Százhúsz éve a Monarchia legmodernebb börtöne volt

Bejártuk a legendás Gyűjtő épületét

DSC 8800
2016.12.29. 21:59 Módosítva: 2016-12-29 22:56:38
4 hozzászólás

Egy kosztümös Sherlock Holmes-epizódot vagy egy Hasfelmetsző Jackről szóló film valamelyik börtönös jelenetét is simán leforgathatnának a Gyűjtőfogházban, legalábbis a felújítás előtti bal csillagban. Ugyanis nagyjából abban a korban épült. A jobb csillag viszont meglepően korszerű: az első pillanatban olyan, mintha egy új építésű társasházba léptünk volna, csak sokkal nagyobb a rend és a tisztaság.

Bejártuk az idén százhúsz éves Budapesti Fegyház és Börtön, közismert nevén a Gyűjtő épületét. Lássuk, milyen is volt az épület új korában, milyen most, és mik is azok az emlegetett csillagok.

Bár börtönök mindig is voltak (gondoljunk csak a várbörtönökre, vagy akár a budai városháza alatt húzódó tömlöcökre), az igazán profi, ilyen célú épületek csak az 1800-as években kezdtek elterjedni. Ekkoriban kezdett valódi büntetési formává válni a szabadságvesztés. Magyarországon a század végére vált égetően szükségessé egy új létesítmény építése, úgyhogy versenytárgyalást írtak ki a Királyi Országos Gyűjtőfogház tervezésére. Ezt aztán egy többé-kevésbé bennfentes tervező, Wagner Gyula, a Magyar Királyi Igazságügyi Minisztérium megbízottja kapta meg.

Korabeli légi fotó az épületről. Jól látszik a két csillag, ahol az elítélteket tartják, és a hasonló alakú, kúriaszerű bejárati tömb. A telket tökéletesen használta ki Wagner, a szomszédos területek még mind beépítetlenek
Korabeli légi fotó az épületről. Jól látszik a két csillag, ahol az elítélteket tartják, és a hasonló alakú, kúriaszerű bejárati tömb. A telket tökéletesen használta ki Wagner, a szomszédos területek még mind beépítetlenek
Fotó: BVOP

Wagner fő profilja a börtönépítés volt, amit időnként bírósági és törvényszéki épületekkel tett változatosabbá. Meg persze részt vett a Kossuth Lajos utcai Wagner-ház megalkotásában is négy másik Wagnerrel együtt (merthogy igazi építészfamília sarja volt), ebben a belvárosi épületben működik ma a Paloma. Na de mi most nem a belvárosba kirándulunk, hanem Kőbányára. Ugyanis ott jelölték ki az új állami fogház helyét, az Újköztemető mellett, Keresztúridűlőn.

Az 1896-ra elkészült épület igazán impozáns volt. Wagner nemcsak a profi börtönök, fegyházak és toloncházak kialakításának volt a mestere, hanem a városképbe illesztésüknek is. Igaz, ez akkoriban nem volt túl nagy kihívás errefelé, hiszen ez teljesen a város széle volt.

Ám ezzel együtt is kifejezetten mutatósra sikerült a ház. Ha valaki nem tudja, mi ez, simán nézheti egy kis kúriának, szépen gondozott előkerttel, legalábbis a főbejárata felől. Még mutatósabb lehetett akkor, amikor még megvolt a kis temploma tornya, ahogy az a régi metszeteken és fotókon látszik. Átadáskor amúgy igazán ökumenikus volt a létesítmény: volt benne az 500 ülőhelyes római katolikus templom mellett egy református és evangélikus imaterem úrvacsoraasztallal, harmóniummal, meg egy izraelita imaterem tóraszekrénnyel.

A börtön az egykori templommal az Újhegyi út felől
A börtön az egykori templommal az Újhegyi út felől
Fotó: BVOP

A kiskastély kinézetű főépület, amelyben a fogadó- és tanácstermek, irodák, valamint a már emelgetett imaterek voltak, persze csak a felvezetés a tulajdonképpeni fogházhoz, a két csillaghoz.

