Emil, Csanád
11 °C
26 °C

Közpénzt vagy életet!

2010.03.01. 13:58 Módosítva: 2010-03-01 14:05:23

Képes-e megakadályozni a demokratikus közvélemény – a sajtó és néhány civil szervezet –, hogy az állam harmincötmilliárdot költsön el egy nagyon gyanús vállalkozáscsoport nagyon gyanús ingatlanprojektjére? Két évvel ezelőtt még csak föl sem lehetett volna tenni a kérdést, a projekt csont nélkül ment volna át, kiabálhatott volna annyi újság, ahány csak akar, tiltakozhatott volna akárhány civil.

Hiába írták le több tucatszor, hogy a kőröshegyi völgyhídnál nyilvánvalóbb lopást már kabarészerzők sem tudnának kigegelni, vagy hogy a soha el nem készülő és az isten pénzének sokszorosába kerülő, Budapest közlekedésén alig segítő négyes metró építésének sem lehet más magyarázata, mint a nagy pártok építőipari alvállalkozásainak mohósága, még csak a reménye sem villant föl, hogy a közölt újságcikkek, ÁSZ-jelentések, civil tiltkozások nyomán valami megállíthatná az állami milliárdok privát zsebekbe áramlását. Vonogatta mindenki a vállát, a magukat bátrabbnak érző publicisták pedig százezredszerre is elsütötték az utóbbi húsz év legpusztítóbb közhelyét: ez egy következmények nélküli ország.

De most mintha változna a helyzet. A választás közelsége és a BKV-ügyek, a letartóztatások teljesen új lélektani helyzetet teremtettek. Mintha átszakadt volna a gát. Azzal, hogy rács mögé került néhány korábban érinthetetlennek tűnő figura, hogy a rendőrség látványosan dolgozni kezdett, sokaknak megjött a bátorságuk és a hangjuk, talán eloszlott a félelemből is valamennyi, és nincs megállás, most már sorban jönnek az ügyek, a rendőrség és az ügyészség is úgy érezheti, van miért dolgozni. A szerkesztőség mailboxaiban minden nap tucatnyi, valamilyen korrupciós ügyet leleplezni próbáló email landol, és valószínűleg ennél is nagyobb a forgalom a hatóságok postacímein és telefonszámain.

Spanyolok Pátyon, spanyolok Sávolyon

Két különös és roppant gyanús ingatlanügy került a figyelem középpontjába a napokban. Mindkét ügyről hónapok óta cikkezünk, hosszú, aprólékos oknyomozó anyagok jelentek meg, civil tiltakozások kezdődtek. Mégis csak az után lett országos botrány a jelentős közpénzeket is érintő ügyekből, hogy a főszereplő nagyvállalkozó csütörtökön sajtótájékoztatón jelentette be: a projektjeit támadó újságcikkek – elsősorban az Index cikkei – és civil tiltakozások egy grandiózus zsarolási manőver részei.

Azt persze nem tudhatjuk, hogy a Grupo Milton igen kalandos előéletű elnökének milyen zsarolási élményei vannak a közelmúltból, sőt ahogy a későbbi példákból látni fogjuk, a köreiben egyáltalán nem lehet ritka, hogy előfordulnak hasonló bűncselekmények. A Kovács Bence János által csütörtökön felvázolt történet azonban a világtörténelem legravaszabb zsarolási ügye lehet, amelyben részt vesz az Indexen kívül a Fővárosi Bíróság, az El País című vezető spanyol napilap, három magyar és nemzetközi korrupcióellenes civil szervezet, vagy fél tucatnyi környezetvédő és civil érdekvédelmi csoport. Az Index cikkeiből és a mellékelt bizonytékokból – a többi között a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletéből – kiderül, hogy KBJ verbális képességeit és gazdag fantáziáját már máskor is próbálta üzleti céljai érdekében akár törvénysértő módon is bevetni.

A magát rendkívül tőkeerős spanyol ingatlanbefektetőként meghatározó Grupo Milton cég és vezetője, Kovács Bence János a Balatonring néven Sávolyra tervezett és jórészt közpénzekből – állami hitelből, állami garanciával – megépítendő motorversenypálya és a pátyi golffaluként ismertté vált gigantikus ingatlanprojekt gazdája.

Páty mellé újabb Páty

A pátyi projekt golfpályatervekkel indult, ám ahogy az idő telt, úgy szaporodott a tervekben a kiszolgáló épületeket száma, a pályához lakópark kapcsolódott, a lakóparkból szabályos városka lett, bevásárlóközpont, irodakomplexum, összesen háromszázötvenezer négyzetméternyi szintterület beépítésével.

