Angela Merkel teflon, Julian Assange hős

Igen, „az USA történelmének legnagyobb adatszivárgása” valóban dráma. Mégpedig az USA történelmének legnagyszerűbb drámája Az ügynök halála óta. A szivárgásért felelős Wikileaks a legbátrabb kiadó a Nixont megbuktató Washington Post óta, és Julian Assange, az alapító, a legnagyobb hős Daniel Ellsberg, a Pentagon-ügyiratok kiszivárogtatója óta. Az amerikai kormány titkos diplomáciai üzeneteinek közzététele a nyilvánosság, végső soron a sajtó diadala – még akkor is, ha a nyilvánosságért felelős sajtónak nem sok köze van az egészhez.

Az ügy persze nem azért kivételes jelentőségű, mert a most kiadott üzenetek bármilyen titkot lelepleznének. Mi is derült ki eddig a dokumentumokból? Hogy Szaúd-Arábia azt szerette volna, hogy az USA támadja meg Iránt? Hogy Hillary Clinton utasításba adta az amerikai külügyeseknek, hogy jelentsenek az ENSZ-diplomatákról? Hogy szerezzék meg néhány afrikai vezető ujjlenyomatát meg DNS-mintáját? És hogy egy mosdatlan szájú ügynök Angela Teflon Merkelnek nevezte Angela Teflon Merkelt?

Ha  így van, biztos jobb, ha tudjuk, mint ha nem tudjuk, de ez az egész unalmasabb, mint egy valóságsó idő előtt kiszivárogtatott forgatókönyve. Az ügy azért jelentős, mert a Wikileaks ismét példát mutatott a sajtónak: megmutatta, mi lenne a dolga, ha azt csinálná, amire ki lett találva. Tudatni az emberekkel azt, amit nem tudnak. A nyilvánosság erejével kontrollálni a hatalmat, amely természeténél fogva hajlamos elszállni önnön nagyságától. Olyannyira, hogy képes összevissza hazudozni, titkolózni, konspirálni – a sajtó meg jobb híján asszisztál neki, és lejelenti, amit a hatalom éppen hazudni akar. Gázárról, nyugdíjról, költségvetésről. Ellenségről, háborúról. A nagy tradíciókkal rendelkező, ennek megfelelően nagyképű amerikai sajtó annak idején egyesült erővel, boldog mosollyal szopta be a Bush-kormányzat  szövegét az iraki tömegpusztító fegyverekről – az amerikai katonák azóta is ott turkálnak Bagdadban az M16-osaik csövével, és keresik a teveszarban az atomot. Ugye milyen jó lett volna egy kis szivárogtatás a Wikileakstől, még mielőtt felszálltak a repülőre?

A hatalom nem tévedhetetlen. A hatalmat igenis kordában kell tartani. Ez a sajtó dolga, de ha a sajtó maga is az establishment részévé válik, és asszisztál a titkolózáshoz meg a hazudozáshoz, akkor leginkább a sajtóra nézve szégyen, hogy egy gyerekképű, tejfeles szájú, hebrencs ausztrál képes csak megtenni azt, amire a New York Times, a Guardian meg  a Spiegel egyesült erőkkel is képtelen.

Az amerikai sajtó most duzzog, pampog, és Assange-t felelőtlen, megalomán senkiházinak titulálja – majd ugyanazzal a lendülettel közöl minden apró információmorzsát, amit csak képes kihámozni a kiszivárgott dokumentumokból. A címlapon Angela Teflon Merkel, jaj de vicces, a második oldalon vezércikk arról, hogy Assange áruló. Vagy arról, hogy a kormánynak igenis joga van a titkolózáshoz, mert  – állítja a New Yorker publicistája –  a kormány olyan, mint az ügyvéd meg a pszichológus. Joga van a titkolózáshoz.

Valamennyi joga biztos van. De az ügyvéd meg a pszichológus nem választott tisztviselő, és egyik sem közpénzből él. Egyik sem mozgat kémhadsereget, egyik sem indíthat háborút, vagy paktálhat le random terrorszervezettel, ha úgy tartja jónak. Ha Hillary Clintonnak bele kell buknia abba, hogy kormánytisztviselőket uszított ENSZ-diplomatákra, akkor bukjon bele. Ha Angela Merkel valóban teflon, és abba bele lehet bukni, akkor bukjon bele abba. Mi köze ennek a Wikileakshez?

A szivárogtatás ellen leggyakrabban felhozott érv az, hogy az információk közzététele emberéleteket sodor veszélybe. Ezt üvöltik habzó szájjal az asztalt csapkodó amerikai tábornokok, és erre hivatkozva folyik a hadjárat Assange ellen. De hány életet sodort vajon veszélybe Assange, és hányat a CIA, amikor beszervezte hírszerzőnek az afgán civileket?

Sokan azt mondják, a sajtóban főleg, hogy Julian Assange áruló. A nép ellensége. Vagy egyszerűen csak seggfej. Pedig Assange nem utasított senkit DNS-gyűjtésre, és ő aztán tényleg nem nevezett senkit teflonnak. Ne nuntium necare.

Lehet, hogy Julian Assange seggfej, de hogy se nem áruló, se nem a nép ellensége, az biztos. Julian Assange egy hős. Gyorsan ki kellene tüntetni, még mielőtt valaki elteszi láb alól.