Nevét onnan kapta a két teljesen azonos felépítésű épületrész, hogy mindkettő három egyforma hosszúságú épületszárnyból áll, melyek 120°-os szöget zárnak be egymással. Ezek középen egy minden szintet átfogó, kör alakú teremhez csatlakoznak. Egy ilyen csillagnak az a nagy előnye, hogy a központi térből az őrök szemmel tudják tartani mindhárom épületszárnyat, akár több szinten is. Hasonló elv miatt építették korábban kör alakúra a balassagyarmati börtönt, illetve keresztformára a szegedi Csillagot (ez utóbbi amúgy szintén Wagner Gyula munkája).

A királyi főherceg poénja a börtönben

A Gyűjtőnek rengeteg lakója volt, többnyire persze köztörvényes bűnözők, ám mellettük politikai foglyok is előfordultak. (Sőt, 1944-ben itt helyezték el a magyar légtérben lelőtt és fogságba esett angol és amerikai pilótákat is, majd a német megszállás után a deportálásra váró zsidókat is). A politikai foglyok az épp aktuális rendszertől függően lehettek kommunisták, arisztokraták, forradalmárok, papok, vagy épp egyszerűen galerik, illetve amatőr zenekarok tagjai is. A legrangosabb vendég alighanem Habsburg József királyi herceg lehetett, akit a Tanácsköztársaság idején hurcoltak be a vörösök. A Gyűjtő 120 éve című kiadványban így írnak róla:

„A fiatalember – akinek zárkáját »Habsburg József elvtárs« felirattal látták el –, szerénysége és közvetlensége miatt sokak szemében rokonszenvessé vált. Ébredés után, mindenfajta arisztokrata allűrt mellőzve, 'őfensége felgyűrt kabátgallérban, az ajtófélfához támaszkodva bámult a fogházfolyosó aszfaltjára fogházának első tavaszi reggelén'. Különleges bánásmódot nem igényelt, a bolhák és egyéb vérszívók őt is ugyanúgy sújtották. »Bolhákat tartok, ha már udvart nem tarthatok!«– emlékezett vissza a szavaira Juhos János hírlapíró." 

Ezek voltak a létesítmény legfőbb elemei, melyekhez természetesen további épületek tartoztak a személyzeti lakásoktól a munkatermeken át a gépházakig. Ez utóbbiak igen figyelemreméltók. Az építész nemcsak a nyugat-európai, de az amerikai börtönöket is tanulmányozta a tervezés előtt, így valóban a legmodernebb technikával szerelték fel. Saját dinamók termelték a villanyvilágításhoz szükséges áramot, sőt teherfelvonók is voltak benne – igaz, ezek kezdetben kézi erővel működtek.

Egyedülálló volt viszont a fűtése, ami Wagner Gyula saját újítása volt: a falban futó meleg vizes csövek melegítették a cellákat és a termeket, így nem lehetett azokat megrongálni vagy leszerelni.

Az elítéltek kezdetben „vaspályán” érkeztek a Gyűjtőbe, de még a negyvenes években is előfordult, hogy megbilincselt embereket szállítottak a villamoson. A villamosjegyét a kísérő váltotta, akinek utólag kellett elszámolni azzal.

És hogy milyen ma a Gyűjtő?

A főépület bármilyen közintézmény lehetne Magyarországon, már ha leszámítjuk a biztonsági elemeket, meg azt, hogy mennyire szépen rendben van tartva a bejárat előtti kis park. Persze azért itt is vannak érdekes részek. Például a könyvtár- és klubszoba, ahol az elítéltek alkotásai vannak kiállítva. Voltak, akik közvetlenül a falra festették Matisse- és Dalí-másolataikat.

Az igazi izgalmak azonban a csillagokban kezdődnek. Először a baloldaliba mentünk be, ami nekem, aki soha nem jártam még ilyen helyen, elsőre elég ijesztő volt. Nem sokat változott a megépítése után készült fotókhoz képest, csak alighanem rosszabb állapotban van: rajta hagyta a nyomát minden elmúlt korszak.