A golffalu nem golffalu többé, inkább egy újabb Páty a már meglévő mellé. A legfrissebb tervek szerinti lakóparkba hétezren költözhetnének be, míg Páty lakossága jelenleg hat és fél ezer fő körül lehet. Pedig a területeket kifejezetten a golfpálya miatt minősítették kedvezőbb beépíthetőségűvé.

Zörögtek a helyi civilek, lázadozott Telki polgármestere (ez az új Páty gyakorlatilag Telkihez ragasztva épülne meg), nem számított. Fülöp Sándor ombudsman február közepén hiába kürtölte tele a sajtót azzal, hogy a beruházás előkészítésénél számos jogszabályt megsértettek, és hiába kérte a pátyi képviselőtestület tagjait, ugyan várják már meg hamarosan elkészülő vizsgálatának eredményeit, a testület ferbuár 22-i rendkívüli ülésén gyorsan módosította a helyi szabályozási tervet (amellyel szintén ellentétes lett volna a beruházás), és zöld utat adott az óriásberuházásnak.

Másnap váratlanul lemondott a szomszédos település, Telki polgármestere, Danóczy Balázs, a projekt kérlelhetetlen ellenzője. A lemondás több mint különös. Az biztos, hogy néhány nappal korábban még nem volt ilyen szándéka a polgármesternek, aki hónapokon át, számos fenyegetés ellenére minden követ megmozgatott azért, hogy bebizonyítsa, a spanyol befektetők a golfpálya álcája alatt jogszerűtlenül akarnak óriási lakóparkprojektet átverni a pátyi önkormányzaton. Danóczy egyetlen szót sem szólt távozásának okairól, egyik pillantról a másikra eltűnt a közéletből, de ez nem keltette föl a sajtó érdeklődését.

Az Echo tévé műsorvezetője, a Jobbik képviselőjelöltje, Pörzse Sándor azután hagyta el a televíziót, hogy tavaly novemberben a pátyi ügyről készített riportját nem engedték adásba. A televízió nem sokkal később stúdióbeszélgetésre hívta a projekt néhány meghatározó emberét és a pátyi polgármestert, Bayer Zsolt műsorvezetőtől kaptak néhány barátságos kérdést.

Gulyás Dénes fideszes országgyűlési képviselő tavaly decemberben fölszólalt a Parlamentben a megalomán terv ellen, illetve arra próbált rákérdezni, áll-e állami támogatás a projekt mögött. A képviselőt – saját közlése szerint – a fölszólalás után életveszélyesen megfenyegették. Gulyás még egyszer hallatott magáról az ügyben: a 2010. február 22-i pátyi önkormányzati testületi döntés után lemondásra szólította föl az önkormányzat fideszes képviselőit, mivel a pátyiak érdekeivel és akaratával ellenkező döntést hoztak, amikor engedélyezték a projektet. Gulyás azóta hallgat.

A Grupo Milton Pátyon már szinte célba ért: simán meggyőzte a képviselőtestületet, a kierőszakolt helyi népszavazás érdektelenségbe fulladt, a zöld ombudsman tiltakozását pedig, úgy tűnik, nem veszik komolyan (majd megy az Alkotmánybíróságra), a projektet ellenző csoportokat szervező ember egy pillanat alatt eltűnt a pályáról.

Motorverseny állami pénzből

A másik óriásprojekt, a Balatonring, azaz a sávolyi Moto GP-pálya már nem halad ilyen simán. Pedig okos ötlet sportvonalon gyúrni az állami milliárdokra, sporttal könnyen leplezhetők a legdurvább lenyúlások is, mindig lehet nemzeti büszkeségre, mindenféle nehezen megfogható szempontokra hivatkozni, és így leénekelni milliárdokat az államról. Gondoljunk csak a Forma–1 állami büdzséből csengetett veszteségeire és magánzsebekben keletkező nyereségeire, vagy a futballra, amelybe tízmilliárdokat tömtek közpénzekből  (állami és önkormányzati közpénzekből), de még ma sem hallottunk olyanról, hogy APEH-vizsgálat indult volna bármelyik focista vagy klub ellen, pedig minden második Nemzeti Sportból kiolvasható egy adócsalás.

