Hova lett a négyméteres szobor a Szervita térről?

És miért nem a menő holland építész háza épül fel ugyanott?

home1
2017.11.16. 09:54
24 hozzászólás

Ha azt mondom, hogy egy négyméteres szobor eltűnik egy köztérről, az azért elég feltűnő. Valahogy mégsem okozott nagy vihart, hogy ez történt Csiky Tibor és Bohus Zoltán közös krómacél alkotásával a Szervita téren. Ennek alighanem az lehetett az oka, hogy az 1976-os átadása óta a Belvárosi Távbeszélőközpontot díszítette a dombormű, és mindenki annyira megszokta, hogy szinte észre sem vette.

A telefonközpontot most bontják, eltűnt a szobor is, ellenben elkezdték hirdetni a lakásokat a helyén, szóval kíváncsi voltam, mi lett vele, s hova kerül. Meg amúgy is, miért nem az a terv valósul meg a téren, ami korábban bejárta a sajtót?

Ami eltűnik a Szervita térről

A Belvárosi Távbeszélő bontásának nem igazán örülnek az építészek, ugyanis korának igen csak kiemelkedő alkotása volt. A Szervita tér tényleg olyan volt vele, mint egy építészeti múzeum. A megújítása kapcsán szedtem össze, hogy:

"Van egy gyönyörű barokk temploma, három méltán híres szecessziós épülete (ráadásul mindhárom más stílusú, a Lajta-féle Rózsavölgyi háza egészen premodernbe hajlik), egy eredetileg klasszicista, meg egy kora eklektikus lakóháza. Befigyel még a barokk városháza sarka, egy modern iroda- és parkolóház, meg az egykori Belvárosi Telefonközpont acélfüggönye. Ja és középre be van szúrva egy neobarokk Mária-oszlop, a szélére meg pár szellemes kortárs lámpavas – csak hogy teljes legyen a kép."

Nos a két 20. század második felében készült ház most el fog tűnni. Ez főleg a távbeszélő épülete miatt esik rosszul, mely a hetvenes évek későmodernjének kiemelkedő alkotás volt (terveket és korabeli fotókat a Postamúzeum honlapján találtok). Némiképp érthető a helyzet, hiszen jelenlegi formájában nagyon nehezen hasznosítható. Sajnos ez a korszak épületeire jellemző: abszurd módon egy csomószor nehezebben korszerűsíthetők, mint a korábbi épületek. Mindenesetre nagyon rájár mostanában a rúd a modern és posztmodern házakra, hogy a funkciójukat vesztett telefonközpontokról ne is beszéljünk (itt szedtük össze egy keretesben az utóbbiak sorsát).

Ugyanakkor a már idézett Urbanista-posztban úgy nyilatkozott az önkormányzat két éve, hogy az épületet lakóházzá alakítja az új beruházó, de nem bontja le. Hát jelenleg azért nem egészen ezt látjuk, bár hivatalosan ez történik.

Mint megtudtuk, a telefonközpont nem költözik ki teljesen, a pinceszinten, a földszinten, a templom felé eső traktusban és a Városház utcára néző épületrészen megmarad valami az eredeti épületről, de a részleges bontást követően a legtöbb szerkezeti elem új lesz. Így bár átalakításról beszélünk, a valóságban egy teljesen új ház lesz az átalakítás eredménye.

Mi lesz a Belvárosi Távbeszélő helyén?

Az eredeti terveket a menő holland építész Erick van Egeraat jegyezte. Leginkább a Dózsa György úti ING-székház kapcsán lehet ismerős a neve, de alakított át már irodaházzá Andrássy úti palotát is, és az ő tervei alapján épült volna fel az új budapesti városháza is, ha el nem mossa azt az ingatlanválság.

Balra Egeraat, jobbra az Óbuda Építész Studió terve. Az utóbbi valósul meg (via: Criticalhun)
Balra Egeraat, jobbra az Óbuda Építész Studió terve. Az utóbbi valósul meg (via: Criticalhun)
Fotó: emeraldresidence.hu / skyscrapercity.com

Nagygyörgy Tibor, a fejlesztő Biggeorge Property vezérigazgatója azt mondta, hogy nekik nagyon tetszett ez az első terv, de a fővárosi tervtanácsnak nem annyira, akik úgy ítélték meg, hogy az épület túlságosan hivalkodó és uralkodó. Kérték a homlokzatok több részének „kisimítását”, aminek az lett az eredménye, hogy

néhány kör után már mi éreztük úgy, hogy minden poén eltűnt az épületből.

