István, Vajk
17 °C
22 °C

Nemzeti érdek a génmoratórium

2009.03.06. 10:36

Ha az új agrotechnológia terjesztésében érdekeltekre hallgatunk, a genetikailag módosított (gm) haszonnövények alig több mint tíz éve tartó térhódítása sikertörténet: 2008-ban már világszerte több mint 125 millió hektáron termeltek első generációs, azaz génbevitellel kártevőknek vagy növényvédőszereknek ellenállóvá tett fajtákat, elsősorban kukoricát és szóját, és ez még csak a kezdet. Nemsokára jönnek a második, harmadik, sőt negyedik generációs gm haszonnövények, amelyek jobban ellenálnak a hidegnek és a szárazságnak, több bioüzemanyagot adnak, sőt vitaminokat, gyógyszereket és enzimeket termelnek. A gm fajtákkal - szerintük - egyszerre vehetjük fel a harcot az élelmiszerhiány, a fosszilis energiahordozók kimerülése és a klímaváltozás ellen, olyan univerzális csodafegyverről van szó, amelynek hatása csak a hatvanas évek zöld forradalmához mérhető.

A gm fajtákkal egyszerre vehetjük fel a harcot az élelmiszerhiány, a fosszilis energiahordozók kimerülése és a klímaváltozás ellen

Ehhez képest a már ténylegesen piacon lévő fajták meglepően szerény eredményekkel büszkélkedhetnek: a Monsanto legnépszerűbb gm fajtája, egy herbicidrezisztens szója ellenáll egy olyan totális gyomirtószernek, amely a gyomokat elpusztítja, cserében viszont csak a szintén a Monsanto által gyártott gyomirtószerrel lehet permetezni, így a multi duplán kaszál az üzleten. A magyar moratórium által érintett gm kukoricafajta, a MON810 egy olyan baktériumtoxint termel, amely elpusztítja a kukoricamolyt, viszont az ugyanilyen hatóanyagú permetezőszerből engedélyezett mennyiség több ezerszeresét termeli egységnyi területen - a moratóriumot megalapozó magyar vizsgálat szerint ez a méreg a tarlóban is megmarad, és a kártevőn túl tömegesen pusztítja például a védett lepkefajok lárváit is.

A kockázatok és mellékhatások ezen felül is számosak, és elsősorban abból adódnak, hogy a génátvitel nem csak a laboratóriumban, hanem természetes körülmények között is végbemehet. Azt még a gyártók sem tagadják, hogy a génmódosított és a hagyományos fajták keresztbeporzódhatnak, így ha egy országban köztermesztésbe kerül a génmódosított fajta, a hagyományos és a biotermelőknek költséges vizsgálatokkal kell igazolniuk azt, hogy az ő terményük nem tartalmaz génszennyezést. A növényvédőszerrel szemben való ellenállás génjét a haszonnövény átadhatja a a gyomnövényeknek, így az adott szerrel kipusztíthatatlan gyomflóra alakulhat ki, ami tovább növelheti a gyomirtószer-használatot. A baktériumtoxin génjét pedig a bélflórában élő baktériumok vehetik át, és így maguk is toxintermelővé válhatnak, ami elég ijesztő perspektíva fogyasztóilag.

A legsúlyosabb fenntartások a gm haszonnövények táplálékként való felhasználásával kapcsolatosak. Időről-időre napvilágot látnak olyan kutatási eredmények, amelyek szerint a gm szójával, kukoricával, krumplival etetett kísérleti állatokban emésztőszervi vérzések, vese és májproblémák, szövetelhalás, fokozott immunreakciók és egyéb károsodások tapasztaltók. A most megvétózott gm kukoricáról nemrégiben osztrák kutatók mutatták ki, hogy csökkenti az egerek termékenységét. A leghíresebb ilyen eset egy magyar származású kutató, Pusztai Árpád nevéhez fűződik, aki génmódosított burgonyával etetett patkányokon tapasztalt egészségügyi károsodásokat.

A tudósok egyre hajlamosabbak a kutatási eredményeiket a megbízók elvárásaihoz alakítani

Pusztai az ilyen és ehhez hasonló kutatási témákkal foglalkozó tudóstársainak tízezreihez hasonlóan elvileg abban lett volna érdekelt, hogy a génmanipulált burgonya sikeres legyen, de miután ezzel ellentétes eredményre jutott, publikálni próbálta azt. Rosszul tette: munkáltatója kétségbe vonta az eredményeit és rövid úton megszabadult a korábban elismert tudóstól. Pusztai azóta könyvet írt a genetikailag módosított élemiszerek biztonságáról, és a tudományra nehezedő gazdasági nyomásról értekezve azt állapította meg, hogy - különösen az élelmiszeripari és gyógyszeripari területeken - a tudósok egyre hajlamosabbak a kutatási eredményeiket a megbízók elvárásaihoz alakítani.

