuházás építési területe váltotta fel egy fúróépülettel. A már említett könyv egy elég rémisztő történetet is felidéz az építkezés időszakából, amit még maga a szerző sem tart túl megbízható forrásnak, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy a Ráday utca 12.-nek legendája született, egy igazi rémtörténet csontvázakkal.

Mikor a szállót bontották, állítólag az egyik munkás alatt beszakadt a padló, és a pincében találta magát csontvázak társaságában. A környéken azt beszélték, hogy bizonyára a hotel tulajdonosai tették el láb alól a nem kívánatos vendégeket. A forrás hozzáteszi, hogy a rendőrség nem indított nyomozást az ügyben, de a szóbeszéd mindenképpen hozzátartozik a rombusz alakú telekhez. 

Erkel utca 18.

A Ráday utcától pár lépésre, a ferencvárosi Erkel utcában alig pár hónapja nőtt egy jókora foghíj. Nem nehéz kikutatni, hogy mi volt a helyén, a Google Street View még az 1872-ben épült klasszicista-romantikus épülettel mutatja a környéket. A bontás nagy port kavart, ugyanis nem egy szerkezetig lerohadt házat zúztak be, hanem egy korábban védett klasszicista lakóházat. A telek közeli szembeszomszédja ráadásul egy Ybl-ház, ami 1855-ben épült az Almássy grófi család számára. A későbbiekben hasonlóan gazdag családok lakták, a második világháborúban pedig pontosan 27 találatot kapott.

De most nem az Erkel utca 15. a lényeg, Ybl épülete áll és virul. A 19. századi utcaképbe tökéletesen beleillő 18-as szám helyére egy orosz befektetőkhöz köthető új építésű lakóház kerül. Az eredeti romantikus lakóház még akkor épült, mikor az Erkel utcát Hárompipa utcának hívták. A Budapesti Levéltár adatai szerint a tervezők Incze György és Lukács Ignác voltak, az építési engedélyeket 1872-ben adták ki. A tervezőpáros egyébként elég termékenynek számított, rengeteg pesti épületet jegyeztek a környéken, a Belső-Erzsébetvárostól egészen a Városligetig.

A Erkel utca 18.-ról a védettséget levették, majd a önkormányzat 2014-ben eladta a telket, a bontási engedélyt kiadták, nemsokára pedig egy új ingatlan épül.

Király utca 23.

Szegény Incze György és Lukács Ignác kétszer is szerepel a listánkban. De ahogy az Erkel utca 18., úgy a Király utca 23. sem áll már. A Király utcai épületük hűlt helye viszont sokkal szebb foghíj az átlagnál, játszótér működik a 19. századi lakóház helyén, szép színes, felhős tűzfalakkal.

Az egykori ingatlanra a levéltár adatai alapján 1872-ben adták ki az építési engedélyt, pontosan abban az évben, mikor a IX. kerületire is. A megrendelő Lepora Katalin volt, aki egy Lepora Sándor nevű kereskedő felesége volt, és egy háromemeletes bérházat építtetett. De menjünk vissza egy kicsit az időben. Az UrbFace szépen összeszedte, hogy mi állt Inczéék terve előtt a Király utca és Kazinczy utca sarkán. 1838-ban egy Hild József tervezte klasszicista épület volt itt. Egy rézművesmester rendelte a terveket, majd pár évvel később, 1841-ben eladta egy dohánykereskedőnek, Kunig Józsefnek. Kunig viszont 1870-ben, a dohánymonopólium állami felhasználása után eladta a sarokházat. Leporáék pedig lebontották a korábbit.

A Király utca mióta az eszét tudja – illetve mióta már nem termőföldet kapáltak a környéken –, vigalmi negyednek számított. Az utcában számos kocsma és mulató nyitott, még a nevét is egy fogadóról kapta, úgyhogy nem meglepő, hogy Incze György és Lukács Ignác épületében is kocsma működött. Aztán hamar zenés, táncos dalcsarnok lett belőle, ami azonban nem bírta a versenyt a híres Kék Macska mulatóval a Király utca 15.-ben. Aztán csak kávézó nyílt, később pedig kávézó és bordélyház. A Király utca 23.-at 1957-ben bontották le rossz műszaki állapotra hivatkozva, és a szomszédos telektulajdonos, Wichmann Tamás alakította át játszótérré, amit még 2009-ben újítottak fel. 

