Na akkor lássuk, mit alkottak az év belsőépítészei!

A Kreinbacher Birtok enteriőrjével nyert a Biva Inspiration

Kreinbacher Birtok Somló 134337b
2016.12.18. 14:09
3 hozzászólás

Átadták a héten az Év belsőépítésze díjat, ami ugyan nem valami fú de nagy szám, de én örülök neki, mert így legalább írhatok a somlói Kreinbacher birtokról. Nem csak azért szeretem őket, mert a hazai pezsgőforradalomnak – vagy minek – a legfontosabb élharcosai, hanem mert van egy nagyon izgalmas épületük a Somló tövében. Érdekes, hogy Magyarországon az elmúlt években a figyelemreméltó új épületek – a templomok mellett – leginkább a borászatok. Lassan ideje lenne végigjárni és bemutatni őket, ami persze remek alkalom lenne, hogy urbanistás színekben végigkóstoljam a fél országot. Na de majd jövőre, most vissza a díjhoz!

Ugyan pár nap múlva 2017, furcsa módon csak most adták át Az év belsőépítésze - 2015 díjat, amit a Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti Tagozata és Laki Péter alapított. A címet idén 17 pályázó közül választották ki (de ennél azért persze jóval több remek alkotás született idehaza, ha csak vendéglátást nézzük, már akkor is). A Biva Inspiration belsőépítészei, vagyis Lőrincz Szilvia és Mikics András két projekttel érdemelték ki az elismerést: egyrészt a somlói birtok vendégtereivel (volt mit dolgozni, hiszen itt nem csak étterem, hanem szálloda is üzemel), másrészt a budapesti Tasting Salon kialakításával. Ez utóbbi Budapesten van, és kevésbé flancos elnevezéssel tulajdonképpen egy poharazó.

A belső terek elsőre talán ridegnek tűnhetnek, helyenként olyanok, mintha egy repülőtér luxusvárójában készültek volna a felvételek. Ugyanakkor ne feledkezzünk el róla, hogy mindkettő speciális tér. A budapesti kóstolóterem és a hozzá kapcsoló irodákban a cél nem egy kocsma kialakítása volt, hanem egy olyan közegé, amelyben jól esik lenni, de semmi nem tereli el a figyelmünket a munkáról vagy a kóstolásról. Pláne, ha az a munkánk, hogy kóstolunk. 

A borászatnál pedig nem feledkezhetünk el arról, hogy egy üzemi területről van szó. Örök dilemma ez a pincészeteknél, hogy őszintén, a termelés helyén alakítsák-e ki a borhotelt, az éttermet és a kóstoltatást, vagy válasszák külön a termelést a vendéglátástól. (A klasszikus példa az előbbire Villányban a Bock, az utóbbira a Gere.) Biztos vannak, akik fejében még ma is valami idilli és rusztikus kézműves mesterségként él a borászat, de az a helyzet, hogy a legrangosabb borok és pezsgők esetében is a legközönségesebb üzemekről beszélünk. 

A Kreinbacher Birtokon elég ügyesen simogatták bele a tájba az üzemet, és illesztették hozzá a hotelt, de azért mégis csak egy termelési helyszínről van szó. Ezt a belsőépítészeti kialakításnál is figyelembe kellett venni. Talán ezért is van, hogy nekem teljesen belefér a közösségi terekben egy kis merevség, főleg, hogy azért ott is nagyon ügyesen oldják azt egy-egy aprósággal. Mondjuk az asztalfőkre helyezett eltérő széktípusokkal. Egyedül a levegőbe nyúló kóstolóterem lehetne kuckósabb. Főleg ha már a nagy ablaka nem a Somlóra néz.

A hotelszobák berendezése viszont telitalálat. A látszóbeton mennyezetek nagyon menők, de tipikusan olyan húzások, amik nagyon megosztják az embereket. Itt viszont tényleg szó sincs ridegségről, annyira ügyesen ellensúlyozzák azt a faburkolatokkal és a szövetekkel, hogy alighanem a legkonzervatívabb ízlésű vendégnek is bejön. Külön piros pontot érdemel minden szellemes apróság: a régi telefon (vajon tényleg ez a szobaszerviz hívója, vagy csak dísz?), az ablakszerű tükör, a pléhvödörszemetes és megannyi más részlet.  Érdemes végigkattintgatni a galériát !

Még több klassz enteriőrre vagy kíváncsi? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!