A falakon törött csempékből kirakott mozaikok, melyeket a legendák szerint azért csináltattak egy időben az elítéltekkel, hogy lekössék őket. Itt-ott drótok, elektromos dobozok, néhol hiányzó üvegtáblák. A gangos folyosókon még az eredetileg odarakott, százhúsz éves deszkákon járnak mind a mai napig. Persze itt is ragyogó rend van, és látszik, hogy a szűkös anyagi lehetőségekhez képest kihozzák belőle a maximumot, de az is, hogy sokáig nem lehet fenntartani ezt az állapotot.

Aztán átmentünk a jobb csillagba, és leesett az állunk. Csak a lépcsőház korlátjáról ismertünk rá, hogy az előző épületszárny tükörképében járunk. Tökéletes állapotban minden, olyan tipp-topp, mint egy frissen átadott ház. Való igaz, nem rég készült el a felújítás, de eddig nem tudtam elképzelni olyan intézményt, amit közel két év alatt ne laknának le rettenetesen a használói. Nem gondoltam, hogy egy börtönben találom meg az első ellenpéldát.

Egész pontosan a Hosszúidős Speciális Részlegnek is helyt adó új részben, amely a jobb csillag 2015-ben felújított egyik szárnya. Ezt leválasztották a központi őrhelyről, hiszen ma már más technikával őrködnek, mint százhúsz éve, vagyis nem kellett ragaszkodni a régi rendszerhez. A munkába negyven elítéltet is bevontak.

A csillag másik két szárnyát 2005-re hozták rendbe az úgy nevezett körszállításra. Ide átmenetileg kerülnek csak a fogvatartottak, amikor a „büntetés-végrehajtáson belül mozognak” – mondjuk egy vidéki börtönből egy fővárosi bíróságra hozzák őket. Hetente akár 1500 ember is megfordul itt, de jellemzően nem maradnak sokáig – van, aki csak néhány órát. Amikor ott jártunk, épp üres volt, úgyhogy megnézhettük, mennyiféle cellát különítek el nemek szerint, vagy épp azért, mert az egyik dohányzó, a másik nem. Külön cellába kerülnek azok a fogvatartottak, akiket öngyilkos hajlamaik miatt kell figyelemmel tartani.

Börtönbe a lakóházak alatt

A Gyűjtő azonban korántsem csak a Monarchiában emelt épületekből áll. Az egyik legizgalmasabb tömbje egy panelház, nem messze a régi szárnyaktól. A hangulata olyan, mint egy vállalati üdülőnek, amivel nem is járunk messze a valóságtól. Az eredeti tervek szerint munkásszálló lett volna, és a későbbiekben is csak mint „félig nyitott” fogház szerepelt, ahonnan az elítéltek külső munkahelyekre járnak, esetlegesen hétvégén hazamennek. Azután mire 1989-re elkészült svéd mintára az „első hazai panelbörtön”, már ez is hagyományos büntetés-végrehajtó hely lett.

Tágas szobák vannak benne emeletes ágyakkal, nagyobb közösségi terekkel. Elsőre nem tűnik túl izgalmasnak építészetileg, pedig az. Ugyanis egy közel 800 méter hosszú folyosóval kötötték össze a föld alatt a régi épülettömbbel, ami simán elhalad két sor társasház meg a Maglódi út alatt. Biztos kevesen gondolnák erre autózva, hogy alattuk mondjuk épp elítélteket kísérnek a cellájukba.

Nehéz egy börtön, pláne egy fegyház hangulatától, a fogvatartottaktól meg az életkörülményektől elvonatkoztatni, de ha tisztán csak az építészeti értéket nézem, akkor nagyon jó látni, hogy egy ennyire funkcionalista épület százhúsz évet megélt. Azt meg még inkább, hogy az egyik fele mennyire szépen helyre van rakva: úgy őrizték meg az egykori külsőt és belül a fő szerkezetét, hogy közben a legkorszerűbb belsőt alakították ki. Reméljük, hamarosan jut pénz a másik felére is.

A cikkhez a Budapesti Fegyház és Börtön A Gyűjtő 120 éve című kiadványát használtuk fel.

Érdekel a budapesti épületek története? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!