"Bizonyos szempontból egyébként jogosnak éreztük a zsüri kritikáját" – mondja Nagygyörgy Tibor, de ezt a leegyszerűsített változatot már nem akarták megvalósítani, ezért egy teljesen új tervet rendeltek az Óbuda Építész Stúdiótól.

Szerinte ez sokkal jobban sikerült, "ez az építészeti koncepció tiszteletben tartja a templom elsőbbségét, építkezik a múlt örökségére és a két épület közötti üvegfallal azt üzeni, hogy a régi és az új, a múlt és a jövő harmonikusan összekapcsolódik". Véleménye szerint időtállóbb megoldásokat is alkalmaz, mint a többszörösen átszabott Egeraat-ház. Mint elmondta, a tervtanács előtt is osztatlan sikert aratott ez a terv.

Ami engem illet, szerintem azért nem ennyire egyértelmű a helyzet, de az igaz, hogy mindkét épület mellett fel lehet hozni érveket, bár egyik sem tökéletes. Az első házon vannak izgalmas részletek (tetszik a játék az erkélyekkel, és a könnyed üvegburkolat az alsó szinteken, ami kicsit a régi pesti kétszintes boltokat is megidézi), a másik viszont egy egészen tucat társasház, amin az ég világon semmi különös nincs.

Na jó, az üvegfal, ami összeköti a templommal, az valóban szellemes húzás: körüljárható lesz az is, ahogy azt előírták, de közben a térfal is megmarad. A körüljárás amúgy elvárás volt, bár valójában soha nem volt körüljárható a templom korábban (leszámítva azt a rövid időszakot, amikor kibombázták a szomszédját). Korabeli fotókon látható, hogy milyen is volt a tér a századfordulón.

Persze a végleges terv mellett mindenképpen felhozható, hogy nem akarja uralni a környezetét, ahol sok erős alkotás van. Feltehetjük a kérdést, hogy

mi a fontosabb: egy újabb erős alkotás a térre, vagy valami, ami csak úgy elvan a többi mellett, tiszteletben tartva azokat?

Persze én a magam részéről jobban örültem volna az Egeraat-félének (még jobban, ha valami módon megmenthető az eredeti irodaház), de végülis értem a logikát ebben is. Kicsit olyan, mintha a templomhoz tartozó kolostor lenne, amelyik puritánságával nem akarja túlszárnyalni azt. Ha azt veszem, hogy a tér harmonikus beépítése nem sérül, és a szemben levő egykori minisztériumi épület helyére valóban valami eredeti alkotás kerül, akkor elfogadható, hogy ez szerény marad. Nem kell minden háznak Rózsavölgyinek lennie.

Csak aztán a következő új épület ne ehhez próbálon igazodni.

A titokzatos szobrok sorsa

Na de vissza a bevezetőben emlegetett domborműhöz! A Köztérképen olvasható történet szerint az építtettők 1976-ban megkeresték Csiky Tibor grafikus-szobrászt és Bohus Zoltán üvegtervező-szobrászt, hogy versenyeztessék őket. A két művész azonban kicselezte a megbízókat, és egy közös művet adott be, így született meg a rendkívül szellemes nevű Krómacél dombormű

Oké, a köztéri absztrakt művészet nem tartozik a legnépszerűbbek közé, de azért nem árt tudni, hogy egy-egy ilyen szobor komoly értéket képvisel. Nem csak eszmeit, de akár anyagit is, nem véletlenül bukkanak fel rendre ezeknek a művészeknek az alkotásai galériákban, aukciókon.

Ráadásul nem csak ez a homlokzati, jól látható dombormű volt a bontásra ítélt házon, hanem egy másik is. Józsa Bálint és Kovács Ferenc alkotása a földszinti, utcákat összekötő paszázst díszítette. A mészkő kompozíció méretei elég impozánsak, mintegy tíz méter hosszú és három méter magas volt. Vagyishát még mindig ekkora, ugyanis nem semmisült meg!

Józsa Bálint domborműve az egykori átjáróban
Józsa Bálint domborműve az egykori átjáróban
Fotó: Ády / Köztérkép

Bár a bontás megkezdésekor természetesen mindkét alkotás eltűnt, úgy tudjuk, megőrizték azokat, és hamarosan újra láthatók lesznek. A Csiky-Bohus-féle Krómacél dombormű és a Józsa-Kovács páros mészkő alkotása is a fejlesztő Biggeorge Property egy másik projektjének, a Sasad Ligetnek a közparkjába kerül, a XI. kerületi főépítész támogatásával.

A szobrok megkerülésének és újbóli felállításának mindenesetre nagyon örülök. Amint többet tudunk a helyszínről, beszámolunk róla. Addig is kövessétek az Urbanistát a Facebookon!