A sávolyi motorversenypályát évek óta tervezik, és egy ideje már építik is spanyol és spanyol érdekeltségű cégek, a Sedesa és a  Milton, nem kis kormányzati segítséggel. Tavaly októberben kormánydöntés majd kormányhatározat is született arról, hogy az országnak nagy szüksége van a Balatonringre, a Balatonringnek pedig az ország pénzére, mert a beruházók nem találtak olyan kereskedelmi bankot, amelyik finanszírozta volna a terveket. Ha a kereskedelmi bankok nem, majd az állam. A százszázalékos állami tulajdonban lévő MFB a kormány döntése alapján nemsokára tizenötmilliárd forint hitelt ad a beruházónak, és a következő öt évben jön még ehhez húszmilliárd forint költségvetési támogatás is.

Ekkora összeg odaítéléséhez persze az MFB-nek is szüksége volt hatástanulmányra. Az állami bank által megrendelt, állami milliárdok kifizetését megindokló KPMG-tanulmányt az MFB azonban banktitokra hivatkozva nem tárta a közvélemény elé, ezért az Index újságírója, Bodoky Tamás és a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet pert indított. Utolsó információink szerint Bajnai Gordon kormányfő a napokban úgy döntött, hogy kiadják a tanulmányt.

Időközben az Index kiderítette, hogy korábban a pénzügyminisztériumban is készültek szakértői anyagok a sávolyi beruházásról, és ezek kifejezetten kockázatosnak, jogszerűtlennek, gazdaságtalannak ítélték a beruházás támogatását. A spanyolok lobbiereje, úgy tűnik, erősebb volt, mint az apparátus véleménye.

Mennyire spanyolok a spanyolok?

Egyre cifrább dolgok derültek ki az itthon jelentős ingatlanbefektetőként bemutatott, a sávolyi és a pátyi projektben is kulcsszerepet játszó Grupo Miltonról és elnökéről, Kovács Bence Jánosról. A „tőkeerős cégcsoportnak” nyoma sincs spanyol cégadatbázisokban és a weben, a Milton 2006 s.l. nevű valenciai céget 2006-ban alapította Kovács Bence János és Mészáros Alexandra, és a hozzáférhető adatok szerint a két tulajdonosnak mindössze egyetlen alkalmazottja van.

A Balatonringet építő Sávoly Motorcentrum Kft. ügyvezetője Mervó József, ő a XI. kerületi Rio szórakozóhely igen jó politikai kapcsolatairól is ismert tulajdonosa.

Igen érdekesen alakult a magát milliárdosként, sőt az ország tizedik leggazdagabb embereként is eladó Kovács életútja. A Milton honlapja és a Népszabadság 150 Leggazdagabb Magyarországon című kiadványa szerint Kovács Bence János tizennyolc éves korában hagyta el az országot, és spanyol ingatlanüzletek révén gazdagodott meg. Ehhez képest elég sokan emlékeznek még a Gyula környékéről, Lőkösházáról Pestre költözött, igen rossz anyagi körülmények között élő fiúra, aki 1988-ban (tizennyolc évesen) nem Spanyolországban vásárolt telkeket, hanem a Nimród vadászújság budapesti szerkesztőségében lett gyakornok, majd különböző vadászatszervező vállalkozásokban is dolgozott, illetve több esetben inkább szélhámoskodott, többektől mindenféle ígéretekkel pénzt kért, aztán eltűnt, ezért 1995-ben jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság.

Később filmezéssel is próbálkozott, még pornóban is szerepelt, igaz, csak ruhában, inkább a rendezés és a forgatókönyvírás érdekelte. 2003-ban egy Ceauşescuról szóló kis költségvetésű játékfilmet forgatott Erdélyben és Magyarországon, kifizetetlen számlákat hagyva maga után.

A Sedesa és a spanyol pártfinanszírozás

De nézzük inkább, mit mond maga Kovács saját cége weboldalán egy vele készült interjúban arról, hogy miként válhatott egyik percről a másikra milliárdossá és az egyik leggazdagabb magyarrá: „Jókora szerencséje volt vállalkozása felépítésénél – ismeri el, hiszen nagyon fiatalon közel tudott kerülni az ingatlanfejlesztői szakma spanyol elitjéhez.” Kovács akkoriban valóban szerencsés lehetett, kár, hogy mostanában nehéz idők járnak az ingatlanfejlesztő szakma spanyol elitjére: a Sedesát, amely a Balatonring fő beruházója is, az elmúlt hetekben olyan korrupciós ügyekkel vádolják, amelyekben spanyol néppárti (PP) politikusok, képviselők, egy tartományi elnök és mások is érintettek.

