Hogyan gyalázzunk magyart, hogy fájjon?

Hazudik a Éléctricité de France és az Európai Közszolgáltatók Szövetsége: a 220 voltos áram nem is veszélyes az emberi szervezetre, a magyarokéra legalábbis biztosan nem, nyilatkozta Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője, és beledugta a villát a konnektorba.

Nekem most lett elegem.

Egy ideig szinte vicces volt Európa köcsögjének lenni, legalább rólunk, unalmasékról volt szó annyi év után. De egyszer csak elkezdett fájni. Nem is tudom, hogy a kórokozózás vagy a büdösözés volt-e az a pont. Nehéz is szétbontani, hiszen olyan tempóban pörög a magyargyalázás, hogy mire idáig, a nyolcadik sorig jutottam ebben az írásban, befutott a brit Guardian friss-ropogós vezércikke arról, hogy Orbán Viktor az utolsó ember Európában, akire rá szabadna bízni az EU soros elnökségét.

Először tényleg volt valami kellemesen borzongató abban, hogy pont Magyarország példáján mutatják be, hogy mi az EU értelme az egységes piacon, a vicclapok kedvéért kitalált uborkagörbülési szabványokon és a megállás nélkül átszelhető határállomásokon kívül. Például az, hogy ha az egyik tagállam  büdös, akkor szóljanak neki, hogy fürödjön.

Nálam jobban senki sem utálja a kakastollas fradistákat, a körömletépő dózsásokat vagy a nyerőgépes debrecenieket, ha rajtam múlna, 11 MTK-sból állna a fociválogatott, de ha egy külföldi a magyar csapaton röhög, az fáj. Ha meg több százmillió, az még jobban.

Meglepő, de Európa tanulékony. Amikor a szélsőséges Jörg Haider pártja 1999-ben kormányra került Ausztriában, az EU totális blokáddal akarta megroppantani az országot. Sikertelenül. A magyarokkal most már nem ebben a formában keménykednek, hanem egyszerűen megmondják, mit gondolnak rólunk, naponta hárman-négyen, politikusok és újságírók vegyesen és felváltva, délelőttre-délutánra szépen elosztva, ami sokkal szemetebb minden szankciónál.

Szóval, meglepően rosszul esik a dolog, annak ellenére, hogy a médiatörvényről sokkal rosszabb a véleményem a német kormány legkeményebb államtitkáráénál is.

Rosszul esik tehát a cenzúratörvény miatti verbális korbácsolás, de eshetne rosszabbul is. Az európai diplomaták és újságírók láthatólag nincsenek hosszú évek edzésmunkájával rászoktatva az igen sértő hasonlatokra.

Segítsünk nekik!

De előbb nézzük át a december óta folyó páneurópai magyargyalázás eddigi toplistáját:

Mi a magyar?

4. Rossz diák (Le Matin, Svájc)

3. Szőrös ősember, bunkóval (karikatúra a Süddeutsche Zeitungban)

2. Randa kis állam, amiből visszataszító bűz árad (Observer)

1. Bacilus (Peter Frey, a német ZDF főszerkesztője)

Mi a magyar miniszterelnök?

4. Egyéni mezőgazdasági vállalkozó, aki felszántja a politikai tájat (Spiegel)

3. Cenzor (Peter Frey, a német ZDF főszerkesztője, ugyanott)

2. Az amerikai demokrácia ősellensége, az ilyenek miatt zárja ki az amerikai alkotmány a többség zsarnokságát (Anne Applebaum, a lengyel külügyminiszter amerikai felesége)

1. A puszta Putyinja+hobbifocista+Lenin (Die Welt)

Ilyeneket még sosem mondtak egyetlen tagállamról sem, de mi ez egy igazi gyapjas, mosdatlan magyarnak? Kedves európaiak, íme néhány hasonlat, amikkel sokkal nagyobbat üthetnek rajtunk.

Mi a magyar? Európa bélzuhanya? Vannak gusztustalan tárgyak, mint a fülgyertya, a hüvelykúp, a lábgomba-ellenes ezüstzokni, esetleg a vízoxigénező szifon, meg visszataszító foglalkozások, mint a parkolóőr, a BKV-ellenőr, az MLM-ügynök vagy a kormányzati kommunikációs tanácsadó. De a magyar embert hagyományosan az állatokkal való összehasonlítás bántja a legjobban.

Úgyhogy tessék:

tarajos sül – első látásra aranyos állat, míg meg nem tudja róla az ember, hogy mit mondott Angela Merkel 2011. január 4.-én a Bundestag büféjében: "A hím magyar sül kora ősszel járja az erdőt és mindent megjelöl a vizeletével, amire a párzó fehéroroszok válaszolnak is."

petymeg – bár a petymeg a valóságban fineszes macskaféle, a neve magyarul igen hülyén hangzik. Ízlelgessék: "Magyarország Európa petymege" .Főleg, ha ezt egy luxemburgi mondja, erősen németes angolsággal. Az állat angol neve – genet – ráadásul megyezik egy közismerten homoszexuális, egy időben prostitúcióból élő francia író vezetéknevével, akinek az anyja is prostituált volt. Kell-e több a lelkes magyar publikumnak?

cupák – a budapesti horgászok kedvenc márnacsalija a sertés bélrendszerében élő orsóféreg, népies nevén a cupák. Csak az jut hozzá, akinek haverja van egy vágóhídon. A féreg annyira fertőző, hogy csak csipesszel lehet megfogni, viszont mágikus vonzerőt gyakorol  a márnára, aminek a népies neve a zsidóhal. A kör bezárult!

hólyagféreg – a magyaroknak kedves állat, a fehér bundájú bichon havanese birka agyvelejében táborozó, kergekórt okozó élősködő. Képzeljük el, amint a holland kormányszóvivő épp azt magyarázza, hogy "A csatlakozással a Európa gyomrába jutott peték burkát a gyomornedv feloldja, és kiszabadulnak a hat horoggal biró magyarok, akik a gyomor vagy bél falát átfúrva, a gerincoszlop mentén a laza kötőszövetben vándorolnak az agy felé, az öreg lyukon át hatolnak az Európai Parlamentbe, vagy pedig a vérerekbe jutva, a médiatörvénnyel sodortatnak az agyvelőbe, kivételesen a gerincvelőbe, ahol megtelepedve, horgaikat elvesztik s átalakulnak, hólyagokká."

borz – minden magyar ismeri, kellőképpen büdös. Képzeljék el egy dán tisztviselő szájából, hogy "a magyar kormány által kifecskendezett médiatörvény kénes alkoholt is tartalmaz. Szükség esetén a mirigyek összehúzódnak, majd sugárban kilövell, egyenesen a támadója arcába. Maga az anyag gyorsan elpárolog és viszonylag veszélytelen."

mudi – ősmagyar kutyafajta, amely képtelen hozzászokni a civilizált hobbiléthez, és többéves korában is kéjjel hugyozik a szoba közepére.

svábbogár – használata a német túlsúlytól rettegő, kisebb tagállamok diplomatáinak a kettős beszéd lehetősége miatt különösen ajánlott.

Tessék, mi megtettük, ami tőlünk telik. Innentől minden az EU-n múlik, kíváncsian várjuk Barroso úr válaszlépését!