Paulay Ede utca 23.

Amikor a Paulay Ede utcát még Kétszerecsen utcának hívták, akkor épült a 23-as szám alatt egy földszintes ház, amit Hild József tervezett 1863-ban. A telek ma üresen áll, és inkább az az érdekes, hogy mi működött a Hild-ház tőszomszédságában. Egy másik Hild-terv valósult meg, a híres Jálics-ház, ahol a környék legismertebb borászata működött. Még VII. Edward is többször meglátogatta a pincerendszert.

A pincészet mellett kimérve is lehetett bort kapni, elvégre a Király utca mindig bulinegyed volt, megérte helyben árulni az alkoholt, nem csak palackozni. Majdnem 12 ezer négyzetméternyi pincerendszer húzódott az ingatlan alatt, ahová a ma foghíjas Paulay Ede utca 23.-ból lovaskocsival lehetett behajtani.

Legutoljára 2013-ban tárgyalt több tervtanács is egy koncepciót, amit Bátki György és Sugár Péter tervezett, az Építészfórumon hosszan elolvasható a terv leírása.

Clark Ádám tér

A legdrágább foghíj. Csak így szokták emlegetni a Lánchíd budai hídfőjének lábánál 26 éve üresen álló negyed körcikk formájú telket. 1990-ben bontották el végleg, azóta felmerült hotel és irodaház ötlete is. Végül Clark Hotel lesz belőle, a milliós négyzetméterár szépen megtérülhet. Már úgy megszoktuk az üres, elkerített foghíjat az Alagútnál, hogy már nehéz elképzelni, hogy valaha Takarékpénztár működött a sarkon, és a szomszédos bérház függőfolyosója nem lát rá a Dunára.

A Lánchíd (1849) és az Alagút (1857) átadása után rajzolódott ki az Lánchíd tér, azaz a mai Clark Ádám tér. A Fő utca és a tér sarkára Ybl Miklós tervezte a neoreneszánsz Budai Takarékpénztárat, az építkezés 1860 augusztusában kezdődött meg. A kétemeletes főhomlokzat a Lánchídra nézett, az alsó szinten bankfiók és kávéház működött, ahová később a Nyugat szerzői is lejártak. Babits Mihály és Móricz Zsigmond hetente ültek össze a szerkesztőséggel a kávéházban. Az épületet a II. világháborúban érte több bombatámadás, 1949-ben a földszintig lebontották. 1990-ig működött a Lánchíd presszó, majd azt is elbontották, azóta áll üresen a telek.

26 éve van napirenden a telek sorsa, de most úgy néz ki, hogy tényleg hotel lesz belőle Bővebben itt írtunk róla.

Rumbach Sebestyén utca 8.

Óriási parkoló, semmi más. A 3800 négyzetméteres telek ma magántulajdonban van, 2002 óta üres. Pedig egy 1873-ban épült ház állt itt, amit az 1600-as évekre visszavezethető Jakabffy-család egyik tagja, Jakabffy Gergely rendelt meg. A kétemeletes lakóházat 1866-ban Barkán Mór tervezte, de még az 1870-es években is több átalakítási tervet engedélyeztetett a család. A galériában látható terveken kívül, itt talál régi képet az épületről, és így fest ma:

Ha tud még érdekes foghíjról, vagy csak elsétál egy mellett, aminek a történetére mindig is kíváncsi volt, írja meg nekünk, vagy kommenteljen!

(A cikkhez a Budapesti Levéltár adatait, a  Szabó-Pap Krisztina szerkesztette  Adalékok a Belső-Ferencváros történetéhez című könyvet, Déry Attila Terézváros – Erzsébetváros VI. – VII. kerület című topográfiáját és Farbaky Péter Budai Takarékpénztárról szóló összefoglalóját használtuk fel. )