Olga, Liliána
19 °C
30 °C

Az ilyenek szarjanak sünt

2016.02.11. 13:34

A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) és az Index pert nyert a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán a magyar állammal szemben. Az ügy arról szólt, hogy az MTE szakmai állásfoglalásában etikátlannak nevezte két ingatlanos honlap üzleti gyakorlatát. Az állásfoglalást az MTE, és a cikket átvevő Index oldalán is sokan kommentálták többek közt „sunyi lehúzóknak” nevezve a céget, azt kívánva, hogy „az ilyenek szarjanak sünt”. A két honlapot az ingatlanos cég mindenféle előzetes értesítés nélkül beperelte. A magyar bírói fórumok pedig egymás után állapították meg, hogy a honlapok felelősséggel tartoznak, mert oldalukon az ingatlanos cég jóhírnevét megsértő kommentek jelentek meg. A strasbourgi bíróság azonban ezt máshogy látta és úgy döntött ezekért a kommentekért, ilyen körülmények között a szolgáltatók nem tartoznak felelősséggel.

A strasbourgi MTE-Index ítélet, bár még nem végleges – azt még a strasbourgi Nagy Kamara megfordíthatja –, mindenesetre a jelen állás szerint döntési helyzetbe hozza Magyarországot, elsősorban a magyar bíróságokat. A strasbourgi jogértelmezés átvétele egy dolgon múlik: van-e hajlandóság a magyar bíróságok részéről, hogy a négy különböző bírói fórum által elmarasztalt online hírportálok ügyét átgondolja.

Az MTE-Index ügy az online sajtószabadságáról, az online sajtó felelősségéről szólt, és nem a kommentelők szólásszabadságáról. A sajtótermékek gyakran mások szólását közvetítik. Ebben semmi új nincs: a sajtó sokszáz éve számol be arról hogy ki mit mond: az igazgató ezt nyilatkozta, a miniszter azt cáfolja. A tudósítási szabadságból következik, hogy a sajtó a mások által mondottakért ne úgy feleljen, mint a saját írásáért. Ezt a képet bonyolította meg az olvasói levél automatikusan publikált verziója, a komment. Az internetes sajtó az olvasóiból szerzőt is csinált: a felhasználó olvas, kommentel és blogol. Azaz a sajtó közreműködése nélkül termel olvasnivalót (és ezáltal bevételt az újságnak). A sajtószabadság demokratizálását a magyar Alkotmánybíróságtól kezdve Strasbourgig mindenki klassz vívmánynak tartja. Az internet népe kommentel, és igen, hol jogsértően, hol csak vulgárisan, hol meg a kettőt együtt.

A strasbourgi ítélet középpontjában a hazai bíróságok által az online sajtóra telepített ún. objektív felelősség kritikája áll. A magyar bírák szerint a nem moderált hozzászólások lehetővé tételével a hírszolgáltatóknak számítaniuk kell arra, hogy néhány közülük törvényt sérthet. Ezért – folytatódik a az internetes kommentelés ismeretének teljes hiányáról tanúbizonyságot tévő hazai bíróság érvelése – a honlapok úgy felelnek értük mint saját tartalmukért, még akkor is ha azok történetesen nem tőlük származnak, sőt még csak nem is tudnak megjelenésükről. Strasbourg nem először megy szembe az ilyen merev és életszerűtlen felelősségi logikával. Így nem is meglepő, hogy az MTE-Index ítélet szerint az előzetes moderálás túlzott és kivitelezhetetlen elvárás a tartalomszolgáltatóktól.

Sőt, a magyar bíróságok nem csak az internet működését nem ismerik, de úgy tűnik, a vonatkozó jogszabályokkal sincsenek tisztában. Van ugyanis egy, az online kereskedelmi kommunikációs világra alkalmazható törvény, az elektronikus kereskedelmi törvény, ami az Európai Unió kereskedelmi irányelvének hazai átültetése. Az MTE-Index ügyben a magyar bíróságok rendre úgy döntenek, hogy az online hírszolgáltatók felületén történő kommenteket nem e szerint a speciális törvény szerint kell megítélni, hanem az általános polgári jog szabályai szerint. Pedig az elektronikus kereskedelmi törvény éppen az online tartalomszolgáltatók, keresőszolgáltatók és tárhelyszolgáltatók felelősségi kérdéseit szabályozza, igaz éppen a teljeskörű felelősség alól mentesíti a szolgáltatót. A Sajó András-féle strasbourgi tanács az ügyben eljáró négy magyar bíróságnak a szemére is vetette, hogy nem tették nyilvánvalóvá, miért is ne lenne alkalmazható az uniós szabály.

Pedig a kérdéshez semmiféle innovatív bírói jogértelmezésre nincs szükség, az Európai Unió Bírósága ezt már tisztázta. Nemrég például a Papasavvas ügyben mondták ki Luxemburgban, hogy az olyan szolgáltatások is a kereskedelmi irányelv hatálya alá tartoznak, „amelyek esetén a szolgáltatónak nem a szolgáltatás igénybevevője fizet díjat, hanem a weboldalon közvetített reklámokból származó bevételek biztosítják a díjazását.” A kommentek esetében a Papasavvas ítélet áttételesen segít. Itt a kérdés az, hogy a törvény vonatkozik-e ezeknek az oldalaknak a kommentelési lehetőségére is.

