A két világháború között a leglegleg plázánk volt a Corvin

1926-os megnyitásakor nem jósoltak nagy jövőt a párizsi és londoni mintájú nagyáruháznak, amely végül pár évtizedre mégis világvárosi lendületet vitt a Blaha Lujza térre. „Ahol ilyen szép lábuk van a nőknek, mint Budapesten, ott feltétlenül szükség van egy nagy, nyugat-európai áruházra”– győzködte a későbbi vezérigazgató a befektetőket.

A húszas években több nagyszabású, a magyar iparosok egész seregét foglalkoztató projekt futott a fővárosban. A „nagy metropolisok felhőkarcolóit megközelítő” újlipótvárosi Turul-házat és a józsefvárosi art deco Vasas Székházat is megelőzte a Corvin Áruház, amely neonfelirataival, kápráztató kirakataival és az ország első mozgólépcsőjével Budapest látványossága volt. 

Az ő munkájukat rejti a molinó és a gipszkarton

Reiss Zoltán tervezte az akkor még álló Nemzeti Színház mellett álló, kétmillió aranykoronából felépült áruházat.

A Magyar Iparművészet 1926-ban négy oldalon keresztül sorolta azokat a magyar vállalkozókat és iparosokat, akik téglát, szöget, drótot, üveget és tudást tettek a Corvin születésébe. A hatalmas villanytelepet, saját transzformátort és a fővárosban egyetlen elektromos hőmérőt a Ganz, a világítható reklámtáblákat Bokor és Korein, a legmodernebb kivitelű reklámvilágítási berendezéseket, vagyis a neonokat az Únió, a felvonókat  Freissler Antal készítette például.

1931-ben a liftek mellett megépült Magyarország első mozgólépcsője, melyet a hazai Wertheim F. és Társa cég készített. A hatalmas szenzációt naponta nagyjából négyezer vásárló vette igénybe, különösen az 1935-ös filmhíradóban is megörökített karácsonyi vásárláskor.

Kápráztatóbb kirakat nem volt Budapesten

Az áruházat körbefutó kirakatok „kápráztató villanytengere beragyogja a pesti estét, és a nemes stílusú főhomlokzaton körülfutó villanygirlandok éppúgy hozzá tartoznak a magyar főváros külső képéhez, mint ahogy Párizs nem képzelhető el a Bon Marché nélkül” – írták a lapok. A kirakatokért, a külső-belső dekorációért, a híres plakátokért a Corvin külön műhelye felelt: a reklámba Pólya Tibor csempészett viccet és életet.

Vásárok, filléres napok, magyar hét – a vezérigazgató, Max Lewin gondoskodott „a vevőközönség szeretetteljes érdeklődéséről”. A nagy érdeklődésre való tekintettel sokszor rendőri biztosítással zajlottak a Corvin akciói. Sőt, a vidéki vásárlási szokásokat is megváltoztatta:

Most már nem azt mondja a vidéki ember a pesti rokonnak, hogy majd Szent Istvánkor felmegyek Pestre, hanem: majd ha Corvin-vásár lesz, akkor felmegyek Pestre!”

A Corvinban volt minden, a legolcsóbbtól a legdrágábbig, „minden rendű és rangú igényre meg lehetett találni a kielégítést.” Pompás selymek, olcsó mosószövetek, harisnyák, kesztyűk, zsebkendő, angol kalap, Guerlain parfüm, legolcsóbb citromszappan, szőnyeg, fillérosztály, büfé három szinten, a negyediken az áruház saját szabászata dolgozott. Kívánatra a legcsekélyebb vásárolt holmit is házhoz szállította a Corvin-autó.

Az vagyok! A nagy Levin

„És most már mindent tudnak! Semmit sem tudtunk” – írta Rejtő Jenő. A mi Lewinünkről azonban valóban sokat tudott az akkori Pest. A Verne Gyula és May Károly országában hamar Lewin Miksává lett német születésű legendás vezérigazgató persze fénykorában sem volt soha az a gondozatlan, toprongyos, borostás, elhanyagolt alak, akiről Rejtő írt a Három testőrben. 1926-ban negyvennégy évesen került Budapestre, egy olyan hatalmas vállalatkonszern élére, mely Európa különböző nagyvárosaiban 250 olyan kaliberű áruházat foglalt magában, mint a Corvin. Az volt az elve, hogy olyan árut, amelyet Magyarországon hasonló minőségben gyártanak, külföldről nem szerez be – és ezzel hamar népszerű lett. A legelőkelőbb pesti társaságban forgott, a harmincas években királyi kormány-főtanácsosi címet szerzett, fia egy magyar gyephoki bajnoknőt vett feleségül. A háború végéig ő igazgatta a Corvint.

Borítókép: OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Érdekel Budapest története? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy Instagramon.