Cecília
3 °C
12 °C

Ha Gyurcsánnyal tüntetsz, Szijjártóért tüntetsz

2011.12.29. 11:30

Azért ismerjük el, egyszer vicces volt.

December 23-án, az LMP parlamenti akciójának napján megjelent előbb Gyurcsány Ferenc, majd a szegény ember Gyurcsánya, Mesterházy Attila, és olyan sikeresen okkupálták a tiltakozást, hogy az még a CNN-t is megjárta. Gyurcsány karácsonyra elvitette magát a rendőrökkel, az MSZP-nek még ez sem sikerült, ezért többen saját autóval kényszerültek menni a Gyorskocsi utcába, Harrach Péter pedig a Fidesz-korszak legtalálóbb jelmondatát találta ki, amikor „ez a demokrácia súlyos sérelme” felkiáltással lépett át a földön ülő Ertsey Katalinon, és volt még számtalan mókás pillanat azon a napon, de egyetlen kép mindennél kifejezőbb volt. A kép, ahogy Gyurcsány és a 2006-os Kossuth téri tüntetések egyik ikonikus alakja, Gonda László egymáshoz közel állnak a Kossuth téren, egy kormányellenes megmozduláson, egy megsemmisült hitelű kormánnyal szemben.

Ha valaki ezt látta volna 2006-ban azok közül, akik azt remélték, valamivel jobb lesz, ha ezek eltakarodnak, az lehet, hogy utólag úgy értékeli, érdemesebb lett volna keresni egy gerendát, egy szöget és egy jó erős Kövér László-bajszot.

Ettől függetlenül, egyszer vicces volt.

Aztán jött a hír, hogy január másodikán gálaestet rendez a kormány magának az új alkotmány tiszteletére. Tökéletes időzítéssel.

Nagyjából mostanra jutott oda a helyzet, hogy tömegesen látszik áttörni valami. És még csak nem is arról van szó, hogy december 23-án este azért csak volt néhány ezer ember, akik karácsonyi készülődés helyett a képviselőket hazaárulózták a parlament előtt. Hanem arról, hogy már azok is, akik egyébként nem foglalkoznak a politikával, elkezdtek az asztalra csapni. Nem is kell most belekezdni, milyen lépések és cinikus hazugságok kellettek ehhez, elég annyi, hogy minden eddiginél többen kezdték el azt érezni, hogy ezt a kormányt utálni már nem politikai véleménynyilvánítás, egyszerűen az ember természetes életösztönének kifejezése és annak, hogy törődik a saját és családja jövőjével.

Egy ilyen pillanatban az, hogy a kormány látványosan megünnepli saját magát, újabb tökéletes szimbólum, aminél elképzelni sem lehet jobb alkalmat arra, hogy elégedetlen emberek tömegei kiabálják a valóságtól láthatóan teljesen elrugaszkodott elit arcába, hogy 2011, illetve addigra 2012 van, takarodjatok már.

Aztán közbeszóltak azok, akik megint viccesek akarnak lenni. Előbb az MSZP, majd a Demokratikus Koalíció jelentette be, hogy tüntetni fognak az Operánál, és várják a Gyorskocsi utcai koalíciót. És ilyenkor van az, hogy az ember nehezen tuszkolja vissza magába azt az énjét, aki egy szakadt kocsma pultjára borulva hörgi a tévének, hogy a Csillagbörtön udvarán kössél koalíciót, te kutya, két kevertet kérek még, Szilvikém.

Másodszorra (illetve természetesen végtelenedszerre, de maradjunk most az aktualitásoknál) ez már nem olyan vicces. Gyurcsány és az MSZP részéről persze teljesen érthető, hogy most, amikor már nem lehet kinyitni egy nyugati újságot anélkül, hogy ne essen ki belőle egy hitlerbajszos Orbán-kép, és kellően messziről nem is tűnik olyan nagy különbségnek, hogy most igazából a civilek vagy a börtönnel fenyegetett volt miniszterelnök vannak-e az utcán, akkor megint szerepelni akarnak. És még azok részéről is érthető, ha asszisztálnak ehhez, akik őszintén hisznek abban, hogy ezek a figurák jelentik a szebb jövőt.

Azok viszont, akinek egyszerűen csak abból van elegük, ami úgy egészében történik az országban (mert valójában persze, hogy ők számítanak, nem a hívők, mindig is ők számítottak), és ennek még hangot is adnának, azok kivételesen, a próba kedvéért megtehetnék, hogy nem fogadják el azt az érvet, hogy „mi egy kicsivel kevésbé vagyunk rosszak”. Ha nem vennék magukra azt az indentitást, amiről 2009-ben úgy írt az Index, hogy „a csatornában én vagyok a legkeményebb szardarab”. Vagy akkor legalább írják fel a táblákra, hogy  „én ugyan már nem várok semmit az élettől, de egyszerűen jobb érzés, ha Simicska Lajos helyett Puch László kezeli a kézipénztárt”.

Igaz, hogy a kormány objektíve rombolja a demokráciát, de ha már így van, az ilyen válság éppen arra lenne alkalmas, hogy valami alapjaiban új teremjen. Ehhez persze rengeteg mindenre lenne szükség, de mindenekelőtt egyvalamire. Nem szabad elfogadni a pillanatnyi érvet, hogy az előző kormány legalább nem jött be konkrétan az otthonunkba, és vette el a megtakarításainkat, és ide behelyettesíthető még nagyon sok példa. Nem, azt tényleg nem, de hogy nem volt olyan, amiért harcolni lenne érdemes, az is egészen biztos.

Aki Gyurcsánnyal tüntet, azért tüntet, hogy 2016-ban Szijjártó Péter láncolja magát a parlamenthez, és a Fidesz tűnjön újra egész vonzó alternatívának, miközben a kormány odabent éppen kockadobással dönt a költségvetésről. Nemes cél, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy tényleg így is lesz, de ha már kimegy valaki az utcára, ennél nyugodtan álmodhat valami merészebbet.