A válasz igen, mert a törvény azoknak a szolgáltatóknak a közvetítői tevékenységét is szabályozza, akiknek a hír- vagy más tartalomszolgáltatására vonatkozik a törvény. Az elektronikus kereskedelmi törvény alkalmazása abból a szempontból releváns ebben az esetben, hogy a hatálya alá tartozó szolgáltatóknak korlátozott a felelőssége: a kommentért csak akkor felelnek, ha tudomásukra jut a jogsértés és nem távolítják el azt. Mivel ebben az esetben – a feltételezett jogsértésről való – tudomásszerzéssel egyidejűleg törölték a kommenteket, a magyar bíróságoknak a felelősség hiányát kellett volna megállapítaniuk.

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az ügy méltatlanul háttérbe szorított alapkérdése az, hogy miért is minősítették az ominózus sünszarós kommenteket jogsértőnek? Ezt a kérdést komolyan egyik magyar bírói fórum sem tette fel magának, e helyett azt hajtogatták, hogy az „indokolatlanul sértő” megjegyzéseket nem védi a szólásszabadság. Strasbourg nem először kritizálja a magyar bíróságokat ezért a XIX. századi viktoriánus túlérzékenységért. Meglehet, van bíró, akinek derogál sünszarós kommentekkel bíbelődni, de ha az online szólás megítéléséhez releváns mércét kíván találni, akkor biztos, hogy nem jó kiindulópont az online trágár beszéd kigyomlálása.

Strasbourg abban sem értett egyet a magyar bírákkal, hogy egy cég jóhírnevét romboló komment ugyanolyan megítélés alá essen mint egy természetes személy durva sértegetése. Az emberi jogi bíróság megerősítette az eddigi gyakorlatát, idézve a korábbi Uj kontra Magyarország ügyet, ami szerint másképp ítélendő meg a jóhírnév kérdése ha egy cégről van szó, amelynek elsősorban kereskedelmi érdekei vannak, mint ha egy természetes személyről, akinek akár az emberi méltósága is sérülhet. A magyar bíróságok ezt a különbséget nem vették figyelembe, amikor jogsértést állapítottak meg.

Természetesen a legegyszerűbb az lenne, ha a magyar bíróság figyelembe venné az uniós irányelv alkalmazását. A mostani strasbourgi ítélet sorvezetőt kínál a jövőbeli ügyek helyesebb elbírásához. (Azért reméljük két-három elbukott ügy után már a felelősség kizárása is sikerülhet.) Az erkölcscsőszködés helyett ilyen kérdések mentén lehetne eldönteni a kommentekért való felelősség kérdését:

  • A komment közügyek megvitatásához járult hozzá, vagy csak céltalanul vagdalózik?
  • Azonosítható-e a kommentelő személye?
  • Tudott-e a portál a kommentről és ha igen mennyi idő alatt távolította azt el?
  • A jogsértő kommentek egy személy becsületébe gázoltak vagy csak egy vállalkozás gazdasági érdekét (jó hírnevét) sértette-e?

Strasbourg szerint a magyar bíróságok gyakorlata olyan merev, ami lehetetlenné teszi ilyen kérdések vizsgálatát. Első lépésben ezen a hozzáálláson kell változtatni.

A kommentelés megítélése azonban korántsem zárult le ezzel a döntéssel, akármilyen utat is választanak a magyar bíróságok. Gondoljunk bele, hogy a nagy hírszolgáltatók jelentős része, mint akár az Index is, a Facebookra terelik át a felhasználókat, hogy ott kommenteljenek. Viszont az eddigi strasbourgi döntések kimondottan csak a híroldalokon történő, tipikusan a cikkek alatti kommentelésre vonatkoztak és nem a közösségi médiára. Sőt, eddig összesen két strasbourgi döntés született a kommentelésről. A másik ügyben, ahol egy észt online lap felelősségét állapították meg gyűlöletbeszédet tartalmazó komment miatt, a bíróság kifejezetten kimondta, hogy a döntés nem alkalmazható a közösségi médiára.

Éppen ezért egy facebookos megosztás alatt megjelenő jogellenes komment esetében nem tudjuk, hogy mi lenne Strasbourg álláspontja. Azt azonban jó eséllyel meg tudjuk tippelni, hogy a magyar bíróságok hogyan döntenének: felelőssé tennék az adott Facebook oldal fenntartóját. És hogy miért bocsátkozunk jóslatokba? Mert nemrég egy magyar bíróság jogerősen kimondta, hogy egy közszereplő politikus felelős azért, ha hivatalos Facebook-oldalán egy bejegyzésére valaki azt kommenteli, hogy „először talán az idióta újságírót lelőni, ha lehetne! Mindig van egy-két szarkavaró közöttük“. Emlékeztetőül: nem a kommentelő elleni büntetőeljárás megítéléséről van szó, hanem arról, hogy bárki felelőssé tehető-e azért, mert egy másik ember Facebook oldalára ír valamit.

Ahhoz, hogy a kommentelés szabadsága és a sajtószabadság érvényesüljön, a hazai bíróságoknak komolyan kell venniük a strasbourgi döntést.

(A szerzők médiajogászok.)

A cikk kommentelhető. Az MTE és az Index strasbourgi beadványa Bodolai László (az Index ügyvédje) és Bodrogi Bea szakmai vezetésével készült.