És ezzel el is jutottunk a hatásvizsgálatok kérdéséhez. Magától értetődő elvárásnak tűnik, hogy egy-egy gm fajta bevezetését környezeti és táplálkozástani hatásvizsgálatoknak kellene megelőznie, a gmo-iparág azonban megkérdőjelezi ezt. Szerintük a génmanipuláció semmiben nem különbözik a hagyományos növénynemesítéstől, legfeljebb kicsit meggyorsítja azt, ezért nincs szükség a hatásvizsgálatokra, vagy ha igen, elegendő azokat egyszer és a fajtatulajdonos költségére elvégezni valahol. A szkeptikusok viszont nem bíznak a gyártó által szponzorált vizsgálatokban, és független hatásvizsgálatokat szeretnének látni. Roppant gyanús, hogy például a Monsanto még vetőmagot sem hajlandó biztosítani az efféle kísérletekhez, ahogyan az Magyarországon Darvas Béla esetében is kiderült.

Márpedig a Monsantoban semmi okunk nincs vakon, bemondásra megbízni: a különféle gm haszonnövények piacának 70-100 százalékát uraló multinacionális óriáscég rendkívül agresszív marketinggel terjeszkedik. A gm fajtákról tilos magot fogni, és azt újravetni - a cég pedig nem csak ezt a feltételt megszegő gazdákat pereli tömegesen, hanem azokat is, akiknek keresztbeporzással került a földjére a vállalat szabadalmaztatott fajtája. Egy kanadai farmer-házaspár tavaly alternatív Nobel-díjat kapott azért, mert visszaverték a Monsanto zsarolási kísérletét: fizessenek több százezer dolláros kártérítést a nem kívánt génszennyezés miatt. A Monsanto ezen túl egy olyan terminátor technológiának is a birtokában van, amely az újrafelhasználást megakadályozandó sterillé teszi a gm fajtákról fogott magokat.

Dudits Dénes akadémikus, a genetikailag módosított haszonnövények legfőbb hazai szószólója szerint az ökológiai aggodalmak mindennek ellenére alaptalanok és tudománytalanok, a magyar szabályozás túl szigorú, a környezetvédők pedig ideológiai csatát folytatnak. Dudits szerint a gm fajtákat előállító multikkal együtt kell működni, indokolatlan és káros a magyar moratórium. A professzor február közepén EP-képviselőknek küldött körlevélben hívta fel arra a figyelmet, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) nem fogadta el a gm kukorica környezeti kockázatosságát alátámasztó magyar kutatási eredményeket, és hogy a magyar tudományos közösség szerinte nem támogatja a moratórium fenntartását.

Hogy az EU mégis miért erőlteti az ellentmondásos megítélésű mezőgazdasági csúcstechnológiát, az rejtély

A politikai közösség viszont, mint kiderült, szerencsére igen: a moratórium fenntartása mögött mind az öt parlamenti párt és rengeteg civil szervezet felsorakozott, ami azt mutatja, hogy a gm fajtatulajdonosokat, és az ilyen irányú kutatásfejlesztésben érdekelteket leszámítva ma Magyarországon senkinek nem érdeke a gm fajták köztermesztésbe vétele. A génmentes státusz jóval kedvezőbb piaci pozíciót biztosít, mert az ország és az exportpiacok lakossága a fent részletezett fenntartások miatt masszívan elutasítja a génmanipulált élelmiszereket. A határértékek rendkívül szigorúak: a biotermesztésben egytized, a hagyományos termesztésben kilenctized százalék gmo-tartalom. Egy százalék felett minden gmo-nak számít, és ehhez elég lehet a szándékolatlan keresztbeporzás is, ami óriási bukta a vétlen gazdálkodóknak.

Hogy az EU mégis miért erőlteti a tagállamokra az ellentmondásos megítélésű mezőgazdasági csúcstechnológiát, az rejtély, hiszen sokáig maga is ellenállt az amerikai gyökerű gmo-lobbi nyomulásának: az 1998-2004 között fennálló de facto moratóriumot az USA a szabadkereskedelemre való hivatkozással törte meg. Zöld szervezetek szerint az EU pálfordulása csak azzal magyarázható, hogy a témában illetékes Európai Élelmezésbiztonsági Hivatal (EFSA), amely kizárólag a fajtatulajdonosok által hozott adatokból dolgozik, túlzott mértékben a gmo-lobbi befolyása alá került. A legjobb megoldásnak az tűnik az ügyben, ha a gm termékek engedélyezése az elővigyázatosság az EU által is elismert elve alapján a tagállamok hatáskörébe kerülne vissza. Hétfőn Brüsszelben már erről is tárgyaltak.

A cikket itt lehet kommentálni