Orbán
8 °C
20 °C

Mi történne, ha Orbán elveszítene egy parlamenti választást?

HUSZ2020
2016.10.03. 19:55

A Fidesz semmilyen módon nem érintett a Nemzeti Választási Iroda épületénél történt eseményekben.

Gulyás Gergely pár órával azután nyilatkozta ezt, hogy februárban egy tucatnyi Fradi-közeli izomember fizikailag meghiúsította, hogy egy ellenzéki képviselő népszavazást indíthasson. Gulyás pár hónappal később a Fidesz egyik alelnöke lett. De alelnök lett az a Kubatov Gábor Fradi-vezér is, akinek a személyi titkára és fradis kommunikációs vezetője is véletlenül épp osztálytársa volt a férfinak, aki az ellenzéki népszavazást meghekkelő idős nőt a választási irodánál instruálta. A Fidesz harmadik alelnöke pedig jelenleg az a Németh Szilárd, aki nemrég egy interjúban nyíltan büszkélkedett vele, hogy összegyűjti a „Soros-hálózattal együttműködő szervezetek" neveit és a listával a titkosszolgálatokhoz fordul. 

Népszavazást kidobófiúk izomerejével akadályozni és civileket titkosszolgálati vegzálással fenyegetni: ezek vörös vonalat jelentenek a demokráciákban, ennek a vonalnak az átlépése megengedhetetlen. Ez a három figura 2015 decembere, a Fidesz tisztújítása óta bebizonyította, egyáltalán nem érzik, hol vannak a határok. Persze előfordul az ilyesmi, és nem csak fideszes politikusoknál. A probléma esetükben azért súlyos, mert ők alkotják azt a legutolsó hivatalos fórumot, amelyik legalább elméletben megkérdőjelezhetné a pártelnök meredek húzásait.

A népszavazást megerőszakolták, jön 2018

A harmadik Orbán-kormány félidejére a vörös vonal átlépése napi rutinná, ugrálókötelezéssé vált, és már fel sem fogjuk, pontosan mit is látunk. Pedig jó lenne tudatosítani, hogy ami most vasárnap este történt, megint a vörös vonal átlépése. 2016-ban csak a népszavazás intézményét kétszer erőszakolták meg. Először az NVI-nél a kopaszokkal, másodszor a kvótareferendum érvénytelenségének semmibe vételével. Mert a Fidesz népszavazása érvénytelen lett, tehát a választópolgárok döntése alapján a parlamentnek nem kell törvényt alkotnia a feltett kérdésben.

Csakhogy vasárnap délután Gulyás Gergely még bőven az urnazárás és a szavazatok összeszámlálása előtt kijelentette, hogy a jogi érvényességtől függetlenül a népszavazás politikailag igenis érvényes lesz. Gulyás egyébként jogász. Majd pár óra múlva következett maga Orbán Viktor, mellesleg szintén jogász. Annak ellenére, hogy pár nappal korábban még azt állította egy interjúban, hogy a népszavazás

ha eredményes, meggyőző erejű, akkor abból más természetű lépések következnek, mintha satnyább,

rögtön kiderült, a jogi érvényessége semmit nem számít a következő lépésnél, és végül csak bejelentett egy új alkotmánymódosítást. 

2016-ban azért a népszavazás intézményét erőszakolták meg kétszer, mert idén épp népszavaztunk. Következőnek, legkésőbb 2018-ban azonban már parlamenti választás jön, a főszereplők és hajlamaik változatlanok lesznek. Ahogy a migránsoknak állítólag a természetében van, hogy erőszakoskodjanak az asszonyainkkal és a lányainkkal, úgy a tapasztalatok azt mutatják, választások esetében meg a fideszes politikusokkal nem árt vigyáznunk.

Senki nem maradt, aki szólni merne Orbánnak

És itt válik érdekessé a Fidesz-alvezérek és a miniszterelnök mögötti második sor szerepe. A kép, ahogy nagyokat nyelve feszengenek és megpróbálnak láthatatlanná válni Orbán mögött, az elmúlt évek talán egyik legikonikusabb jelenete. Félnek a kampány sikertelensége miatti felelősségre vonástól, a főnök haragjától, láthatóan bármire hajlandóak, hogy mentsék magukat. 