A valenciai parlamentben ezekben a napokban is zajló botrányban országgyűlési képviselők gyanús, 1998 és 2009 közötti, részben a pártot finanszírozó ezermillió eurós közbeszerzésekről beszélnek. Az El País, Spanyolország legnagyobb politikai napilapja szerint alig van olyan ügy, amelyik ne érintené a Sedesát, a botrány egyik szereplője maga Vicente Cotino, aki a Balatonring ügyében és a Sedesa elnökeként rendszeresen jelenik meg a magyar sajtóban Kovács oldalán.

Itthon érezhetően próbálja a csoport mindkét politikai oldalon bebiztosítani magát. A sávolyi beruházás legnagyobb híve Suchmann Tamás szocialista politikus, aki nemrég kijelentette, hogy akár napokon belül aláírhatják az MFB-ben a szerződéseket, és utalhatják a hitelt. Erre reagálva három korrupcióellenes szervezet,  a K-Monitor, a TASZ és a Transparency International Magyarország február 25-én a miniszterelnökhöz fordult, és arra kérték a kormányfőt, hogy függessze fel a  kifizetést, és vizsgálja felül a szerződéseket.

De érdekes módon a Grupo Milton projektjei a túloldalról sem kapnak támadásokat, miközben forr a közélet, és a pártok a legpitiánerebb ügyeket is megpróbálják egymásra húzni. A Fidesz még mindig a Hajdú-Bét-ügyet és a 2005-ös Dataplaxet próbálja előrángatni Bajnai ellen, pedig elég nyilvánvaló, hogy nem tud fogást találni rajta, az MSZP meg képes volt fideszes szálként tálalni azt a „BKV-ügyet”, hogy az egyik Fidesz-jelölt férjének volt cége valamikor szerződött a BKV-val.

Ehhez képest a harmincötmilliárdos sávolyi témára senki sem mozdult rá. Vajon miért? Azt tudjuk, hogy a Grupo Milton súlyos milliókkal támogatja az Orbán Viktor hűbérbirtokaként emlegetett, a felcsúti labdarúgó-akadémával szorosan együttműködő Videoton FC futballcsapatot. Ilyen egyszerű „üzleti modellt” követnének Kovácsék? Kicsit ide, kicsit oda, aztán akkor biztosan jönnek a milliárdok?

Zsarol az Index, a TASZ, az LMP

Közben Kovács ellentámadásba lendült. Stílusa ismerős: tavaly februárban, amikor egy rádiós műsorvezető arról kérdezte, vajon lesz-e 2009 őszén Moto GP-futam Magyarországon, azt felelte, hogy természetesen lesz, és kizárólag cége ádáz üzleti ellenfelei terjesztik ennek az ellenkezőjét. Néhány hónap múlva kiderült, hogy nem lesz semmiféle futam.

Kovács tehát február 25-én szembeszállt az őt „alaptalanul támadókkal“, érvei szerint az Indexet és az ügyben felszólaló három civilszervezetet megvezették, az ellene folyó lejárató kampány részeseivé tették. Néhány hónapja megzsarolták (persze akkor nem fordult rendőrséghez, miért is tette volna), és a zsarolók egy politikai párthoz is köthetők. Hogy a zsarolásnak pontosan mi volt az alapja (netán az azóta kiderült, makulátlannak nem nevezhető múltja, vagy valami más?), az nem világos, de a szándék nyilvánvaló. Messziről bűzlik a kommunikációs ügyeskedés: a legfrissebb hírek szerint egy új, a politikai alvilággal már alapos ismeretséget kötött cég ad tanácsokat Kovácséknak.

Amilyen jó ötletnek tűnhetett az óriási zsarolási manőver tálalása, akkora öngól lett belőle. A zsarolásos bejelentés óta azok az újságok, rádiók, tévék is elkezdtek foglalkozni az üggyel, amelyek korábban fülük botját sem mozdították. A magánkezekbe szánt állami harmincötmilliárd ügye egyre több emberhez jut el. És minél nagyobb az ügy nyilvánossága, annál nagyobb lesz a nyomás az államon, hogy kihátráljon ebből a kétes ügyletből.

Nekünk nincs más választásunk, mint hogy higgyünk a nyilvánosság, olvasóink erejében. Fenyegetés, erőfitogtatás, sunyi vádaskodás nem számít. Tessenek visszascrollozni a cikk első mondatához: az a kérdés, nem más.

A cikket itt lehet kommentálni