Az a három fideszes politikus, akiket Gulyásék az alelnöki székben váltottak: Kósa Lajos, Lázár János és Pokorni Zoltán. Lojális és kipróbált emberei Orbánnak ők is, de a jelenlegi gárdával ellentétben nem kizárólag csak a miniszterelnök kegyének köszönhetik a karrierjüket. Jóval régebb óta vannak a pályán, országos ismertséggel és pártbeli hátországgal is rendelkeznek, egyszóval önjogon is fajsúlyos figurák. 

Például egy elnökségi ülésen olyat is megengedhetnének maguknak Orbánnal szemben, amit Gulyás életkori okokból, Kubatov a tartalmi kérdések iránti érdektelenségéből, Németh Szilárd (és a negyedik alelnök, Pelczné Gál Ildikó) pedig inkább ne is részletezzük, miért, nem nagyon tenne meg soha. És hogy miért számít bármit is, hogy kikből áll a Fidesz elnöksége? Annak a pártnak a vezetéséről van szó, amelyik teljes mértékben uralja az országot, amelyikre semmiféle valódi veszélyt a jelenlegi ellenzék nem jelent, amelyiknek csúcsvezetésében formálisan a legfontosabb politikai kérdések eldőlnek.

De persze nem csak az előző alelnökök súlytalan alakokra cserélése látványos, érdemes végigvenni a többieket is, akik október 2-án közvetlenül Orbán mögött sorakoztak fel a pódiumon. Semjén Zsolt, Simicskó István, Kocsis Máté. Ott van persze Kósa Lajos és Szájer József is – színleg mégiscsak uniós kérdésről szólt a referendum –, de a jelenlegi Fidesznek ők is parkolópályára tett vagy ambícióktól mentes alakjai. Többnyire őszülő vagy kopaszodó negyvenes-ötvenes férfiak gondterhelt csinovnyik-arckifejezéssel, akik bólogatva végigtoltak egy olyan kampányt, amiben Torgyán József idén húsz éves féregirtó beszéde talán különösebben hírértékű sem lett volna. 

Több pénzt vertek el egy álkérdésre, mint amennyibe a teljes Brexit-kampány került Nagy-Britanniában, közben teljesen lementek kutyába, a végén pedig még oda is kellett állniuk a pódiumra, hogy az ő arcukra is ráégjen a szégyen – és ezt ők mind megtették. A kérdés ezek után csak az, létezhet-e olyan szituáció egy választás éjszakáján, amit ők vállalhatatlannak éreznek és ezért nemet mondanak Orbánnak.

Kérdések, amiket rossz érzés már feltenni is

Képzeljük el a következő helyzetet. A 2018-as parlamenti választás estéjén az adatok azt mutatják, hogy a Fidesz első helyen végez, de nem szerez abszolút többséget, és nem tud egyedül kormányt alakítani. Az ellenzéki pártok, a baloldal és a Jobbik már jó előre kizárja, hogy Orbán segítségére siessen. Azt viszont nem, hogy egy technikai koalíciót alkotva, egy ideiglenes miniszterelnök vezetésével nekifogjanak a NER felszámolásának. A kormányfő veszítenivalója tehát összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne, mint akár a szocialisták népszavazási kezdeményezése, akár a kvótareferendum érvénytelensége esetében volt. 

Egy parlamenti választás várható elbukásakor vajon:

  • A Fradi-közeli kopaszok miféle választási irodás akcióihoz nem lenne semmilyen körülmények között köze Kubatovnak?
  • Milyen kérésekkel nem fordulna soha a titkosszolgálatokhoz Németh Szilárd, mondjuk akkor, ha Soros-pénzeket is kapó civilek a választás tisztaságáért aggódnak? 
  • Mit nem állítana soha egy elbukott választás politikai érvényességéről Gulyás Gergely?
  • És végül: ki lenne az a pódiumon állva, aki sűrű szabadkozások közepette figyelmeztetné rá Orbán Viktort, hogy esetleg még a korábbiaknál is vastagabb vörös vonalhoz közelít? 

Egyáltalán nem valami felemelő érzés, hogy 2016 októberében ilyen kérdéseket kell feltenni, de az elmúlt fél év történéseit és a változás irányát látva muszáj lesz.